A Bly-udvarház szelleme (The Haunting of Bly Manor)
Azt hiszem, Mike Flanagan korunk egyik legjobb iparosa, a kifejezés legnemesebb értelmében. Én az előző kísértetházas sorozatát, a Haunting of Hill House-t is szerettem, szóval a Bly Manort is nagyon vártam, még úgy is, hogy ettől a műfajtól már azért nem szoktam sokat várni. Míg a Hill House-ban a kísértetjárás a mentális betegségek családi halmozódásának allegóriájaként is értelmezhető, a Bly Manor már sokkal inkább ragaszkodik a műfajhoz: lassan kibomlik a ház sötét múltja, ami az évek alatt csak egyre félelmetesebbé tette a vidéki kastélyt. A történet központjában két zseniális gyerekszereplő, Flora (Amelia Bea Smith) és Miles (Bejamin Ewan Ainsworth) áll, az árván maradt és meglehetősen fura testvérpár, akik mellé nagybátyjuk fogad bébiszittert (a Hill House-ból ismerős Victoria Pedrettit). Lassan kiderül, hogy – a gyerekek eleve tragikus sorsát tetézve – az előző bébiszitter belefulladt a birtokon álló tóba, de annyit előre elmondhatok, szerencsére a sztori nem abból áll, hogy az ő szelleme kísérti az új beosztottat. Flanagan ügyesen mossa össze a képzeletet (jelen esetben az emlékeket) a film szövetén belüli valósággal, és lépésről lépésre építkezve, fokozatosan mutatja meg a ház rejtélyét, a sorozat második felében pedig már egyre bőkezűbben használja a klasszikus horrorelemeket. Igazi korai karácsonyi ajándék a műfaj rajongóinak!
Hol nézheted? Netflix
(Kránicz Dorottya)
Emily Párizsban
Azt hiszem, Darren Star (a Szex és New York alkotója, producere) neve hallatán sokan túl nagy elvárásokkal kezdtek neki a sorozatnak. Ők már az első rész után felháborodottan kérdezhették: mennyire reális, hogy egy amerikai cég egyetlen ügyfél miatt Európába utaztatja egy alkalmazottját; hogy valaki tűsarkút visel Párizs macskaköves utcáin; vagy hogy Franciaországban mindenki ilyen szívesen vált angol nyelvre? Az Emily Párizsban című sorozat azonban nem is akar a realitás talaján mozogni, a lelkünket és a szemünket szeretné kényeztetni – gyönyörű Chanel táskákkal és a még gyönyörűbb férfi főszereplővel, a jelenleg Budapesten forgató (!) Lucas Bravóval. A Chicagóból Párizsba költöző Emily (Lily Collins), aki munkahelyi és magánéleti ügyetlenkedéseiből is sikert kovácsol, emlékeztet minket arra, hogy semmit sem kell véresen komolyan venni. A napokban bejelentették, hogy jön a második évad!
Hol nézheted? Netflix
(Tamás Anita)
Fauda
A fauda arabul annyit tesz, hogy káosz – és nincs is tökéletesebb kifejezés a palesztin–izraeli konfliktust feldolgozó sorozatra. A téma első körben talán elriaszthat minket, de abszolút érdemes egy esélyt adni neki, ugyanis annyira feszített tempóban, az izraeliek és az arabok oldalát is komplex módon mutatja be, hogy az abszolút nem kizárólag a térség politikai helyzete iránt fogékony közönséget fogja rabul ejteni. Külön pluszpont, hogy ezúttal nemcsak a férfiak a cselekvő szuperhősök a történetben, de néhány igazi badass nő is résztvevője a legbrutálisabb titkosszolgálati akcióknak. Egy igazi vájtfülű, témában jártas emberrel (na jó, a barátommal) néztem a sorozatot, és elmondása alapján nemcsak izgalmas kalandsorozat a Fauda, de tűpontos, hiteles képet is ad a térségbeli titkosszolgálatok mindennapjairól.
