Ez a mostani cikk Skype-on keresztül íródott, közben épp kislányával Hawaiion tett eleget egy szörfös baráti pár meghívásának, mondván hátha a hullámlovaglás enyhíti fájdalmát. Ugyanis Kata korábbi, szinte álomszerűen boldog és sikeres életét néhány hónapja egy szörnyű tragédia árnyékolta be. Most még inkább arra biztat mindenkit, hogy éljünk az álmainknak és ne halogassunk olyan dolgokat, amit a mostban megtehetnénk.
„Sokszor hallom, hogy éljünk a mának, mert rövid az élet. De többnyire ezt csak mondjuk és csináljuk a dolgainkat tovább, ugyanúgy. Nekem rengeteg közös tervem volt a férjemmel a jövőnket illetően… Ez egy pillanat alatt szertefoszlott, amikor motorral indult a városba és többet nem tért vissza hozzánk. Ő volt a Mindenem. A legjobb barátom, a Szerelmem, a Tanítóm, a legjobb Apa a világon. A mai napig nem tudom felfogni az egészet annyira hirtelen és váratlanul történt. Ennek hatására teljesen átértékelődött bennem minden. A jelenlét és a pillanatok szépsége, az egyszerű örömök, mint például, hogy felkel a nap, vagy, hogy tiszta vizet tudunk inni százszázalékosan felértékelődtek. A vágyainkat sem érdemes halogatni. Bármi is legyen az, vágjunk bele bátran! Nincs veszteni valónk. Álmodozunk egy egzotikus utazásról? Induljunk hát! Nem feltétlenül kell vaskos pénztárca ahhoz, hogy világot lássunk. Az élményeket senki sem veheti el tőlünk és ez az ami megfizethetetlen. Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy a Férjemmel annyi mindent megtapasztalhattunk és hogy Ő úgy élt, hogy tele halmozta a mindennapjait fantasztikus élményekkel!”
Kata kozmetikai vállalkozását (Marlon testradír) kislánya születése miatt kezdte szüneteltetni. Azt mondja nem elég felépíteni egy brandet, ahhoz, hogy mindig szem előtt legyen egy termék, aktívan jelen kell lenni a közösségi média platformjain. Az Instagram világa megköveteli a folyamatos jelenlétet, és mivel ő ennél sokkal zárkózottabb, megterhelő volt számára a napi többszöri „posztolás”. „Amíg Minka ilyen pici, addig szeretnék minél több időt vele tölteni és nem a telefonomat babrálni egész nap. A múltkor feltettek nekem egy kérdést; ha tudnám, hogy egy év van hátra az életemből, mit tennék és min változtatnék. A válaszom egyértelmű volt: még többet utaznék a kislányommal és még többet szörföznék.”
Honnan ered Katánál a hullámlovaglás szeretete? „A szüleim vitorláznak, így az első 5 évemet szinte a vitorláshajón töltöttem. Beleszülettem. A mi családunk sosem tudott megülni a fenekén, rengeteget utaztunk és voltunk vízen. 10 évvel ezelőtt Gran Canarián szörföztem először, amikor Erasmus ösztöndíjjal tanultam kint, Gáborral a közös szenvedélyünk, a szörfözés szeretete hozott össze bennünket. Ez egy olyan élmény, amit nem lehet leírni: abban a pillanatban amikor elkapsz egy hullámot, eggyé válsz a természettel. Gondolj bele, 10 000 kilométert utazik a hullám az óceánon keresztül és egyszer csak te siklasz rajta. Persze van, hogy, küzdesz a víztömeggel, de minden egyes alkalommal tanít neked valamit ez a nagy kékség. Hol türelemre, hol alázatra, hol tiszteletre. Számomra ez egy meditatív élmény, amikor 100 százalékban jelen vagyok, minden lelki és szellemi csomagomat szépen otthagyom a szárazföldön és eggyé válok az elemekkel. Mikor visszaevezek a partra, már más megvilágításban látom a dolgokat, mintha minden egyes szörfözéssel jobb emberré válnék. Vagy legalábbis újjászületnék. Pont ezért ennyire addiktív, ezt újra és újra meg akarod tapasztalni.
A fiatal édesanya azt mondja, rendszeresen kérdezik, hogy mer egyedül nekivágni hosszabb tengerentúli utazásoknak egy kisgyerekkel. Nem félsz a repülőúttól? Mit fogsz csinálni? Csak kézipoggyásszal utazol?
„Elég gyakorlott vagyok már ezekben a dolgokban szerencsére. Minka Ausztráliában született, 8 hetes korában hoztuk haza. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de igazából a repülés a legkevesebb. Azt is sokszor hallom, hogy valaki azért nem utazik, mert fél, hogy belázasodik külföldön a kicsi, és nekik még úgysem élmény, kiakad a repülőn, meg később úgysem emlékszik majd ezekre az utakra. Igazából előre nem is létező korlátokat kreálunk magunknak és ezek gátolnak meg bennünket abban, hogy elinduljunk, hogy megtegyük. Ez a mi döntésünk, amibe nem szabad, hogy engedjünk másokat beleszólni. Arra sincs protokoll, hogy ki hogyan dolgozza fel a gyászt.”
„Minden egyes utazásunk alatt látom, ahogy a lányomnak fejlődik a kis személyisége. Más kultúra, más ízek, más illatok, más bőrszínű gyerekekkel egy jó kis közös játék. Ilyenkor úgy nyílik ki, mint egy különleges kis virág. Már csak én vagyok neki és én jelentem neki az állandóságot, így bárhol lehetünk a világon én ott vagyok neki”. Kata azt meséli, annak ellenére, hogy itthon nem tud szörfözni, szereti Magyarországot. Szépnek látja a Hármashatár hegyet, szereti hogy négy évszak van, jó a levegő és sétálhat az erdőben. Férje elvesztése megtanította arra, hogy még inkább azt kell csinálnia, ami neki jó. És ha ez a szörfözés, akkor fel kell szállni a hullámok hátára.
Nézd meg Kata képeit a galériában!
Szerző: Turbék Ildikó Fotó: Gerő Kata, Keoki Saguibo, Hambalko Bálint, Dave Mathew/Alaia Mentawai
