„Már hogy a viharba ne lehetne?!” – vágtuk rá többen is, hogy aztán a parmezános csirke és a Cézár-saláta fölött megvitassuk az élet legfontosabb kérdéseinek egyikét. (És mielőtt azt hinnéd, bármelyik részinformáció is írói fantázia, hát nem! Samantha ugyan nem ült az asztalnál és senki sem ivott Cosmót, de a szex fontos, a jó szex pedig még fontosabb. Ahogy a jó kaják és az igaz barátok is. Szóval becsszó, így volt.)
Így aztán kiderült, hogy akad köztünk, aki még sosem nyúlt magához – és olyan is, aki kiskamaszként, vagy éppen ovisként kezdett ismerkedni a testével. Ahogy a bor fogyott és a beszélgetés nyílni kezdett, rájöttünk, hogy szinte semmiben sem értünk egyet.
Van, aki szerint csak az maszturbál, aki „rászorul”, mások úgy vélekednek, hogy a jó szexhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a saját testünket. Van, aki csak egyedül csinálja és magánügynek tekinti, másnak a párjával közösen megélt fűszer. Élvezeti cikk, amit együtt és külön-külön is fogyasztanak, mikor milyen az étvágy.
Őszintén? Felszabadító volt szégyenérzet, elhallgatás, tabusítás és rihegős-röhögős visítás nélkül úgy beszélni a szexről, mint bármi másról. Humorral, kritikusan és őszintén.
A puncink nem (feltétlenül) a barátunk
Ma már a menzesz, a hormonháztartás egyensúlya, a különféle nőgyógyászati megbetegedések, az egyes vizsgálatok és a fogamzásgátlás teljesen hétköznapi témáknak számítanak. Olvashatunk, írhatunk, beszélhetünk róluk, és valamivel nehezebb beszerezni egy levél fájdalomcsillapítót, mint néhány izgalmas hálószobai kiegészítőt.
Csakhogy mi, harmincötnél idősebb nők, egy olyan korban születtünk lánynak, amikor a menstruáció még nem a női egészség hibátlan működésének egyik legjobb markere, hanem szégyellni való billog, havibaj vagy betegség volt.
Minket nem bátorított az anyánk, hogy ismerjük meg a csiklónkat, senki se mondta el, hogyan kell használni az óvszert – és ismerjük be azt is, hogy a Bravo magazin Szex, szerelem, gyengédség rovata egy komplett nemzedék szexuális antitudatosságért felelős –, nálunk a fiúk tényleg az elcsent pornólapokból tanulták el, szerintük mi a szex és fogalmunk se volt, milyen szót használhatnánk, ha se nem punci, se nem pina. (Vulva, vagina, csikló. Szívesen.)
Innen indultunk, hogy aztán alig négy évtized alatt megérkezzünk egy olyan korba, ahol – látszólag – teljesen megváltoztak az erőviszonyok. Hiszen már a szexualitás minden aspektusa egy-egy spektrum. (Szerencsére.) A párkapcsolatok keretei sokfélék lehetnek és a korábban érvényes párkapcsolati szerződések is újrarendeződtek.
A kísérletezés néha már nem is csak lehetőségnek, hanem egyenesen elvárásnak tűnik, a csók intimebb, mint az aktus és sokkal nehezebb találni valakit, aki bebikázza az autót, mint olyat, aki rendbe teszi a „karosszériánkat”. Randizhatunk idősebbel vagy fiatalabbal, nem kell szégyellnünk a kinkjeinket és a vágyainkat – közben mégis mindent átsző a szemérmesség és a rendes lányság álmisztikuma.
A ritmus, a tónus és a társadalmi párbeszéd megváltozott – de vajon a vaginával való viszonyunkat új alapokra helyeztük már?
Az elfojtás még soha nem segített senkinek
Jámbor Eszter tabu kommunikációs szakértő, művészetterapeuta és újságíró tartalomgyártóként és szakemberként is tesz azért, hogy az edukáció segítségével társadalmi és egyéni szinten is új alapokra helyezzük szexualitásunkat és önismeretünket. Testsuli néven indított social media csatornáján rendszeresen oszt meg párbeszédet generáló tartalmakat, etikus és inkluzív kampányok kidolgozásában segédkezik és szót emel a nemi alapú megkülönböztetés ellen is.