Hol nézheted? Netflix
(Bobák Szilvia)
Tudhattad volna
Erről a sorozatról valószínűleg a legtöbben már hallottak: az HBO elég nagy energiákat fordított a reklámkampányra, én legalábbis minden második sarkon kiszúrok egy hatalmas Tudhattad volna-plakátot. Ez persze érthető, végül is Hugh Grant a magyar nők viszonylag széles rétegének kedvence (megszerethettük őt a Sztárom a Páromban vagy a Bridget Jones-ban is), Nicole Kidman pedig még mindig menőnek számít, ráadásul a Hatalmas kis hazugságokkal nemrégiben épp egy hasonló stílusú minisorozatban bizonyított. És akkor már a harmadik sikerkomponens is elhangzott: a Tudhattad volna a nálunk is jól futott Hatalmas kis hazugságok utódjaként igyekszik meghatározni magát, ami annyiban hiteles is, hogy itt is egy bűnügyi sztori kapcsán figyelhetjük alakulni az érzelmi szálakat. Nicole Kidman és férje, a lehetetlenül jó fej gyerekonkológus Hugh Grant látszólag tökéletes életet élnek, amikor mindent felforgat a gyerekük iskolájába járó kisfiú édesanyjának meggyilkolása. Vagyis az, hogy éppen Grant lesz az első számú gyanúsított. A cikkünk írásakor még csak az első három részt lehetett látni, de eddig a sorozat pontosan azt hozza, amit ígért: igényes sztori (mivel adaptációról van szó, ez a könnyebbik fele) A-kategóriás színészekkel, egy szóval profi hollywoodi munka.
(Hugh Granttel exkluzív interjút olvashattok a decemberi Marie Claire-ben!)
Hol nézheted? HBO
(Kránicz Dorottya)
(Un)well
A netflixes dokumentumfilmek olyanok, amilyenek, de szerintem ahhoz nagyon is jók, hogy vázlatos, de globális körképet kapjunk egy-egy olyan témáról, ami eddig teljesen ismeretlen volt számunkra. Az (Un)well csupa olyan wellnessiparbeli témáról szól, aminek megítélése enyhén szólva is kétes. Már az első rész, az illóolajokról szóló is berántott teljesen, de jó szívvel ajánlom a tantrás vagy az ayahuascás epizódot is. A séma mindig ugyanaz: az epizódok bemutatnak egy-egy wellnessmódszert vagy terméket használó családot, akiknek pozitív értelemben, és akinek negatív értelemben változtatta meg az életét az adott dolog, majd a legkülönfélébb kiváló kutatók, történészek, vallástudósok, orvosok, gyógyszerészek foglalják össze a tudományos álláspontot a méhcsípés-terápiáról, a böjtök rendszeres alkalmazásáról, vagy éppen arról, hogy tényleg segít-e a testépítésben az anyatej rendszeres fogyasztása.
Hol nézheted? Netflix
(Bobák Szilvia)
A vezércsel (Queen’s Gambit)
Amikor próbáltam meggyőzni néhány ismerősömet, hogy nézzék A vezércselt, elég gyorsan kiderült, hogy a „nagyon izgalmas sakkos sorozat” viszonylag keveseket győz meg. Pedig hát tényleg erről van szó: Beth Harmont (a delejesen furcsa arcú Anya Taylor-Joy) először az árvaház karbantartója kezdi sakkra tanítani, és hamar kiderül, hogy a lány igazi őstehetség, ráadásul némi nyugtató segítségével képes vizualizálni a sakktáblát. A vagány lány persze sorra nyeri a sakkversenyeket, ami azért egy idő után kissé túlságosan idilli, pláne, hogy a fő konfliktus, a függősége sem okoz valódi problémákat (egy-két résszel később varázslatos módon leküzdi az akadályokat). Az utolsó rész nekem már tényleg nagyon hollywoodi volt, de persze ettől függetlenül tök jó nézni egy klassz női karaktert, aki sorozatosan leiskolázza az arrogáns férfiakat. Ha valakit beszippantott a sorozat, el is olvashatja az alapját adó könyvet, ami októberben magyarul is megjelent!
