Kovács Patrícia: “Nem állunk senki mellé”

2019. március 15. |
Central Médiacsoport Zrt.

Nina Raine Nemek és igenek című darabja a világméretűvé dagadt #Metoo mozgalom kérdéseit feszegeti. A téma komolyságát a humor ellensúlyozza, így egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató színházi élményt nyújt. Márciusban a Centrál Színházban mutatták be a darabot. Kovács Patrícia Zara szerepét alakítja, vele beszélgettünk a premier után.

Március 2-án volt a Nemek és igenek ősbemutatója. Hogy sikerült a premiert?

A premier mindig izgalmas dolog, semmihez sem hasonlítható extázis, hiszen egy kemény próbafolyamat után ilyenkor jön ki mindenkiből a felgyülemlett stressz. Azt hiszem, hogy a várakozásainkon felül teljesítettünk. Már a nyilvános főpróbán megéreztük, hogy ez a darab nagyon tud hatni a nézőkre, meglepődnek, mellbe vágja őket, de közben nevetnek, megkapják a szórakozás és az elgondolkodás részét is a dolognak. Úgyhogy én azt gondolom, hogy egy elég komplex színházi élmény született.

Zarát alakítod, egy olyan nőt, aki nagyon vágyik egy családra, egy kisbabára. Mesélj a felkészülésről, hogyan sikerült megformálnod a karaktert?

Mindig azt szoktam mondani, hogy akkor is tudnom kell eljátszani egy szerepet, ha egy sorozatgyilkost kell alakítanom. Nekünk, színészeknek ez a feladatunk, hogy belehelyezkedjünk egy adott helyzetbe, egy karakterbe. Zara nagy utat jár be a darab folyamán. Az első három jelenetben egy felszínesebb valaki, és kicsit talán megjátszós. Nem is érted igazán, mi van vele eleinte. És igen, ahogyan mondtad, Zara családot és kisgyereket szeretne. Nem akarok spoilerezni, de történik egy változás az életében, talál valakit, nem mondom el, hogy mi fog történni…. De az írónő gondoskodott róla, hogy írjon Zarának egy olyan jelenetet, amikor minden felborul és kibukik. Bevallom őszintén nagyon jól tud esni az ilyen szintű kifakadás és lelki pocsolyázás mint ami az utolsó jelenetemben van.

A humor mellett a darab nagyon komoly témákat feszeget. A próba után a színpadon hagytad a szerepet, vagy otthon is tovább foglalkoztatott, ott motoszkált benned egy-egy jelenet?

Én mindig mindent le tudok tenni, de ez alkati kérdés. Van olyan kollégám, aki ennél jóval könnyebb szereptől sem tud hosszú ideig ‘szabadulni’. Én maximum a tapsig, a taps közepéig szoktam kicsit beragadni. Nekem ez egy játék. A színházban és a filmekben is úgy játszom, mint egy gyerek. Egy gyerek sem marad benne a játékban, ha befejezte azt. Egy próbafolyamat, ha nehezebb vagy nagyobb rajtam a felelősség, akkor le tud fárasztani, de az a próbafolyamat nehézsége miatt van, nem a játszott karakter személyisége miatt.

Jelenet a Nemek és igenek című darabból: Pálfi Kata, Lengyel Tamás, Schmied Zoltán, Kovács Patrícia, Bereczki Zoltán és Bata Éva

Mennyi időtök volt felkészülni?

Körülbelül hat hetünk volt rá. Ma már nagy luxus másfél-két hónapot próbálni egy darabra, régen még ennyi időt kaptunk. Szerintem minél rövidebb a próbafolyamat, annál koncentráltabban tudunk dolgozni. Nem tesz jót, ha sokáig próbálunk, mert akkor hajlamosak vagyunk halogatni, azt mondjuk, hogy ‘Ó, még van időnk!’ Miközben, ha valami nagyon gyors és pergő, akkor mi is hatékonyabbak vagyunk.

Az előadások előtt szeretsz elmélyülni, magadban lenni az öltöződben?

