Az igazi kérdés nem is a „miért”, hanem a „hogyan”, ugyanis szinte mindent lehet, de ajánlott ésszel tenni azt, mert a szőkítés egy kémiai folyamat, képes használhatatlanra is égetni a hajat, ha rosszul végzik.
A szőkítés a gyakorlatban viszonylag egyszerű: szőkítőport keverünk különböző erősségű hidrogén-peroxiddal, felkenjük a kívánt területre és várunk, hogy az alapunk kivilágosodjon. A különböző erősségű oxikkal tudjuk szabályozni a kívánt szín világosságát, minél erősebb oxit használunk, annál világosabb lesz a végeredmény. Ugyanakkor a világosodás mértékét nagyban befolyásolja a hajunk állapota, vastagsága és pigmenttartalma is. Ezek a fekete, hamvas, illetve vörös és arany színek lehetnek, minél sötétebb a haj, annál több található belőlük. Minden hajtípusban van mindegyikből, csak az arányuk más.
A szőkítés folyamatának megértéséhez képzeljünk el egy fenyőtobozt, ahol a pikkelyek, mint ahogyan a tetőn a cserepek úgy helyezkednek el egymáson, ezáltal zárva le a kis golyókat, vagyis a pigmenteket. A szőkítés során úgymond felfeszegetjük ezeket a pikkelyeket, és eltávolítjuk a golyócskák nagyját, vagyis tulajdonképpen a pigmentek eltávolításával történik meg a világosítás.
Első alkalommal ezeket teljesen kiüríteni nem ajánlott, főleg a sötétebb hajak esetében.
Azonban a szőkítésnek sajnos ára van, minél többet feszegetjük a kis pikkelyeinket, a hajszál szerkezete annál jobban roncsolódik, a haj minősége romlik, pigmentek hiányában fakóvá, élettelenné válik. Mivel a szőkítés egy kémiai folyamat, a hő erősen befolyásolja a hatékonyságát, melegben jobban, hidegben kevésbé effektív. Ezért szoktak egyesek fóliát vagy klimazone-t használni, és ezért nem szabad kimenni télen a hidegbe a szőkítővel a fejünkön.
Külön kategóriát képvisel az ősz haj, ami azért fénytelenebb, olykor élettelenebb, mert természetes úton nem tartalmaz pigmentet, ezért újrapigmentálni (festeni, színezni) is sokkal nehezebb. Tehát minél kevesebb pigment van a hajunkban, annál kevésbé ellenálló, lásd szőke, vékonyszálú haj.
Feketéről fehérre?
Összegezve, ha sötét, pigmentekkel teli hajunkat világossá, azaz kevésbé pigmentálttá akarjuk tenni, egy szőkítési procedúra nem lesz elég. Csak gondoljunk bele, ha egy fekete falat fehérre akarunk festeni, nagy valószínűséggel több rétegre lesz szükségünk. Ha viszont egymás után kettőnél többször viszünk fel szőkítőt a hajra, garantáltan leégetjük azt, ami annyit tesz, hogy annyira elgyengítjük a hajszálak szerkezetét, hogy azok nyúlóssá válnak és akár le is szakadhatnak a tőről.
Fontos kihangsúlyozni, lehetünk feketéből szőkék, de ehhez több alkalomra van szükség, alkalmanként pedig maximum kétszer ajánlott megismételni a folyamatot.
Tehát világosítás előtt érdemes átgondolni az igényeket, ajánlott alaposan átbeszélni azt a fodrászunkkal, ha pedig belevágunk, gondoskodjunk a célzott ápolásról, mert hiába megfelelő a szín, ha a hajkoronánk fénytelen szénakazalként „recseg-ropog” a szélben.
A következő bejegyzésben a szőkítést követő színezést vesszük górcső alá, ami a végső, vágyott hajszín kialakítását eredményezi.
