Egy kutya rengeteg előnnyel jár. Többet tudok felsorolni, mint egy nyolcéves kislány, ugyanis nekem tizenhét év előnyőm van az érvek gyűjtögetésében. Kikezdhetetlen indok a a kutyatartásra, hogy a napi három séta fitten tart. Ráadásul a túrák is sokkal vidámabbak egy kis élőlény társaságában, aki minden bokoraljnak ugyanúgy örül, és látszólag a legmeredekebb sziklaormot megmászva is rengeteg energiája marad. Kávéval, örökbefogadott tacskó testvéremmel ilyen egy kirándulás. Ha apáék nyaralni mennek, és mi megkapjuk egy hétvégére, Csabi legnagyobb örömére, olyan programot szervezünk, amit Kávé is élvez, ez a hegyen történő, erdei sétától egészen a férfias túrákig terjed. Most az utóbbit választottuk. Kávéval és barátokkal vágtunk neki a Pilisnek.
Megkérdőjelezhetetlenül itt a tavasz. Sőt, arra gyanakszom, hogy már a nyár is, a téli gyapjúkbátomat hirtelen pólóra cseréltem, ahogyan a fák is egy hét alatt váltottak a csupaszkodásból virágköntösre. Ki kell használni ezt az időt a nagy kirándulásokra, mert ha májusban jön a bikiniszezon, az alacsony hőségtűrő képességem legfeljebb a Balaton-partig fog hajtani.
A Pilis szűk egy óra autóút Budapesttől – a fővárostól sincs messze a természet. Klastrompuszta a hegység nyugati részén található, az autót a klastrom romok melletti parkolóban tettük le, felszerelkeztünk étellel-itallal, kutyával, és nekivágtunk a kirándulásnak. A Kétágú-hegyet az aszfaltútról a Kéktúra útvonalán, az árnyasadó erdei ösvényen közelítettük meg. Annak ellenére, hogy Kávé igazi szobakutya, ő vette a legjobban az akadályokat, a meredek emelkedőket és a váratlan meleget.
A fennsíkra felérve alattunk az Öreg-hegyi-szőlők terültek el, Kesztőlc apró házikói sorakoztak, a távolban pedig a Magosi-hegy kékké halványult alakja hullámzott. A mezőn mindenütt sárga virágok nyíltak, az ösvény mellett fehér szirmokat bontottak a kökénybokrok. A neheze még hátra volt, a Kétágú-hegy Öreg-szirtje pont olyan magasnak tűnt, mint a mászás előtt. Innen a zöld jelölést követtük. Minidg mondom, hogy egy túracipő csodákra képes, ugyan a tüdőkapacitást nem növeli, de a lábad meg fogja hálálni az ötszáz méter szintkülönbséget, amit benne tettél meg – ez sziklás hegyoldal esetén fokozottan igaz. A hegytetőn a fák alatt mézillatú, lila virágok nőtték be az avart. Az ösvényen kis csoporttal találkoztunk, akik hátukon hozták fel sárkányrepülőiket az Öreg-szirtre – én meg még a négy szendviccsel és az egy liter vízzel is megküzdöttem.
Lefele a rázósabb utat választottuk, úgy döntöttünk, hogy kisétáltuk magunkat, torony iránt indultunk neki a völgynek. Kávé hegyi kecske módjára vette az akadályt – eddig nem is tudtam a sziklamászó szupererejéről. Az én különleges képességem, hogy jó érzékkel olyan kövekre vagy botokra lépek, amik biztosan kigurulnak a talpam alól, az előnyeit még nem tapasztaltam meg, de igyekszem optimistán állni az egyedi tulajdonságaimhoz.
A 12 kilométeres körtúrát nagyjából öt óra alatt tettük meg, ebben benne volt a két nagyobb, eszegetős pihenő és a kellemes tempó. Gyanítom, hogy ez Kávénál kétszer ennyi kilométert jelentett a nagy futkározásban, de nyugalommal tölt el, hogy a kocsiban hazafele azért ő is elaludt.
Gyere velem a Pilisbe!
A fővárosi természetbárok körében a Pilis igen népszerű hétvégi célpont, ezért ha szeretnéd elkerülni a tömeget, ne olyan népszerű helyeket válassz, mint Dobogókő. Próbáld ki a mi kis körtúránkat, és vigyél magaddal egy kutyát is – lehetőleg tacskót.