Hol nézheted? Netflix
(Kránicz Dorottya)
Glow up (2. évad)
Megjelenése után szinte azonnal ledaráltam a Netflix sminkversenyének második évadát – és cseppet sem bántam meg. Aki ismeri a sorozatot, annak egyáltalán nem fog meglepetést okozni a második évad, abszolút hozza az első színvonalát, de nem is több, mint amit akkor láttunk. Akinek viszont még ismeretlen, az azért adjon egy esélyt akkor is a sorozatnak, még ha alapvetően nem is sminkőrült, mert egyrészről nemcsak a sminkekről, hanem a versenyzők lelki világáról és múltjáról is sok szó esik a sorozatban, amivel kvázi a „fejlődéstörténetüket” ismerhetjük meg (ez pedig lássuk be, mindig izgalmas, ha érzékeny, alkotó emberekről van szó), másrészről viszont ezek a fiatal MUA-k nem csupán sminkesek, de szinte képzőművészek is! Azok a maszkok és festményeket megszégyenítő műalkotások, amiket arcra visznek minden fordulóban, bőven túlmutatnak az unalmas YouTube-videók világán, és egy abszolút elemelkedett, művészet felé vezető arcát mutatják meg a szakmának.
Hol nézheted? Netflix
(Bobák Szilvia)
Új barát karácsonyra
Nem árt, ha már most elkezdünk hangolódni a karácsonyra, mindenki ráfér egy kis jókedv és pozitivizmus már előre. Ez a romantikus, és kellő szarkazmussal operáló norvég sorozat biztos, hogy kellemes perceket szerez nekünk. Az Új barát karácsonyra mindössze egy évadának (reméljük, folytatódik) végére biztos, hogy – nem túlzunk – átjár majd a szeretet minket. Johanne 30 éves, szingli ápolónő, pontosabban 3 éve szakított vele a barátja, és nehezen teszi ezen túl magát. A családja viszont annyira nyomasztja, hogy karácsony előtt 24 nappal azt hazudja, hogy van barátja. 24 napja van, hogy a karácsonyi vacsorára szerezzen egyet. Jöhetnek a jó és rossza randik, a furcsa és nem is annyira furcsa randik, hogy a végére kiderüljön, mi az, ami igazán számít. (Még utalni sem szeretnék a végére – bocs!) A sorozat szarkasztikus humorával és mondanivalójával azonban igencsak elgondolkodtató: ha mi még nem lennénk tisztában azzal, hogy mi az, ami az életünkben igazán számít. Ráadásként pedig isteni élmény látni, hogyan készülnek a norvégok a karácsonyra, milyen természetes egy első randin például együtt síelni… Én már várom a folytatást…
(Tóth-Szántó Krisztina)
Hol nézheted? Netflix
Nagy Katalin – A kezdetek
A tavasszal debütált sorozatot „hivatalból” kezdtem nézni, a decemberi Marie Claire-be írtam cikket az úgynevezett soft bad boy-jelenségről, vagyis a romantikus rosszfiúk trendjéről. A 18. századi Oroszországban játszódó tragikomédiában a cárnét Elle Fanning, III. Péter cárt Nicholas Hoult, Katalin ajándékba kapott szeretőjét (ő az a bizonyos soft bad boy) Sebastian de Souza alakítja – kivétel nélkül remekül. Már a főcímben is feltüntetik, hogy az, amit látni fogunk, csak „egy alkalmanként igaz történet”, szóval aki klasszikus történelmi sorozatra számít, csalódni fog. Az abszurd humor kedvelőinek – és akik szerették Sophia Coppola Marie Antoinette című filmjét –, viszont annál inkább ajánlom: kerülnek a vacsoraaszaltra levágott svéd fejek, macaronosztogatás a csatatéren, és egy nekrofíl szexjelenet is van a tíz rész egyikében.
