Eke Angéla kedvenc utcája: Tigris utca (I. kerület)
A Naphegy tér egy olyan eldugott, sokak által nem ismert kis csodahegy, ami a belvárosi lüktetéstől tíz percre található, viszont ahogy megérkezel, olyan, mintha egy kis hegyvidéki, eklektikus faluba csöppennél, ahol az utcán mindenki mindenkinek köszön, akkor is, ha nem ismeri személyesen a másikat.
A vár felől a Tabán bástyázza a hegyet, a Gellért-hegy pacsitávolságra magasodik, az utcákat lépcső köti össze, ahonnan a Mártonhegy és az Orbánhegy is látható, és minden naplemente fülledt rózsaszínre színezi a hegyek tetején álló házakat. A szegény ember Montmartre-ja ez a látvány, minden alkalommal megállít egy pillanatra, és hálát adok, hogy itt élhetek.
Váci, lakótelepi lány lévén, amikor Pestre költöztem, őspestinek terveztem magam, soha nem kívánkoztam Budára, azonban ahogy egyre inkább hiányzott a természet közelsége, de még a pesti ritmus is kézben tartott, megismertem ezt a környéket, és úgy éreztem, ez az a hely, amiért budai leszek.
Először az azóta már törzshelyemmé vált Czakó kert miatt jöttem errefelé, mert az étterem kutyabarát, a konyha kiváló, ökotudatos és fenntartható metódus szerint működik, a személyzet mindig kedves, az egész hangulat megismételhetetlen. A Tabán legöregebb, máig fennmaradt épülete a Naphegy egykori vincellérháza, a belső és külső dizájn viszont kifinomult és mai. Szombatonként termelői piac működik az udvaron, ahol minden alkalommal beszerzem a heti betevőt. A termelőkkel kialakult egy bizalmi viszonyom, és az állandó kontakt egészen más szintre emelte a bevásárlás élményét. A piac nem nagy, mégis van minden, ezért szeretem. A termelők a saját portékájukkal jönnek, az áruk minősége összehasonlíthatatlan a bolti termékekével, és a termények nem utaztak több ezer kilométert, a magyar kistermelőket pedig mindig szívesen támogatom. A piaci vásárlói bázisát a helyi lakók adják, a hangulat így kifejezetten családias.
A Tigris utcai épületek sokfélék, és több stílus keveredik bennük, pont mint bennem! Századfordulós és az ötvenes években épült villák, nagy kerttel rendelkező házak, Bauhaus-épületek, de a szoci emeletes házak ugyanúgy láttatják az egykor előkelő hangulatú – erre ma is törekvő –, viszont emberléptékű stílusjegyeket. Az ősfák és óriástuják mögött meghúzódó kertekbe még most is belelátom a századfordulós családi majálisokat.
Kedvenc kertem Marton László szobrászművész egykori műtermének a kertje, ami tele van a szobraival. A Tabánban kiváló a kutyás közösség, ez is fontos szempont volt számomra, mivel Bambit, a kutyámat szinte minden nap kiviszem oda. Egy szelet erdő, dombos vidék – jó testmozgás neki és nekem is. Ráadásul nagyon szeretem az innen tárulkozó pesti látképet.
Reggel, ahogy ébredezik a város, és este is különös hangulata van a városi fények miatt: az Erzsébet téri óriáskerék, a Március 15. téri templom és az egész belváros fénye keveredik a budai Vár fényeivel. A Czakó utcai sportpálya a kerületi lakosoknak ingyenesen használható futó- és sportpályát, sporteszközöket, és fedett pingpongasztalokat is biztosít, szóval van itt minden, amire szükség van. Nekem már csak egy dolog hiányzik: egy színház, viszont akkor tényleg ki sem tenném a lábam a Naphegyről!
Fotó: CJ, nyitókép – Panamy
