Kényeztetés: Lush
Nagyon nem vagyok online rendelős ember, igyekszem a minimumra csökkenteni ezt is. De amikor a karanténhangulat nálam is átcsapott a „depis” szakaszba, – lelki és testi – kényeztetés után néztem. Imádom az illatos, szinte ehető, ínycsiklandó krémeket, maszkokat, tömböket, akármiket – a „depim” pedig azt mondta, megérdemled, vidítsd fel magad, adj magadnak pár naponta fél órát, amikor átadod magad a „vanitatum vanitas” mesteri fokozatú űzésének. Nem mellesleg észrevettem, hogy az első, 0-24-ben otthon töltött hónap alatt a testem nagy felülete szinte reszelősen száraz lett, valószínűleg a száraz levegő miatt. Egy felfokozott, sírós hangulatomban nagy levegőt vettem, és cuppogó, élveteg hangokat hallatva megrendeltem a kényeztetés eszközeit: többek között ezt az tényleg brutálisan kávés maszkot, körülbelül olyan felkenni és az illatában létezni, mintha megittál volna egy eszpresszót egy húzásra. A pucér, szilárd Little pot of energy testápolótömb pedig nemcsak cuki, de citrusosan édeskés, és iszonyatosan táplál. A napi depi-ellenszer szerves részei voltak mindketten, szolgálatukat köszönjük és értékeljük!
Gondoskodás: balkonkertészet
Nehezen mozdultam ki még sétálni is a karanténhónapokban, pár naponta egy bolt-piac-illatszerbolt körutat tettem, és kész. Az erkélyem sokat segített, hogy ne érezzem magam annyira bezárva, így újra nekiálltam a kis fűszerkertemnek. Isteni helyen lakom, közel a Fény utcai piac, így a paradicsompalántákat, büdöskét (ami kell minden kertbe!) ott tudtam megvenni, a retket, paprikát pedig magról nevelgetem, bár szerintem későn ültettem őket. Sebaj. Megnyugtató, hogy minden nap öntözgetni kell őket, köszönök nekik, beszélek hozzájuk, lakótársaim, csakúgy, mint a benti szobanövényeim. Igencsak meghálálják a törődést, mert már szüreteltem is a paradicsombokromról.
Álmodozás: virtuális múzeum
Voltak olyan óráim – nyilván másnak is –, amikor azon keseregtem és bőgtem, hol nem jártam még a világon, és vajon fogok-e valaha. Egyiptom kiskorom óta a szívem csücske, szinte a génjeimben van az imádat – kisiskoláskoromban múmiás albumot nyálazgattam, amikor pedig 20 évesen végre sikerült szemtől szemben állnom Tutanhamon halotti maszkjával, sírógörcsöt kaptam. A bezártság alatt szembejött egy onlinemúzeum-ajánló cikk, amivel ideig-óráig nyugtatgattam néha magam. Az egyik kedvencem ez a virtuális túra volt egy nemrég feltárt egyiptomi sírban – hát mit mondjak, folytak az öröm- és bánatkönnyek egyszerre. Nagyon könnyen kezelhető felület, szinte szájbarágósan magyarázó, könnyű beleélni magunkat, hogy ott vagyunk (jó, persze kell a képzelet is). Találtam egy animációs videót is hozzá, amiben bemutatták akkori lehetséges pompájában – ki más, mint maga a hercegnő, akinek a sír készült. Mondjuk ezek az élmények csak abban erősítettek meg, hogy menni kell. Menni, amíg lehet!
Egyensúly: Peak vegán fehérje
27 éve vagyok vegetáriánus, voltam vegán másfél évig, étkeztem laktóz- és gluténmentesen is – azt hiszem, a kapcsolatom az étkezéssel már sok hullámvölgyet és -hegyet látott. Öt-hat éve figyelek tudatosan az elégséges fehérjebevitelre, amit én kizárólag növényi táplálkozásból még nem tudtam megoldani. Folyamatosan keresem a különböző vegán fehérjéket, gyakorlatilag minden elérhetőt kóstoltam már. Mivel állandóan, napi szinten fogyasztok valamilyet, nem mindegy, miben érkezik – a hatalmas műanyag bödönöktől a hideg ráz, a műanyag zacskós változatoktól sírni tudnék – ezért örültem, amikor kihozták a Peak vegán fehérjéket újrahasznosított kartonpapír-csomagolásban. Azt hiszem, mind a négy ízt kóstoltam már, isteniek, nem mellesleg a sokunk által üldözött szójalecitint sem tartalmazzák! A karantén kezdetekor bepánikoltam, és persze betáraztam párat otthon, így sosem maradtam fehérje nélkül. Kartondoboz ide vagy oda, azért nagyon várom azt a pillanatot, amikor lehet majd ezeket is csomagolásmentesen vásárolni!
