Egyenlőség terén sereghajtók vagyunk
Ahogy Fodor Éva is elmondta, a férfiak és nők munnkaerőpiaci lehetőségei között a világ legtöbb országában komoly egyenlőtlenségek vannak, ám ezeknek az egyenlőtlenségeknek csak bizonyos szegmensei mérhetőek tudományos módszerekkel. Ha egy általános képet akarunk kapni a magyar nők és férfiak helyzetéről, akkor a szakember szerint érdemes megnézni például az Európai Unió nőügyekkel, nemi egyenlőtlenségekkel foglalkozó kutatóintézetének indexét, ami azt mutatja, hogy a 28 uniós országból hazánk a 27., tehát az utolsó előtti helyen áll egyenlőség terén. Ez azt jelenti, hogy az Unióban gyakorlatilag Magyarországon az egyik legnagyobb az egyenlőtlenség a két nem között. Mindehhez Fodor Éva azt is hozzátette, hogy nálunk a munkahelyi egyenlőtlenségek is jelentősek, és míg ezek az egyenlőtlenségek az utóbbi időben az EU többi országában csökkentek, idehaza számos dimenzióban inkább kicsit nőttek is. Ilyen dimenzió például a nők és férfiak munkaerőpiaci jelenléte, a szegregáció mértéke, vagy éppen a két nem gondoskodási munkában való részvétele.
Gregor Anikó elmondta, hogy a nemi egyenlőtlenségek már a munkarőpiaci elhelyezkedés előtt is kialakulnak, hiszen például már a felsőoktatásban is megjelennek a férfias és nőies, tehát a férfiak és nők által dominált szakok, majd hozzátette, hogy ez a megosztottság később a munkaerőpiaci szegregációban is érezhető lesz. A mérnöktudományok vagy természettudományok például jellemezően férfias szakmák, amik ráadásul a közbeszédben hasznosabbnak vannak kikiáltva, mint például a kultúratudományok, humántudományok, bölcsészettudományok, ahol jellemzően a nők fordulnak elő nagyobb arányban. Mindez Gregor Anikó szerint nagyban befolyásolja, hogy miként gondolkodunk a nő-férfi viszonyról egy társadalomban, hogy milyen tevékenységeket tartunk értékesebbnek, és milyeneket kevésbé értékesnek.
De Gregor szerint azt is érdemes megnézni, hogy a népesedéspolitikai intézkedésekkel hogyan kívánják befolyásolni a nő-férfi viszonyt. Nemcsak azt próbálják elérni, hogy minél több fiatal nő, fiatal pár vállaljon gyereket, hanem azt is, hogy 40 év szolgálati év után a nők menjenek nyugdíjba, legyenek nagymamák és vigyázzanak az unokákra. Hiszen addig sem kell még több bölcsődét építeni.
Nem becsüljük meg a női munkákat
Még ha ugyanazt a munkát végzik is a férfiak és a nők, akkor is van különbség a fizetésük között, de Fodor Éva szerint a bérkülönbségeket alapvetően nem az ilyen típusú diszkriminációk okozzák. A legfőbb probléma, hogy – mint arra Gregor Anikó is kitért – a férfiak munkáját jobban értékeljük, mint a női munkákat. A munkarőpiacon ebből származik a két nem közötti legnagyobb különbség, illetve még abból, hogy a vezető pozícióba jutásra a nőknek – a férfiakhoz képest – sokkal kisebb az esélye. Ez utóbbira Fodor Éva egy példát is hozott: bár a magyar egészségügyben dolgozók nagyon nagy része, nagyjából 84 százaléka nő, az intézményvezetők között már csak 66 százalék ez az arány. Tehát ahhoz képest, hogy mennyi nő dolgozik az egészségügyben, a vezető pozíciókban már alul vannak reprezentálva. Az orvosok között nagyjából 50-50 százalék a férfiak és nők aránya (bár a nők kicsit többen vannak), mégis, a férfiak átlagosan 80 ezer forinttal többet keresnek. Fodor Éva szerint ez is jól mutatja, hogy bizonyos szakmákat egyszerűen többre értékelünk, ha férfiak dolgoznak benne, míg ha nők, akkor alulértékeljük ugyanezeket.
Gregor Anikó mindezt még azzal is kiegészítette, hogy a bérek közötti egyenlőtlenség már rögtön a felsőoktatásból kilépve is megmutatkozik. Az azonos szakterületen végzettek friss diplomások közül – tehát azoknál, akiknek még nincsen, vagy minimális a munkaerőpiaci tapasztalata – szintén a férfiak azok, akik átlagosan többet keresnek az első munkahelyükön.
Nyolc óra munka után még két óra robot
Ahogy Fodor Éva mondta, a felmérések szerint a nők átlagosan két-két és fél órával több időt szentelnek egy nap a gyerekekről való gondoskodásnak, illetve a házimunka ellátásának. Ez pedig még úgy is rengeteg idő, ha figyelembe vesszük, hogy a nők általában kevesebb időt töltenek a fizetett munkahelyükön. Ha ugyanis a kettőt, a fizetett és fizetetlen munkával töltött időt összeadjuk, és szembeállítjuk a férfiak munkával töltött idejével, akkor is az lesz az eredmény, hogy a nőknek jóval kevesebb szabadidő jut a férfiakkal szemben. Fodor Éva megjegyezte, hogy természetesen vannak munkák, amiket a ház körül inkább a férfiak végeznek el, de ezek jellemzően olyanok, amiket akkor csinálnak, amikor kedvük van hozzá. Példát is említett: míg a nőkre jut a mindennapi főzés, a férfiak grillezni szoktak. Az olyan stabil, kötelezően elvégzendő háztartási munkánkat, mint a bevásárlás, főzés, mosogatás, nagy százalékban a nők végzik. Ám ehhez kapcsolódva Fodor kiemelte azt is, hogy a különböző iskolai végzettségű, társadalmi csoportú emberek között nagy különbségek lehetnek. Az iskolázottabb férfiak például egyre jobban részt vesznek a háztartási munkákban – vagy legalábbis ezt mondják magukról.
Gregor Anikó annyival még kiegészítette, hogy az adatok szerint az apák a gyerekekkel is egyre több időt töltenek, ám ezekből a feladatokból sem feltétlenül úgy veszik ki a részüket, mint a nők. Az apák ugyanis jellemzően az olyan tevékenységekben vesznek részt, mint a mesélés vagy a játék, tehát a kedves, kellemes időtöltésekben. És bár Gregor hangsúlyozta, hogy ez sem lebecsülendő, ez a munkamegosztás óhatatlanul is ahhoz vezethet, hogy kialakul egy „jó zsaru, rossz zsaru” leosztás a szülők között. És mint mondta, azt sem szabad elfelejteni, hogy míg a munkahelyi munkáért pénz jár, addig a gondoskodó munkáért, házimunkáért, hiába teremt értéket, nem fizet senki. Gregor szerint ezt az értéket egyébként hajlamosak is vagyunk figyelmen kívül hagyni, pedig, mint mondta, „ha átmennénk a szomszédunk háztartásába, biztosan nem mosogatnánk és porszívóznánk fel neki ingyen, hanem pénzt kérnénk tőle”. A nők azonban úgy végzik nap mint nap ezeket a feladatokat a saját otthonukban, hogy a munkájuk értéke végül nem landol pénz formájában a zsebükben.
Az egyenlőtlenségekre a Covid–19 is rátett egy lapáttal
Fodor Éva azt tapasztalta, hogy a koronavírus-járvány első hulláma és a hozzá kapcsolódó házi karantén időszaka csak fokozta a két nem közötti egyenlőtlenségeket. Amikor ugyanis az óvodák és iskolák bezártak, a családokban megsokszorozódott a gyerekekre és a háztartásra fordított munka ideje. Fodorék azt látták, hogy bár általánosságban is nőtt a különbség a férfiak és a nők között, de az egyetemet végzett, városi háztartásokban ez a növekedés nagyon látványos volt. Fodor Éva szerint ennek számos magyarázata lehet, a többi között az is, hogy az iskolázott nők jobban érezték a nyomást azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek jól teljesítsenek, nehogy lemaradjanak a tanulásban. És bár ezekben a családokban a férfiak is magasan iskolázottak voltak, mégis jól látszott, hogy az apák kevésbé vették ki a részüket a gyereknevelésből. A nők voltak azok, akik a házi karantén időszakában a munkahelyi feladataik mellett még a gyereknevelésben is próbáltak helyt állni.
Fájdalom és megaláztatás – a legnagyobb művészek múzsáinak tragikus élete
Picasso híres, vagy inkább hírhedt volt a nőkkel folytatott kegyetlen játékairól, ám még véletlenül sem ő volt az első és egyetlen nagy művész a történelemben, aki előbb kihasználta, majd eldobta a már „haszontalanná vált” múzsákat.Fotó: Getty Images