Ennél a darabnál nekem kicsit egyszerűbb a rákészülés, mert nem én vagyok a főszereplő, hanem egy fontos epizódszerepet játszom. Amikor főszerepet játszom, előtte mindig hagyok bőven időt a készülődésre. Jóval hamarabb, fél hat előtt már bent vagyok a színházban, előbb, mint bárki más. Egyszerűen azért, hogy letegyem az egész napos ügyeimet és ráhangolódjak az előadásra. Ez nem azt jelenti, hogy rettegve ülök az öltözőmben, egyszerűen csak teszek-veszek, kicsit áthangolódom a napközbeni rohanásból. De ezt akkor csinálom, amikor valami igazán nagy szerepet játszom.

Lengyel Tamással és Bereczki Zoltánnak a darab egyik jelenetében

Ha már a rohanást említetted. Hogyan tudod összehangolni az életed különböző feladatait?

Nagyon nehezen, de nem panaszkodom. Kell ehhez egy csodálatos exférj, és egy csodálatos nagymama. Együtt tudjuk megoldani a napi feladatokat. A kislányomhoz nem kellett még bébiszittert hívni, de hát ehhez az kell, hogy ők segítsenek nekem, és legyen egy olyan vagány gyerekem is, aki pedig ebbe a világba született bele. Egy éves koráig vele voltam, utána kezdtem újra dolgozni, de nyilván fokozatosan tértem vissza a pályára. Nem jár be a színházba, nem jár velem forgatni, teljesen külön kezelem az anyaságot és a színészetet. Nem akarom, hogy a színházban nőjön fel. Rossz tapasztalataim is vannak ezzel kapcsolatban. Nekünk a színház a munkahelyünk, nem egy gyerekmegőrző. Nem tudnám játszani a szerepeimet, ha közben arra gondolnék, hogy ő ott van az öltözőben, vajon mit csinál, jól van-e. Ha pedig vele vagyok, akkor nem színésznő vagyok, hanem csak és kizárólag az ő mamája.

Nemrég egy televíziós műsorban meséltél a válásodról, hogy barátságban váltatok el. Nekem úgy tűnt, fontosnak tartod, hogy ne csak a szépről, a jóról, hanem az élet kevésbé boldog perceiről is mesélj a nézőknek, a rajongóidnak.

Nagyon sokáig így gondoltam, de éppen ezután a riport után döntöttem el, hogy ennyit és nem többet. Egy éve nem nyilatkoztam a bulvárnak semmilyen szinten, mert nagyon megharagudtam rájuk. Amikor egy év után elmentem egy számomra nagyon tisztelt műsorvezető komoly műsorába beszélgetni, és ott elmondtam, mi történt az életemben, másnap azt láttam, hogy tele vannak az újságos standok mindenféle hangzatos szalagcímekkel, és mindenki úgy csavarta ki a mondataimat, ahogyan csak tudta. Akkor döntöttem úgy, hogy innentől kezdve csak szakmai interjúkat fogok adni. Szerintem ez egy fontos téma lett volna. Szociálisan nyitott embernek tartom magam, de nem az sült ki belőle, amit szerettem volna.

Bata Évával a Nemek és igenekben

Több cikkben olvastam, hogy a Nemek és igenek több országban felháborodást keltett. Melyik szerinted a legerősebb jelenet?

A darabban több ügyvéd van, akik egy Metoo ügyön dolgoznak. Ami ugye az egész világot megrengette az elmúlt években. Eleve, hogy hol kezdődik az erőszak, mi az erőszak, honnan erőszak, ráadásul ebben a történetben felmerül a családon belüli erőszak azon része is, hogy mi számít egy házasságon belül erőszaknak szexuálisan. És ez az a dolog, amiről beszélni kényes téma. Ebben a darabban nem állunk senki mellé, nem az van, hogy valakit legonoszozunk, elítélünk. A néző maga döntheti el, kinek ad igazat és kinek nem. Nagyon fontos témának tartom, olyan témának, amelyekkel kell, hogy foglalkozzon a színház. Nina Raine egy zseniális kortárs írónő. Úgy mutatja meg ezeket a problémákat, hogy közben a néző szórakozik, és el is gondolkodik a darabon. Szerintem ezek a kérdések mindenkit foglalkoztatnak. Egyébként egy kis érdekesség, hogy amikor Nina Raine megírta a forgatókönyvet, még nem robbant ki a Metoo mozgalom. Valahogy megérezte, hogy hamarosan valami történni fog a világban ezen a téren. És sajnos igaza is lett.

Fotó:

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok