A Szabadság, szerelem című album kapcsán beszélgettünk vele zenéről, szabadságról, közéletről, önazonosságról és arról, hogyan próbál hű maradni önmagához egy olyan világban, ahol mindenki folyamatosan mondani akar valamit. Kiderült az is, miért hisz a párbeszédben, hogyan viszonyul a sikerhez, és mi az, ami a színpadon kívül igazán foglalkoztatja.
Nemrég jelent meg az új albumod, amelyet egy nagyszabású lemezbemutató koncert követ a Budapest Parkban. Ez számodra is mérföldkő?
Abszolút. Volt már lemezbemutató koncertünk 2023 decemberében az Akvárium Klubban, nagyjából ötszázötven ember előtt. A Budapest Park viszont teljesen más lépték: itt tíz-tizenegyezer emberről beszélünk. Ez óriási ugrás, főleg úgy, hogy mindössze két és fél-három év telt el azóta.
Ráadásul egy ekkora esemény már nem egyszerűen koncert, hanem egy komplex show. Itt minden részletnek össze kell állnia: a dramaturgiától a látványon át a teljes kreatív koncepcióig. Most először dolgozunk úgy, hogy a teljes kreatív csapat rendszeresen összeül, és minden folyamatot közösen hangolunk össze.
A legfontosabb célom pedig az, hogy ezt az élményt valóban megéljem. A koncerteken általában annyira dolgozik bennem az adrenalin, hogy szinte egy pillanatnak tűnik az egész. Most szeretnék legalább néhány percet tudatosan megélni, körbenézni, és elraktározni magamban azt az érzést, hogy több ezer ember azért van ott, mert valamit jelent neki a zeném.
Mehringer Marci
Van benned izgalom?
Izgalom igen, félelem már nincs. Régebben inkább izgulás volt bennem, most viszont pozitív izgatottság. Van egy saját koncert előtti rituálém: a zenekarral van egy közös csapatkiáltásunk, aztán mindenki pacsizik mindenkivel, én pedig egyedül maradok néhány percre.
Ilyenkor pozitív megerősítéseket ismételgetek magamban, amíg el nem jutok arra a pontra, hogy készen állok. Nem szeretem úgy kezdeni a koncertet, hogy még keresem önmagam a színpadon. Mire felmegyek, szeretném, ha már teljesen jelen lennék.
A színpad számomra ma már az egyetlen igazi drog. Olyan energiát és önbizalmat ad, amit semmi más nem tud.
Öt éve tűntél fel az X-Faktorban. Milyen volt a nyilvánosság előtt felnőni?
Sokat gondolkodtam ezen. Nem volt olyan szélsőséges helyzet, mint például Justin Bieber esetében, aki gyerekként került reflektorfénybe. Én tizennyolc éves voltam, amikor elkezdődött ez az egész.
Azt hiszem, akkor még nem tudtam pontosan, ki vagyok. Emiatt az X-Faktor utáni hírnévvel is nehezen tudtam mit kezdeni. Sokszor úgy éreztem, hogy olyan figyelmet kapok, ami mögött még nincs valódi tartalom.
Az elmúlt években viszont felépült mögé a munka, a gondolat és az érték. Ma már értem, miért kapcsolódnak hozzám az emberek. Ez a folyamat rengeteget adott a személyiségemhez is.
Pszichológus segített ebben?
Nagyon is. Évekig jártam pszichológushoz, és sokat adott. Most éppen újra készülök visszamenni. Szerintem teljesen természetes, hogy az ember időnként segítséget kér, különösen akkor, ha olyan élethelyzetben van, ahol folyamatosan figyelem irányul rá.
Az utóbbi időben a közéleti megszólalásaid is sok figyelmet kaptak. Ez tudatos döntés volt?
Mindig érdekelt a politika, a történelem és a gazdaság. Van egy majdnem befejezett gazdasági diplomám is. De én nem szakértőként szólalok meg. Nem azért beszélek közéleti kérdésekről, mert azt gondolom, hogy mindenhez értek. Inkább azért, mert erős igazságérzet dolgozik bennem.
