- A késői szüzesség óriási tabunak számított hosszú időn keresztül, ám az utóbbi években egyre több nő kezdte el felvállalni.
- Óriási problémát jelent, hogy a harmincas–negyvenes szűz nőkre még ma is úgy tekintünk, mintha valami nem lenne rendben velük.
- Érintettek mesélik el saját történeteiket.
„Szűz vagyok. És?” – mondja nevetve Maéva, aki 32 éves létére még soha nem élt nemi életet. „Mindig megdöbbennek, amikor erről beszélek. Mivel szeretek bulizni, táncolni, csinosan öltözködni, sokan azt hiszik, hogy minden héten más pasim van. Hihetetlen, milyen sztereotípiák élnek még mindig az emberekben!” – teszi hozzá, majd azt is elmeséli a franci Marie Claire újságírójának, hogy egy feminista szervezet tagjaként évek óta küzd a nők elleni erőszak ellen.
Ez ez pedig, mint mondja, valószínűleg erősen rányomja a bélyegét a saját szexuális vágyaira is. „Az olyan könyvek, mint Mona Chollettől a Szerelem újratöltve, Laura Berlingo Saját szexualitásom, vagy Jüne Plã Jouissance Club című művei ráébresztettek arra, hogy az ágyban kizárólag én dönthetek arról, mit szeretnék – vagy mit nem. A testem, a vágyam, az örömöm csak rám tartozik.”
A késői szüzesség témája óriási tabunak számított hosszú időn keresztül, ám az utóbbi években egyre több nő kezdte el felvállalni ezt a – mondjuk úgy – életformát. „Még mindig ritkának mondható, de míg korábban a szégyen vagy a megbélyegzéstől való félelem miatt hallgattak a nők, ma már sokan bátran beszélnek róla” – mondja Magali Croset-Calisto pszichológus és szexológus.
„Nem hiányként élik meg a szüzességüket, hanem tudatos döntésként – a szabadság, a tudatosság vagy akár az ellenállás terepeként. A szexualitás így már nem egy elvárás a számukra, hanem személyes, újraértelmezett tér.”
De akár választásról, akár kényszerről is van szó, a legtöbb érintettnek időre van szüksége, míg őszintén meg tud békélni a szexualitás hiányával. „Van, aki szégyent vagy kívülállóságot érez, másokat elszomorít vagy kételyek gyötörnek, de sokan megnyugvást és önazonosságot élnek meg, amikor felvállalják másságukat.”
A késői szüzesség szélsőséges indulatokat tud kiváltani
Émeline, a 30 éves fotós belefáradt a titkolózásba. TikTok-videóiban kendőzetlenül beszél a mindenféle szexualitást nélkülöző mindennapjairól. „Soha nem csókolóztam, nem voltam együtt senkivel – és ezt nem is szégyellem. Húszévesen még zavart, mert minden barátnőm túl volt már rajta, és én is éreztem a nyomást. De ez nem egy verseny!”
„Inkább megvárom a valódi találkozást. Közben pedig szabad vagyok.”
Első videója óriási visszhangot keltett, rengeteg reakció érkezett rá – nem egyszer privát megkeresésekben. Mint meséli, a legdurvább üzenetek olyan férfiaktól jöttek, akik gyakorlatilag felajánlották magukat a nőnek . „Olyanokat írtak, hogy szívesen megszabadítanak a szüzességemtől… Hát, kösz, nem!” – meséli nevetve Émeline, akit a mai napig meglep, mennyire szélsőséges indulatokat képes kiváltani ez a téma az emberekből. „Egy távoli unokatestvérem például részletekbe menően faggatott, majd ledöbbent: Komolyan? A te korodban? Hazudsz! A nőgyógyászok is furán néztek rám, mintha valami gond lenne velem.”
Émeline középiskola után előbb irodalmat, majd művészetet kezdett az egyetemen tanulni – főleg női közegben. Mint mondja, annyira belefeledkezett a tanulmányaiba, hogy szinte észre sem vette az évek múlását – és ezzel párhuzamosan a szex hiányát. „Néha próbáltam randizni fiúkkal, de vagy nem volt közös témánk, vagy túl nyomulósak voltak. Ha csak azért mentem volna bele a szexbe, hogy túl legyek rajta, megutáltam volna az egészet. Inkább várok – és közben szabad vagyok.”
Milyen okok húzódhatnak a késői szüzesség mögött?
Milyen okok húzódhatnak a késői szüzesség mögött?
De vajon a kulturális vagy vallási okoktól eltekintve, milyen egyéb tényezők vezethetnek odáig, hogy valaki akár évtizedeket is képes legyen várni az első szexuális élményére?
„Lehet, hogy valaki más életterületekre koncentrál, nincs érzelmi vagy szexuális lehetősége, alacsony libidója van, aszexuális vagy fél az intimitástól. De az is lehet, hogy önértékelési gondjai vannak, esetleg átélt valamilyen traumát korábban” – sorolja Magali Croset-Calisto pszichológus.
Esther, a 37 éves tanárnő, így fogalmaz: „Nálam ez egyszerűen így alakult. Mindig is nagyon zárkózott voltam, a szüleim is túlféltettek, nem jártam bulikba, kimaradtam az egyetemi éjszakákból is.” Ám mindennek ellenére is szerencsésnek érzi magát: „A szüzességem nem nyomaszt, és nem is szégyellem magam. Nem érzek családi nyomást sem. Nem vágyom arra, hogy gyerekem legyen, vagy hogy együtt éljek a leendő partneremmel: eléggé atipikus vagyok! Ha akarnék egyéjszakás kalandot, könnyen találhatnék, de ez nem az én világom.”
