Az idei őszt minden eddiginél jobban vártam. Ugyan az egyetemen adós vagyok még egy szakdolgozattal, de ez az első olyan félévem, amikor nincsenek se kötelező óráim, se beadandóim. Lassan megkezdem a felnőtt életem, ami bár rengetek új kihívással jár – hogy optimistán nézzek szembe a jövővel – mégis azt jelenti, hogy a szeptember többé nem egyenlő a szorongással. Ezért végre gondtalanul élvezhetem a filmezéssel töltött, esős hétvégéket, a gesztenyeillatú sétákat az erdőben és a teázós estéket. Valószínűleg ezért is tűnik úgy, hogy mérhetetlenül hosszúra nyúlt a nyár. Persze biztos vagyok benne, hogy visszasírom majd a verőfényes napsütést és a baráti huszonnyolc fokot egy latyakos, szürke októberi napon. Szóval amíg tart az indián nyár, megragadok minden lehetőséget, hogy a szabadban legyek, főleg olyan helyeken, amik nemsokára a közelgő, zord időjárás miatt veszítenek a bájukból.
Tópart liliommal és tündérlakkal
A Volvo nyáron vitézül helytállt, elvitt minket balatoni kirándulásokra, debreceni esküvőre, sőt még egy horvát útra is, ezért valószínűleg ő sem bánja, hogy mostanában kisebb utakat teszünk meg. Én sem. Szeretem a vidéket és a felfedezetlen tájakat, de néha az is jól esik, ha csak kisebb utakra vállalkozunk, és hazaérve van még időm olyan halandó elfoglaltságokra, mint a hétvégi mosás vagy beleszunyókálás egy filmbe a kanapén.
A Vácrátóti Botanikus Kert mindössze egy óra rétekkel és nyárfasorral szegélyezett autóútra található Budapesttől. A 180 éves arborétum egy 27 hektáros természetvédelmi terület, ami a kirándulók nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy nem árt, ha a hátizsákban lapul néhány szendvics, némi keksz és víz. A tatai tótúránk óta én ezek nélkül már nem megyek sehova. A kertben több séta útvonal közül is lehet választani, mi valamiért mégis a fejünkbe vettük, hogy a térképet keresztül-kasul átszelő ösvényeket mind bejárjuk. Szerencsére jó irányba, a bejárattól jobbra indultunk el, ezért először a vízililiomos tóparton sétáltunk, ahol néhány kacsa és teknősbéka is felbukkant. A kertet átszeli egy tórendszer, ezért szinte mindenütt hidacskák ívelnek át a víz felett. Helyet kapott egy régi malom is és kis, csobogó vízesés, aminek a partján gallyakból és levelekből építettek házikót a tündérek.
A kertben mindenhol csupa izgalom várt minket, a kígyózó ösvényen szembejött velünk egy barlang, sőt műromok is, például egy eredetileg is leharcolt állapotában felépített templom, ezek az építmények főleg a romantika idején voltak népszerűek, a múltba való elvágyódást és az ősök teremtette értékeket jelképezték.
Üvegházak és fenntarthatóság
A legizgalmasabbak talán mégis az üvegházak voltak, ahol találkoztunk a lakásunk elfoglalásába kezdett filodendronunk és a meglepő gyorsasággal szaporodó banánpálmáink nagytestvéreivel és sok más olyan érdekes trópusi növénnyel, mint például a kakaó. Az egyik melegházban egy fenntarthatóságról szóló kiállítás is helyet kapott, ahol a kedvenc részem az interaktív lakás volt, ahol ablakok átforgatásával tudhattuk meg, hogy mik a lehető legkörnyezetbarátabb háztartási eljárások, és mik azok a bakik, amiket nem árt elkerülni. A legtöbb ablak mögött a mi megoldásainkat találtam – örültem, mert ide tartozott az is, hogy a rengeteg hús helyett fogyasszunk minél több zöldségfélét -, de persze azért még nekünk is vannak hiányosságaink. Az útunkon a melegház ellenététre, egy hidegházra is rátaláltunk, amiről sosem gondoltam volna, hogy létezik. A magasra nőtt fenyőket hideg fémcsövek vették körbe.
Barangolás a kertben
Hamarosan rájöttünk, hogy elapróztuk az időnket a kertben. Nagyjából két és fél órája érkeztünk, és még a terület felét sem jártuk be, és mivel reggel Csabi egy laza, tíz kilométeres futással kezdte a napot a hegyen, ezért az energiaszintünk mutatója megközelítőleg ugyanott állt. Megegyeztünk, hogy a hosszabbik utat választva megcélozzuk a kijáratot. Szembejött zöldséges kert, sziklakert és virágágyás is. Mire elértük a kijáratot, a magunkkal vitt elemózsia ellenére megéheztünk. Sokan ajánlották a kerttől háromszáz méterre található Hangulat Éttermet, de mi úgy döntöttünk, hogy voltaképpen nem is vagyunk olyan messze Szentendétől, ezért inkább ott ebédelünk meg. A jó idő mindenkit a Duna-partra csalogatott, ezért kihagytuk a kedvenc olasz éttermünket, és lángos reményében megcéloztuk a vártemplom felé vezető szűk sikártort, ahol szerencsével jártunk, nem csak a tömeget kerültük ki, de a környék egyik legfinomabb lángosából is kértünk azonnal kettőt.
A galéria megnyitásához kattints a képre!
Gyere velem a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertbe!
Mi az arborétum melletti parkolóban tettük le az autót, ahol egy hölgy lelkesen szedte a parkolódíjat, egész napra 600 forintot. Kifele pedig az ott áruló nénik portékáira – dióra és mustra – is költöttünk. A kert október 31-ig reggel 8 és este 6 óra között tart nyitva, november 1-jétől 29-ig pedig csak délután 4 óráig látogatható, péntektől vasárnapig korábban zár, hétfőn pedig nem nyit ki. Részt vehetsz tematikus programokon és előadásokon is, és igényelhetsz kerti szakvezetést is 4000 forintért. A felnőtt belépő 1000, a diák (18 éves korig) és a nyugdíjas pedig 500 forint.
