Lili, beszéltünk szülés előtt néhány nappal, és tudom, hogy mindent jó előre elterveztetek a férjeddel, minden körülményt megteremtettetek egy biztonságos otthoni szüléshez. Hogyan zajlott végül a nagy esemény?
Egyáltalán nem úgy, ahogy elterveztük… Nehéz szülés volt, komplikációk adódtak, de mégis gyönyörű élmény maradt. Igen, szerettem volna otthon szülni dúlákkal, és mindent jól elő is készítettünk. Két és fél napig vajúdtam a szülésznővel és a dúlákkal. De nem jó helyen éreztem a szülési fájdalmat… a hátamban, a csípőmben, végül már a lábamban. Két és fél nap után viszont nagyon kimerültem, ahogyan körülöttem mindenki. Azt láttam, hogy mindenki elalszik, a férjem is, és én vagyok egyedül ébren a szobában… Szólnom kellett, hogy ébredjenek fel. Akkor jött el a pillanat, amikor azt javasolták a szakemberek, hogy menjünk be a kórházba, mert ez a baba nem akar megszületni. Én szerettem volna még egy kicsit kitartani, de ők hajthatatlanok voltak.
Mi volt az a konkrét ok, ami miatt a szakemberek amellett döntöttek, hogy induljatok el a kórházba?
Minden alkalommal, amikor már nyolc centire tágultam, a tolásoknál nem látták a baba fejét, viszont a pulzusa nagyon szapora lett, ami azt jelentette, hogy stressz alatt van a baba. Úgy fogalmazott a szülésznő, hogy „azt gondoljuk, ez a baba valamit nagyon üzenni akar nekünk”. Akkor a férjemmel „leültünk” beszélni – már amennyire tudtam, abban a helyzetben – és azt mondtam neki, hogy úgy érzem, a nagyon erős fájdalmak eredménytelenek és céltalanok, nem hoznak közelebb a baba megszületéséhez, és érzem, hogy valami nincs rendjén… Ezután a szülésznő felhívta a kórházat, ahol azt mondták, van egy jó és egy rossz hírük. A jó az, hogy a szülésznő velem maradhat a szülésnél, a rossz hír pedig az, hogy amin eddig átmentem, az azonnali császármetszést kíván. Abban a pillanatban nem akartam tovább küzdeni a természetes szülésért, hanem minden segítséget azonnal elfogadtam, mert megértettem, hogy szükség van ezen a ponton a gyors beavatkozásra.
A kórházi, műszeres vizsgálatok során mire derült fény, amit a szülésznő vagy a dúlák nem láthattak?
Arra, hogy a kisbabám nyakára kétszeresen rá volt tekeredve a köldökzsinór. Kisméretű baba volt, 2,3 kg, és sokáig oldalt fekve helyezkedett el a hasamban, aztán befordult, de utána újra helyet változtatott. A mérete miatt sokat mozgott az anyaméhben, így tekeredhetett a nyakára a köldökzsinór.
Ezt olvastad már?
A császármetszést mai napig vegyes és szélsőséges érzelmek övezik az anyák körében. Te, aki a lehető legtermészetesebb szülési formát szeretted volna választani, és mégis át kellett esned rajta, most hogyan látod utólag ezt a beavatkozást?
Szeretném megerősíteni, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy adott volt ez az lehetőség, és kórházba tudtam menni. A császármetszés valószínűleg megmentette a gyermekem életét. Ugyanakkor nem szeretném szépíteni a császármetszés valóságát sem. Ez nem egy romantikus dolog, nagyon fájdalmas és nem veszélytelen beavatkozás. Én néhány hete szültem, de még három hét után is nehezen jártam, ha kicsit többet mozogtam, nagyon sokat véreztem, és másnap egész nap feküdnöm kellett, mert annyira legyengültem. Úgy hallottam, hogy Magyarországon is emelkednek a császármetszések számai, sajnos. Az USA-ban a legmagasabb az anyai halálozás szintje a fejlett országok között, és ez sok szakember szerint összefüggésben van a császármetszések számának az emelkedésével is.
Nem tudtátok előre a baba nemét. Hogyan választottatok neki nevet?
Ez egy érdekes történet. Amerikában, amikor megszületik egy gyermek, nem kell azonnal nevet adni neki, mert a karszalagjára az édesanyja neve kerül. Így nekünk is volt néhány napunk eldönteni, hogyan fogjuk hívni a kisbabánkat. Három-négy név is volt a tarsolyunkban, de nem tudtunk megegyezni. Az utolsó pillanatig húztuk a névadást, az anyakönyvi kivonatig. Végül a Clio mellett döntöttünk. Sikerült jól eltalálnunk, úgy érzem, Clio belenőtt a nevébe, és szépen hangzik a vezetnéknevével, alliterál.
Milyen érzések, gondolatok vannak benned most az anyasággal kapcsolatban?
Félig éltem csak, mielőtt Clio megszületett. Megéreztem, milyen anyának lenni, hogy akár tízszer ennyit is képes lettem volna szenvedni azért, hogy ez a kis ember itt szuszogjon. Clio nagyszerű kisbaba, nagyon éber, mindenre figyel, és egy igazi kis harcos. Már most maratonokat fut a lábacskáival, de hát felkészült rá a hosszú szülés alatt. (Nevet.)
Tudom, hogy most minden percedet kitölti Clio, és bizonyára a munkára még gondolni sem tudsz…
Nagyon jókor jött ez a baba. Ahogy minden időzítés nagyszerű az életemben. Március 10-én költöztünk ki Manhattanből, utána lezárták New Yorkot. Ha akarnék, most akkor se lehetne castingra menni, mert teljesen áll az amerikai filmipar. Lett volna egy márciusi Netflix-sorozat, de most az is tolódik beláthatatlan ideig. Volt pár castingom szülés előtt, de minden csúszik. De közben sikeresen szerepel a nemzetközi fesztiválokon a Gyabronka Józseffel forgatott Uncle Zsiga (rendező Bak Zsuzsa, operatőr Csepeli Eszter), és most dolgozom a One Night Only, a saját kisfilmem hang utómunkáin is.
Olvass tovább!
Fotó: Nate Collins
