Legyen az a nagyink kertjében lévő kedvenc virágunk, vagy egy emlékezetes, a Tirrén-tenger illatával összekapcsolt régi nyaralás emlékképe, mindannyiunk múltjában, emlékei között ott rejlik kódoltan a kedvenc illatjegyeink sora.
Biológiai út az illatok és az érzelmeink között
„Minden egyes lélegzetvétellel sokkal többet szívunk be, mint pusztán levegőt. Az orrüreg felett elhelyezkedő szaglógömb, az illatmolekulák stimulálásának hatására a neuronjai segítségével közvetlenül az agy limbikus rendszerébe küld üzenetet. Abba a rendszerbe, amely a viselkedési és érzelmi válaszokat szabályozza, vagyis mindaz, ahogy érzékeljük a szagokat, egyúttal érzelmi töltettel is bír” – mondta el Rachel Herz idegtudós, a Brown Egyetem pszichiátriai és emberi viselkedésének adjunktusa. Ha például elveszítjük a szaglásunkat, jelentős űrt tapasztalhatunk az érzelmeink feldolgozásában. A szaglás számtalan tudatalatti interakciót érint életünk során, elsődleges meghatározó tényező például a szexuális partnerek vagy a párunk kiválasztásában.
Egy kicsit fejben is dől el
„A szagok, illatok csak a fejünkben léteznek. A molekulák maguk léteznek a levegőben, de csak néhányat tudunk közülük »szagként azonosítani«” – írja Avery Gilbert pszichológus a What the Nose Knows: The Science of Scent in Everyday Life című könyvében. Lényegében az, hogy szerintünk valaminek milyen illata van – jó, rossz, kellemes vagy tiszta –, az a mi tapasztalatainktól függ. Például amikor két ember megszagol egy májusi rózsát, az teljesen különböző reakciókat válthat ki, részben az ehhez az illathoz kapcsolódó emlékeiknek köszönhetően. Az a tény pedig, hogy a parfümökben a fenil-etil-alkohol molekula rózsaillatú, az agyunk funkciója, nem pedig a molekula tényleges tulajdonsága.
Számít a lakhely?
„Az illatokhoz fűződő asszociációkat az illattal kapcsolatos személyes emlékeinkből, valamint a kulturális tapasztalatainkból tanuljuk meg. Például azt, hogy a levendula kellemesen ellazít” – meséli dr. Herz. Egy, a Chemical Senses folyóiratban is megjelent tanulmányra hivatkozva azt is hozzáteszi, hogy a kanadai franciák számára mindezt valószínűleg a juhar vagy a kúszó fajdbogyó testesíti meg. A vaníliát általában megnyugtató illatnak tartják, illatban még kicsit az anyatejet is idézi. A pézsmát ugyanakkor tisztának tartjuk. Éppen ezért mosószerekben is gyakran használták, hiszen az emberek a pézsmás jegyeket a frissességgel és a nosztalgiával társítják.
Egy idő után már nem érzed a körülötted lévők parfümjét
Amikor folyamatosan ki van téve egy illatnak, az agyunk szinte kipipálja azt, mondván „ez már megvolt”, és nem figyel rá többet, azt mondja: „Ott jártam, megcsináltam, és többé nem figyel” – meséli Calice Becker, a párizsi Givaudan Parfümiskola igazgatója. Az erre a jelenségre alkalmazott szakkifejezés a szagló adaptáció, amely az illat felbukkanása után mintegy 20 perccel alakul ki.
Illattal is mesélhetsz
Ahogy David Moltz, a D.S. & Durga az eklektikus illatház mögött álló parfümőr mondja: „Az illatokkal ugyanannyit mesélhetsz, mint bármely más művészeti ággal. Az aromák segítségével egész narratívát alkothatsz.”
Forrás: Allure Fotó: Pexels
Olvass tovább!
