Hat teljes évig kerülgettük egymást Misivel, a szomszéd néni pirospozsgás, életvidám unokájával. Pedig – ahogy a nagymama fogalmazott – a kölcsönös szimpátia láthatóan mindig is megvolt. Fejben ezerszer készítettem képeket róla, akkor is ha sosem állt a kamerám lencséje elé. Persze mindig is szerettem volna a gondolatban elkészült képeket a gyakorlatban is megvalósítani. Egy ilyen kreatív projekt azonban nem csupán játék és mese. Rengeteg előkészületet és utógondozást igényel.
Először is, le kell szólítani a modellt. Szerencsére „majdnem szomszédom” Misi többször is jelét adta, hogy kíváncsi arra, ki lakik a nagymama mellett. Gyakran hallottam a lakásomból, ahogy a lépcsőházban kérdezi: Az Eszter itthon van? Ilyenkor büszkén kihúztam magam: na tessék, helyi nevezetesség vagyok.
Ha egy jó képről van szó, sosem vagyok bátortalan. Mégis gyakorta a félénkség jelét mutattam, amikor szembe kerültem Misivel. Egyrészt: hogyan is szólít le egy felnőtt egy 4-5-6-7-8-9- éves kisfiút. Másrészt: ott a tény, hogy nem csak én vagyok nevezetes, hanem ifjúkorom kedvenc költője, Misi apukája is. Egy októberi napon azonban nagy levegőt vettem és bekopogtam a szomszédba. Híres költő apuka ide, 26 év korkülönbség oda. Tudtam: senki, de senki más nem lehet Mr.Karácsony, csak az a csibész mosolyú kisfiú a szomszédból.
Összegyűjtöttem a gyerekkori kesztyűimet és anyukám legendás 40 éves, Oroszországból importált usankáját. Garbót és pizsamanadrágot a H&M-ből szereztünk, Orsi barátnőmmel. A régi, szintén ezer éves szánkót pedig kölcsön kaptuk. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy fogalmam sem volt, hol találunk október közepén fenyőt, azaz karácsonyfát. Szerencsére a Budai Kertcentrum dolgozói biztosították, hogy egy egész fenyőerdőnyi „játszóterünk” legyen.
A fotózás napja megtréfált minket. Pont az októberi nyárra esett. Misi ellenben profi módjára, hősiesen vette fel anyukám usankáját, a gyerekkori kesztyűimet. Teljesítette egy előkarácsonyi kívánságomat azzal, hogy modellt állt nekem. Orsi hógolyót gyúrt, karácsonyfát díszített és „műhavat” fújt, vagyis a tollakat, amiket még egy a nagymamám által készített régi tollpárnából nyertem ki. A fotók végül – hála a lelkes résztvevőknek – minden nehézség ellenére elkészültek.
Köszönöm Misi, hogy velem tartottál és ötleteiddel, lelkesédeseddel részt vettél a kreatív folyamatban. Remélem tetszenek a képek, amiket végül kiválasztottam. Mindenki másnak pedig üzenem: Soha ne féljetek bekopogni a szomszédba!
Fotó: Seregély Eszter, @thecutest
Modell és art director: Varró Misi
Stylist és asszisztens: Kisgyörgy Orsi
Ruhák, kiegészítők: H&M, Klári néni, Beregi Tamás
Szánkó: Opti
Szöveg: Seregély Eszter