Hol nézheted? HBO Go
(Tamás Anita)
Bónusz realityszekció: Házasságok, párkapcsolatok a nagyvilágban
Avagy hogyan üssük el az időt, ha agytevékenységet nem igénylő, pihentető aktivitásra vágyunk: nézzünk realitysorozatokat à la Netflix. Eddig is legtöbbször azért merültem el egy film vagy sorozat világában, hogy kiszakadjak a valóságból, a mindennapokból – erre most extrán szükségem van nekem is. Már a karantén alatt rátaláltam a valóságra épülő sorozatok csodás világára, a Yummy Mummiesszal viszont új időszámítás kezdődött. Egy olyan ismeretlen, tőlem teljesen és elérhetetlenül távol eső világba vezetett, amit az agyam jobbnak ítélt a jelenlegi helyzetben bármely valóságtól elrugaszkodott sci-finél vagy fantasynél. A Yummy Mummies ausztrál valóságsorozat, négy semmittevő, újgazdag feleség mindennapjairól szól, ahol a látszat mindennél fontosabb, ahol a még meg nem született gyermeknek már nagyobb a dizájnergardróbja, mint nekem valaha lesz, és Diornál „alább” nem adják még cumimárkában sem. @melbourneyummums néven fent vannak az Instagramon is, bárki betekinthet csodás, elsőre irigylésre méltó, de egyáltalán nem felhőtlen életükbe. Intrika van bőven, a férjek hozzák haza a folyamatosan költhető lóvét, az asszonyok pedig úgy beszélnek a következő gyerekek vállalásáról, mintha csak új cipőt vennének maguknak. A látszólagos tenyéren hordozás igazából papucsférj effektust takar, házsártos sárkányokkal és az igazi vészhelyzetekben (lásd szülés) kétségbeesett, tehetetlen, nyomoronc férjekkel. A sorozat legmaradandóbb hatása a „push present” kifejezés meghonosodása a köztudatban: ez a feleségnek jár (!), mivel kihordta és „kinyomta” a közös gyermeket. A push present lehet hatalmas terepjáró, gyémántgyűrű, bármi, amire az elgyötört feleség csak jogosan vágyik. A sorozat után ajánlotta fel a Netflix a szinte soha véget nem érő The Real Housewives epizódokat – én egyelőre háromra találtam rá, Amerika három, egymástól nagyon is eltérő nagyvárosából: Atlanta, New York és Beverly Hills. Az alapfelvetés ugyanaz: öt jól szituált, leginkább milliomos feleség, akik a sorozat kedvéért barátságot színlelnek, a még nagyobb izgalmak kedvéért pedig állandóan feszültség „gerjesztődik”. A legintelligensebb, leginkább felnőtt emberi kommunikációra hajazó párbeszédek a New York-i hölgyek között játszódtak le, de ott is bőven találunk olyan problémákat, amikkel mi itt sosem fogunk találkozni. Mivel a sorozatok hatására a feleségek igazi celebek lettek hazájukban, az utóéletüket és botrányaikat is nyomon követhetjük. A sorozatok bővelkedtek az igazi drámában, volt megcsalás és válás, volt bántalmazás és öngyilkosság, alkoholproblémák és pénzügyi gondok, mindezek más léptékben és háttér előtt. Az atlantai évadtól egyenes út vezetett a Married to Medicine-hez, ami szintén a déli nagyvárosban játszódik. Orvosfeleségek és doktornők – sikeresek, gazdagok, telve önbizalommal és sokfős személyzettel –, valahogy nehéz elképzelnünk ezt a jólétet, miközben nálunk az orvosok szinte éheznek. Ezek a sorozatok sokszor súlyosan ránk tudnak telepedni, sokat viszketett a kezem, hogy de felképelném egyiket másikat önzősége, pazarlása vagy egyszerűen a butasága miatt. Kikapcsolnak, de hosszú távon mellékhatásokat okoznak, így rövid távra ajánlom csak őket! Az Indian Matchmaking a különleges, ismeretlen, távoli Keletre kalauzol minket, az indiai házaságközvetítők világába. A főszereplő hölgy férjével közösen viszi az üzletet, szerte a világban vannak tehetős indiai ügyfelei. Nagyon más világról és hagyományokról tanulhatunk, számomra (is) teljesen idegen, hogy egy „ügynök” ajánljon ki a szüleim részére potenciális férjjelölteket, az egész család jön az első randira, és gyakorlatilag ők döntik el, hogy ki mellé állok az oltár előtt. Érdekes, hogy sikeres, az élet egyéb területein haladó üzletemberekről és vállalkozó hölgyekről, ügyvédekről van szó, akik ha a magánéletre kerül a sor, nem tudnak elszakadni az évezredes szokásaiktól. Találkozunk pipogya 23 éves fiúval, aki ki is jelenti, hogy anyukája dönt mindenben, így ebben is – ő csak átül majd anyuka szoknyája mellől a feleséghez. A karakán, magáról csakis szuperlatívuszokban beszélő harmincon túli ügyvédnő, akinek végül nem sikerül férjet találni: az igények az egekben, kompromisszumokra azonban képtelen – ahogy ez manapság lenni szokott. Gazdag, sikeres mumbai fiú, aki csakis a szülők nyomásának engedve keresteti feleségét, de neki sem elég senki sem. Közvetítő ide, sorselemző oda, ott sem egyszerűbb a pártalálás!
(Molnár Anikó)
Olvass tovább!