Úgy érzem, hogy ha valakinek több százezer ember figyel a szavára, annak felelőssége van. Nem feltétlenül abban, hogy szakpolitikai elemzéseket készítsen, hanem abban, hogy kiálljon olyan értékek mellett, amelyekben hisz. Hiszek abban, hogy a kis tetteknek is van jelentőségük. Ezért van tetoválva rám a Felhőatlasz egyik mondata: „Mi a tenger, ha nem cseppek sokasága?”
Mit tapasztalsz, a fiatalok nyitottabbak a társadalmi kérdésekre?
Szerintem igen. Érdekes módon a legtöbb olyan kritikát, hogy „zenész vagy, maradj a zenénél”, idősebb generációktól kaptam. A fiatalok sokkal inkább természetesnek veszik, hogy egy alkotónak véleménye van.
A mai generáció már nem úgy gondolkodik, hogy a politika valami távoli dolog, amit mások intéznek helyettünk. Egyre többen érzik úgy, hogy közük van hozzá, és szerintem ez egészséges folyamat.
Mehringer Marci
A pihenés mennyire megy jól?
Őszintén? Nehezen. Én alapvetően olyan ember vagyok, aki folyamatosan csinál valamit. Nekem egy fél napos semmittevés sokszor nagyobb kihívás, mint egy koncert vagy egy projekt.
A természet viszont nagyon megnyugtat. Ha hazamegyek Pécsre a családomhoz, vagy eljutok egy olyan helyre, ahol nincs internet és nincs állandó inger, az teljesen feltölt. Az utóbbi hónapokban pedig a boksz lett az egyik legfontosabb kapaszkodóm.
Miért pont a boksz?
Mert kikapcsolja az agyam. Amikor edzésen vagyok, nincs lehetőségem egyszerre tíz dolgon gondolkodni. Teljes figyelmet követel. Ez az első dolog az életemben, ami valóban kiszakít a folyamatos pörgésből.
Ráadásul fizikailag is rengeteget adott. Jobban alszom, jobb a kondícióm, nem fáj a derekam, nem fáj a vállam. Koncerteken is érzem a különbséget.
Az album másik fontos témája a szerelem.
Igen, nagyon sok dal született egy nagy szakítás után. A szerelem szerintem olyan téma, amiről soha nem lehet eleget írni. Végtelen számú történet és érzés kapcsolódik hozzá. Az albumon szereplő legszebb dalaim közül kettő, az Éden és az Úgy jó, ugyanarról a személyről szól. Ezekre vagyok talán a legbüszkébb az egész életművemben.
Honnan jön az ihlet?
Szerintem az ihlet túlmisztifikált fogalom. Én folyamatosan írok. Ha eszembe jut egy gondolat, leírom. Sokszor vezetés közben vagy zuhanyzás alatt jutnak eszembe a legjobb sorok, amikor éppen nem tudom elővenni a telefonomat. A legtöbb inspirációt a saját életemből, a családomból, a barátaimból merítem. Nem szeretem a távoli vagy mesterséges témákat. Az őszinteség érdekel.
Mehringer Marci
Milyen célokat szeretnél még elérni?
A legnagyobb siker számomra már most az, hogy zenélhetek. Nincs bennem rekordhajszolás. Nem az motivál, hogy valakinél több jegyet adjak el vagy nagyobb számokat produkáljak. Inkább az, hogy mindig jobb legyek önmagamnál. A hosszú távú álmom az, hogy olyan zenekar legyünk Magyarországon, amely tartósan meghatározó tud maradni, és hogy egyszer külföldön is rendszeresen koncertezhessünk.
Azt szeretném, hogy húsz-harminc év múlva is zenélhessek. Nem gyors sikerekre vágyom, hanem hosszú pályára.
Mit jelent számodra ma a siker?
Azt, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Hogy jó emberek vesznek körül, hogy van egy csapat, amelyben megbízom, és hogy mindennap a zenével foglalkozhatok. A többi már csak számok kérdése. A lényeg az, hogy amikor felkelek reggel, tudjam: pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.
Fotó: Szalontai Zoltán
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