Jámbor Eszter
„A művészetterápiás foglalkozásaimon és a nekem küldött levelekben is gyakran találkozom harmincas-negyvenes nők testképet, szexualitást, intimitást firtató kérdéseivel. Ezek alapján azt mondhatom, hogy ezek a nők csak abból a szempontból tekinthetők homogén csoportnak, hogy az átlagosnál tudatosabbak, hiszen foglalkoznak a testükkel, a szexualitásukkal ” – meséli Eszter. – „A negyven pluszos korosztályra jellemzőbb, hogy már nem akarnak se megfelelni, se kiszolgálni: önmagukkal akarnak jóban lenni. Már nem érdekli őket, mit gondolnak mások. És mivel esetükben a gyerekek – ha vannak – már nagyobbak, vagy akár ki is repültek, több idejük van önmagukra, illetve arra, hogy megtalálják a saját válaszaikat.”
Mint mondja, ez azonban nem jelenti, hogy ne volnának kivételesen tudatos fiatal nők is a kliensei között. Csak azt, hogy az életkor előrehaladtával jellemzően a figyelmi fókusz is változik és a nők előbb-utóbb úgy döntenek, hogy felszabadultan, önazonosan akarnak jelen lenni a saját életükben. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy szembenézzenek mindazzal, amit a szexualitásukról tudtak, vagy gondoltak.
„Gyakran van valamiféle rossz tapasztalat, kellemetlen élmény vagy trauma, ami a múltban a szexualitáshoz, intimitáshoz kötődött. De nem kell elfogadni, hogy az örökre szól! Tudatos munkával, szakértői segítséggel, terápiával és idővel ezek az élmények általában átkeretezhetők, újraírhatók, feldolgozhatók” – hangsúlyozza a szakértő.
Tévhitek és korlátozó hiedelmek a szexualitásban
Észrevetted már, hogy miközben a fizikai egészségről rengeteget, a mentális egészségről pedig egyre többet beszélünk, addig a szexuális egészség még mindig tabu? Erős kontrasztot ad a dolognak az is, hogy bár 2025-ben hódítanak a pucérruhák, a női reprezentáció pedig még mindig elsősorban szexuális kisugárzás és esztétikumalapú, a mellbimbókat bannolja a social media és ha egy videóban elhangzik az orgazmus szó, a kontent automatikusan tiltásra kerül.
A nap minden percében és az élet minden területén érvényesül a kettős mérce, hiszen a szexualitás az élet velejárója, mindenki csinálja, mégsem lehet transzparens módon beszélni róla. A tabuk pedig titkokhoz és elfojtásokhoz vezetnek.
„Rengeteg tévhit és korlátozó hiedelem van a fejünkben, amiknek általában a létezéséről sem tudunk. Vagyis, ha képessé válunk egyáltalán felismerni őket, akkor elindulhatunk a tudatosság útján és elkezdhetjük keresni, melyiket »kaptuk« a szüleinktől, melyeket »köszönhetjük« a társadalomnak, vagy a szociokulturális közegünknek és melyek azok, amelyek valóban saját belső meggyőződéseink” – magyarázza a tabu kommunikációs szakember.
Eszter azt mondja, információs társadalom ide vagy oda, gyakori, hogy a tévhitek anatómiai területekre korlátozódnak.
„Sok nőt aggaszt az az általános tévhit, hogy van vaginális és klitorális orgazmus, és várják a sima behatolástól a csúcsra jutást. Pedig az csak annyitól nem jön el…” – mondja Eszter, akit jellemzően akkor keresnek fel a nők, amikor ráébrednek, hogy szeretnék jobban megismerni a testüket, a nőiségüket. Mint mondja, ez mindig jó ötlet, hiszen az elfojtások később komolyabb problémákat is okozhatnak.
