Gyere velem vidékre: vendégségben Jókaiéknál

2019. január 25. |

Ahol a házban mindenütt kéziratok és használatban levő lábasok hevernek, a kertben ritka rózsák nőnek és házigazdáknak mindig van egy-két kedves szavuk és néhány szelet finom süteményük.

Gyerekkoromban arról álmodtam, hogy egyszer majd Balatonfüreden fogok élni, azóta persze felnőttem (márciustól már a moziban is felnőtt jegyet kell majd kérnem), és megértettem, hogy milyen fontos dolog ebben a kevésbé csillámporos világban a kompromisszumkészség. Vagyis nem olyan idegen számomra a gondolat, hogy egy kevésbé drága Balaton-parti városkában neveljem majd fel a gyerekeimet. Persze miért ne állna fenn annak a lehetősége, hogy egyszer olyan keresett és tehetős író leszek, mint Jókai és végül csak Füreden veszek egy villát? Miért ne…

Jókai vidéken

Valljuk be, hogy egy évezredben egy olyan író születik, mint Jókai, aki közel harmincöt éves korában építtetett magának villát a már akkor is népszerű fürdővárosban, hogy a hörghurutját kezeltethesse és a nagyváros zajától messze írhassa meg a magyar irodalom remekeit. Az írót már a telekvásárlás előtt gyengéd szálak fűzték Füredhez. „Amikor Balatonfüreden a kocsiról leszálltál, egyszerre itthon vagy…” – írta a Vasárnapi Újságba 1858-ban. Első feleségével, Laborfalvi Rózával a budai lakásukból érkeztek ide feltöltődni, ilyenkor magukkal hozták a Jakli névre hallgató szarkájukat és két újfundlandijukat, Szelkiát és Zulejkát is. Jókai írt és kertészkedett, Róza pedig a konyhában tüsténkedett.

Bárcsak nekem is lenne télikertem!

Jókaiék egykori nyaralójába lépni valódi időutazás, és aki olyan lelkesedést érez a kézzel fogató irodalomtörténeti emlékek iránt, mint én, annak a villa ínyenc falat. Többször jártam már itt, de a mai napig mindig ugyanaz a lelkesedés fog el, amikor meglátom az aranyszegélyes, kék kávéscsészét, amiből Jókai ivott vagy az íróasztalát, amin többek Az arany ember is megszületett. Mellesleg a regény főhőse, Timár Mihály maga is Balatonfüreden kúrálta magát.

Jókai a villa dolgozószobájában alkotott, most itt olyan ereklyék kapnak helyet, mint az író asztala, pipája, kése vagy elefántcsont faragványa. Az alkotás szüneteiben pasziánszozott, de nagyon szeretett kertészkedni is. Hajnalban kelt, hogy mielőtt nekilát az írásnak, még tudjon egy kicsit szeretett növényeivel is foglalkozni. A rózsakertbe ritka, külföldről hozott fajokat ültetett, az épület mögé pedig gyümölcsöst telepített. A villában a kedvenc helyiségem a télikert, ahol most néhány csenevészett növény próbál feltöltődni a nagy üvegablakokon át érkező téli fénnyel, a sarokban pedig egy kalitka áll, ahol talán valamikor Jakli, a szarka lakott, és biztos, hogy Jókai is rengeteg időt töltött ebben az idilli, zöldtől zsongó nyugalomban. Bizony mind tudnánk. Különben nem csak a kertészkedés érdekelte, a csillagászat, a geológia, az őslénytan, a kémia és a fizika sem állt különösebben távol az írótól. Ennyit a humán-reál beállítottságról. Persze a polihisztor, az polihisztor!

Laborfalvi Róza tudománya

Jókai a délutánokat szívesen töltötte az étkezőben – ahol most egy félig elfogyasztott uzsonna idézi fel a pihenés és a finom ételek idejét -, ehhez valószínűleg felesége, Laborfalvi Róza főzőtudománya is hozzájárult. Ugyan tartottak szakácsnőt, ő csak a ház asszonyának felügyelete alatt tüsténkedhetett a tágas konyhában. A zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, halat és tejet Róza saját maga szerezte be, összebarátkozott a helyi kofákkal, és a legjobb alapanyagokból küldetett haza. Otthon aztán aszalt és befőzött. Az asztalra halak, paprikás csirke, borjúcomb és birkapörkölt kerültek, amiket túrós csipedett, omlós komáromi túrós lepény, vajaspogácsa és friss gyümölcsök követtek. A vendégeiknek általában hagyományos magyar ételeket tálaltak. Amíg tehát Jókai írt, Róza főzőtudományát fejlesztette. „Néha minden szoba, szék, asztal, pamlag úgy tele volt mindenféle konyhai és éléstári készséggel, valamint Jókai szobája is papírossal, levéllel, kézirattal, újsággal és könyvvel, hogy ha odamentünk, alig tudtuk a kalapunkat hova tenni. De meleg szívet, jó szót mindenki talált” – meséli Eötvös Károly az Utazás a Balaton körül című írásában.

Ha hinni lehet a leírásoknak, Jókai és Róza egyenlő felekként éltek házasságuk alatt, voltak saját kedvteléseik, elfoglaltságaik, de szívesen csónakáztam, kirándultak, fürödtek vagy korzóztak együtt, esténként pedig kártyáztak és távcsővel kémlelték a csillagokat. 1847. március 15-én, a Nemzeti Színház színpadán találkoztak először, és ahogy a színésznő, aki a Bánk bán királynőjét játszotta az író mellére tűzött egy kokárdát, megremegett a föld – természetesen csak képletesen értve -, és már sejtették, hogy nem utoljára látták egymást. Jókai később több szerepet is írt feleségének, például a Szigetvári vértanúkban és a Dalmában.

A villában közös hálószobán osztoztak, igaz, itt most főként a Róza karrierjét szemléltető tárgyak kapnak helyet: a fésülködő asztal, egy utazóbőrönd és ruhája. Ugyan nem született közös gyerekük, a házasságba Róza saját lányát hozta, akit később Jókai örökbe is fogadott, ő is szívesen időzött velük Füreden. A pár két évtizeden át töltötte a házban a vakációit, nyaralójukban ünnepelték 1873-ban ezüst lakodalmukat is. Miután Róza meghalt, Jókai hamarosan eladta a villát, felesége nélkül üresnek és szomorúnak érezte.

Gyere velem a Jókai Mór Emlékházba!

A Jókai Emlékházat hétfő és kedd kivételével minden nap délelőtt 10 és délután 6 óra között látogathatod. A teljes árú jegy 1600, a kedvezményes belépő pedig 800 forint.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Gyere velem vidékre: hidegbarát vulkán túra gyere velem vidékre

Gyere velem vidékre: hidegbarát vulkán túra