Világgá mentünk: a mesés Antigua II. rész

2020. január 08. |

Egy újabb gyönyörű reggelre ébredtünk az English Harbourban Antiguán. A part, és a strand is üres. Csend és nyugalom.

Nem vagyok egy “reggelember”, de általában 7 körül már ébren vagyunk. Nagyon korán sötétedik ahhoz képest, hogy itt mindig nyár van, 6 kor már bőven zajlik a napnyugta. Ebből adódóan viszonylag korán is szoktunk lefeküdni aludni. Az ember itt nagyon gyorsan átáll arra a rutinra, hogy a nappal együtt kel és fekszik. Szeretem azokat a reggeleket, amikor sikerül a szokottnál is korábban megébrednem, olyankor felmegyek és kiülök a hajó orrához, és a narancssárgás fényben bambulom a látványt. A víz olyankor tükör sima – de tényleg mozdulatlan – és a hajókon sincs mozgás, mindenki lent van még a kabinokban. A part, és a strand is üres. Csend és nyugalom. Aztán egyszer csak a távolból halkan hallani lehet egy közeledő hajó hangját. Jönnek vissza a halászok, egyre nagyobb a mozgás az öbölben, és a parton is megjelennek a korán úszni vágyók. Indul a nap!

Kimentünk a partra egy kis sétára, és az egyik dokkon a halászok a reggeli kapásokat dolgozták fel éppen. Ahogy felhúzták a halakat, hogy lemérjék őket, láttam, hogy egyik kapás sem kisebb 100 centinél. Nem semmi látvány volt a levágott kardhal feje, ami akkora volt, hogy a hajón lévő legnagyobb bőröndbe sem fért volna bele. Nem mintha bárhová is szeretnénk utazni egy kardhal levágott fejével, de annak, aki nem látott még ilyet, – mint például én-, tényleg döbbenetes látvány nem csak a méretek miatt. A videóban láthatjátok ti is.

Ahogy egy kertes házban is mindig van tennivaló az udvaron, úgy a hajós életben is véget nem érő a teendők listája. Most például megint aktuálissá vált a dinghy-re rakódott “algaszakáll” és a kagylók letakarítása, amire eddig mindig ráment egy fél napunk. Most találtunk egy kicsit kényelmesebb megoldást, mert Zsolt megkérdezte a shipyardon, hogy van e lehetőség lemosatni a dinghy-t, és volt szerencsére, úgyhogy ezt ki is használtuk. Amíg a fiúk a dinghy-t takarították, addig mi sem lógattuk a lábunkat, két nagy zsák szennyessel elindultunk mosodát keresni. Ez heti egyszeri program.

Mielőtt elhagytuk volna az öblöt, szántunk időt a pihenésre is. Kiheveredtünk a partra, és drónoztunk, úszkáltunk, napoztunk, aztán az eső elől szaladtunk, majd megint napoztunk. Nagyon klassz drónfelvételeket sikerült készíteni a videónkhoz, remélem nektek is tetszeni fog.

Felszedtük a horgonyt, lemostuk, és megtankoltuk Kundalinit, és elindultunk Jolly Harbourba, ami továbbra is Antigua, viszont olyan része ahol cölöpökön álló egyforma kis házak sorakoznak egymás mellett, mindegyikhez külön kikötő stég tartozik, és nem autók parkolnak a házak előtt, hanem hajók. Először kicsit Velence hangulatba jöttünk, de a nagy vitorláshajók látványa gyorsan eloszlatta ezt az illúziónkat.

Drága Antigua, egy időre elbúcsúzunk, de még biztosan látjuk egymást 🙂

A következő részben Saint Martint fedezzük fel, és a karibi “kis” francia riviérát Saint Barthelemy-t. Addig is legyetek jók, és motiváltak!

A Kundalini vitorlás kalandjait ITT követheted nyomon!

Nézd meg az előző kalandot is:

Világgá mentünk: hello Antigua!

Világgá mentünk: hello Antigua!

Egy váratlanul kialakult helyi ciklon maradásra kényszerített minket, így pár napos csúszással tudtuk csak folytatni utunkat, de cseppet sem bántuk, mert így további három napot tölthettünk a teknősöknek otthont adó szélvédett öbölben, a Pigeon Island mellett.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Az én utcám: Hidas Judit az én utcám

Az én utcám: Hidas Judit