„Mentálhigiénés szakemberek, terapeuták, pszichológusok is rendelkezésére állnak azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni önmagukhoz és a saját szexualitásukhoz. De rengeteg ingyenes információ is elérhető: podcastok, YouTube-videók, hiteles tartalomgyártók, cikkek, önsegítő könyvek is várják, hogy felfedezd őket” – magyarázza a szakértő, aki tartalomgyártóként maga is hozzájárul a könnyen hozzáférhető tudásmegosztás fenntartásához. – „Ha felmerül benned a kérdés, hogy hogyan ismerheted meg jobban a testedet és a vágyaidat, ajánlom Emily Nagoski könyvét, az Úgy, ahogy vagyot. Tartalmas, érdekes, izgalmas és rengeteg tabut ledönt, akár férfi, akár nő olvassa.”
Az önkielégítés az igazi bonus track
Az önkielégítés sokak számára másodrendű szex. Pótlék, amire akkor van szükség, ha épp nincs partner, párkapcsolatban azonban nem alkalmazható. Vagy legalábbis nem illik. Jámbor Eszter ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a maszturbáció egy remek lehetőség a testünk és a vágyaink megismerésére, az önmagunkkal való kapcsolódás megélésére és az önfelfedezésre.
„Az önkielégítés segít felismerni, hogy mit és hogy szeretsz. Kipróbálhatsz szexjátékokat, de ha nem érzed magad késznek az ilyesmire, válogathatsz a szexshopok kínálatában anélkül is, hogy ténylegesen vásárlásra adnád a fejed” – mondja és hozzáteszi – „Fontos, hogy egyedül nézz szembe a vágyaiddal. Persze szuper, ha van egy párod, aki nyitott az ötleteidre és akivel megoszthatod a kinkjeidet. De a munka mégis benned, önállóan kezdődik, hiszen a saját fejlődésednek nem a külső megerősítésekből, hanem a belső erődből kell táplálkoznia.”
Eszter szerint érdemes kipróbálni a maszturbációs meditáció módszert is, melynek lényege, hogy tudatos odafigyeléssel és koncentrációval, meditatív állapotban kapcsolódunk a testünkkel.
„Célszerű megkeresni, mi tetszik és mi nem. Mi az, ami lázba hoz és mi az, ami talán nem neked való. Nemcsak vizuális, hanem audiopornó és etikus pornó is létezik, ahogy erotikus novellák, regények is rendelkezésre állnak, ha inkább a saját fantáziádra hagyatkoznál” – hívja fel a figyelmet a szakember a lehetőségekre. – „A művészetterápiás csoportjaimban is gyakran téma, hogy a nők egy része a valódi vágyak és az elvárások között vergődve próbál önmaga maradni. Nem ritka az sem, hogy valaki már hosszú évek óta tartós kapcsolatban él, de a párjának sosem mesélt arról, mire vágyik igazán, mert annyira szégyelli azt.”
A szexpozitív hozzáállás össztársadalmi kérdés
Hogyan lehetséges, hogy a vágyaink elnyomása jobb ötletnek tűnik, mint azok megélése? Úgy, hogy a stigmatizáció, a címkézés és a kirekesztés könnyebb, mint az őszinte, transzparens kommunikáció és a szexpozitív, elfogadáson alapuló gondolatiság.
Jámbor Eszter épp ezért újságíróként is azt vallja, hogy a társadalmi érzékenyítés közös feladatunk – és elengedhetetlen ahhoz, hogy idővel mindannyian önazonosak lehessünk.
„Mindaddig, amíg a kinkeket, fétiseket abnormálisnak címkézzük, amíg egy-egy érdeklődést elítélő módon helyezünk kontextusba, aktívan teszünk azért, hogy az érintettek úgy érezzék, szégyellniük kell, amit megélnek” – vélekedik. – „A nem vagy egyedül érzése mindenki számára felszabadító. Egyszer például írt nekem egy férfi, hogy hónaljfétise van, de nem meri elmondani az ismerkedés során, mert gyakran kinevetik vagy furcsán néznek rá. Ennek hatására készítettem erről egy anyagot és sokan jelezték, hogy számukra is izgató a partner hónalja – és jó tudni, hogy nincsenek egyedül. Ami végül is logikus, hiszen a kinkjeinket jellemzően még a legjobb barátainkkal sem beszéljük meg.”
Márpedig kellene. Egy jó saláta és egy pohár bor mellett, a szexuálpszichológus rendelőjében vagy a hálószobában: ideje összebarátkozni a vagináddal és megélni a nőt, aki vagy.
Fotó: Getty Images, interjúalany sajátja