Noha Esther soha nem vágyott mindenáron szexre, a kíváncsisága azért sokáig hajtotta. Az elmúlt években volt is néhány fellángolása, de a szerelem sosem volt kölcsönös. „Kipróbáltam a társkeresőket, de nem voltam túl lelkes. Aztán 34 évesen mégis visszatértem, és megismerkedtem egy férfival. Csókok, előjáték – mind új volt, érdekes, de nem éreztem azt, hogy na, ez az!”
Egy időben próbálta megfejteni magát, ki szerette volna deríteni, vajon őt miért nem vonzza úgy a szexualitás, ahogyan azt a társadalom elvárná. „Sokáig azt hittem, lehet, hogy demiszexuális vagyok – hogy csak akkor tudok vágyat érezni, ha érzelmileg kötődöm valakihez. Aztán azon is gondolkodtam, hogy talán anorgazmiás vagyok.”
Ezeket az érzéseket, illetve kétségeket azonban Esther mindig megtartotta magának. Még a barátai előtt is titkolja a tapasztalatlanságát. „A legnehezebb, hogy nem lehetek teljesen önmagam. Az emberek azt hiszik, egy tapasztalt, sok kapcsolatot megélt nő vagyok, aki épp most szingli. Nem akarok pletykák célpontja lenni, vagy hogy gyerekként kezeljenek. A barátaim tudják, hogy kevés tapasztalatom van, de azt nem, hogy még szűz vagyok – vagy félszűz, attól függ, ki mit ért alatta.”
A szüzesség újradefiniálása
Claire Alquier párizsi szexológus szerint ideje lenne újragondolni a szüzesség fogalmát.
„Mit jelent pontosan, hogy valaki szűz? Hogy nem volt semmilyen szexuális érintkezése? Vagy hogy nem volt hüvelyi aktusa? El kellene felejtenünk azt a mítoszt, hogy a szüzesség elvesztése a férfi behatolásához kötődik. Egy szűz nő is élhet át örömöt önkielégítés során – az önöröm nem másodrendű szexualitás! Ugyanígy az orális, kézi vagy kölcsönös örömszerzések is teljes értékűek. És ami a legfontosabb: boldog, kiteljesedett életet lehet élni szexualitás nélkül is” – magyarázza.
Bár mással még sosem szexelt, Maéva nyíltan beszél a saját maga okozta örömökről: „Néha nézek feminista pornót, vannak szexjátékszereim. Nem vagyok sem prűd, sem gátlásos. Az egyetlen szabályom, hogy mindig magamat helyezem előtérbe. Ha találkozom egy férfival, gyengédséget és tiszteletet várok. De eddig egyik sem ébresztett bennem vágyat arra, hogy lefeküdjek vele.”
„Egyensúlyban élni anélkül is lehet, hogy valakinek pénisz kerülne a hüvelyébe” – szögezi le Élise Thiébaut, a Szüzek – A szüzesség őrült története című képregényes kötet szerzője. „Az, hogy a behatolásos szex mentálisan vagy fizikailag nélkülözhetetlen lenne, teljesen hamis állítás. A penetrációmentesség lehet felszabadító, sőt, emancipáló. Azt jelenti: kiszabadulni a normák és az elvárások – különösen a reproduktív heteroszexualitás – börtönéből.”
Szűz, de nem szent
Élise Thiébaut szerint az is óriási problémát jelent, hogy a harmincas–negyvenes szűz nőkre még ma is úgy tekintünk, mintha valami nem lenne rendben velük. „Mintha csak a balszerencse, a kényszer vagy valamilyen trauma lehetne az oka a késői szüzességüknek. Pedig a történelem során mindig is voltak szűz nők. Madeleine Pelletier például feminista programként hirdette a tudatos szüzességet. Ez egy bátor és ritka döntés, amit akár tisztelet is övezhetne.”
A 43 éves tanárnő, Marie abban reménykedik, hogy a nyílt és őszinte beszéd idővel segíthet majd ledönteni a késői szüzességet övező tabukat. Számára már az is óriási megkönnyebbülést hozott, amikor egy netes fórumon olyan sortársakra talált, akik között végre nem érezte magát furcsának, hibás árunak.
„Jó volt látni, hogy nem vagyok egyedül. De néha mégis úgy érzem, kettős életet élek. Titkolózom, megjátszom magam. Nem csináltam semmi rosszat, mégis azt éreztetik velem, hogy nem vagyok normális. Húszévesen nem zavart, harminc körül aggódtam, harmincöt után lemondtam róla. Aztán negyven felé megint előjött a hiányérzet.”
Marie sem konkrétan a szexet hiányolja, sokkal inkább az intimitás hiányát fájlalja. „A barátnőim mind házasok, gyerekeik vannak. Engem inkább a magány bánt” – mondja, majd mesélni kezd egy egy évvel ezelőtti félresiklott próbálkozásáról. „Olyan volt, mint egy tini első tapasztalata. Megvolt az első randim egy férfival, és az első csókom. A férfi viszont túl gyorsan haladt volna, én pedig leblokkoltam.”
Azóta reménykedik egy újabb, lassabb találkozásban. „A társadalmi nyomás néha annyira erős, hogy még az is eszembe jutott: elmegyek egy prostituálthoz. De végül nem tettem meg. Nem tudtam volna tisztelni magam, ha érzelem nélkül lefekszem valakivel. Ha egyszer megtörténik, boldog leszek. Ha nem, akkor mástól leszek boldog.”
És hogy mi a közös a megszólaló nőkben? Az, hogy együk sem szereti, ha beskatulyázzák őket. Vagy, ahogy Émeline frappánsan összefoglalja:
„Attól, hogy szüzek vagyunk, még nem leszünk szentek.”
Forrás: Marie Claire France/Émilie Poyard Fotó: Getty Images
