Kiss Laura pszichológus megvizsgálta, egészségpszichológiai szempontból milyen tényezők befolyásolják az oltási hajlandóságunkat.
1. A fenyegetés értékelése
„Az első adandó alkalommal beadatom magamnak az oltást, mert a munkám miatt állandóan emberekkel vagyok körülvéve.” „Nem valószínű, hogy elkapom a koronavírust, influenzás sem voltam még soha életemben.” A vakcinával kapcsolatos cikkek alatt ilyen, és ehhez hasonló kommenteket olvashatunk. Az oltási hajlandóságot tehát befolyásolja az, hogy mennyire tartjuk valószínűnek, hogy elkapjuk a vírust.
Az, hogy a betegséget és annak következményeit mennyire értékeljük súlyosnak, szintén kihat döntésünkre: „Nem kaphatom el a vírust, mert az idős édesanyám nagyon beteg, és az ő egészségét sem kockáztathatom azzal, hogy megfertőzöm. Azt sem engedhetem meg magamnak, hogy tartósan táppénzen legyek.” „A volt kollégám, aki velem egykorú, elkapta a koronát, három napig kicsit köhögött, most pedig makkegészséges.” Míg az első személy a betegséget és annak (családi, anyagi) következményeit súlyosnak értékelte, addig a második ezt alacsonyabbnak észlelte (az észlelt szó arra utal, hogy elképzeléseink akár a valóságtól jócskán el is rugaszkodhatnak).
Ezt már láttad?
2. Észlelt nyereségek és akadályok
„Ha végre védett leszek, újra találkozom a nagymamámmal, bejárok az irodába, nem félek a buszon.” Sokan azt hangoztatják, hogy mi mindent fognak majd csinálni, miután megkapták az oltást. Ők az általuk észlelt nyereségekre fókuszálnak, bízva abban, hogy a szükséges védettség megszerzése után újra szabadabb életet élhetnek, és érintkezhetnek másokkal. Az észlelt nyereségek tehát növelik az oltás beadatásának valószínűségét.
Ezzel szemben az észlelt akadályok – azaz az oltással járó gyakorlati és pszichológiai „költségek” – csökkentik az oltási hajlandóságot. Ilyen például a félelem az oltás okozta kényelmetlenségektől és fájdalomtól, vagy a kezelésre fordítandó idő is.
3. Mi van, ha megbánom!?
Sokakat az a kellemetlen érzésekkel járó gondolat befolyásol a döntésükben – vagyis abban, hogy beadatják-e maguknak a vakcinát –, hogy később talán megbánják, ha most nem oltatják be magukat.
4. „A tüdőgyógyász ismerősöm azt mondta…” – Mit mondanak a referenciaszemélyek?
Referenciaszemélyek mindazok, akiknek a véleménye valamiért fontos a számunkra. Az, hogy ők hogyan vélekednek a védőoltás beadatásáról, befolyásolja azt, hogy igénybe vesszük-e azt mi magunk. Hathat ránk családtagjaink, barátaink véleménye, azonban a felelős döntés meghozatalához, valamint az esetleges akadályok és félelmek csökkentéséhez fontos, hogy tudatosan válasszunk referenciaszemélyeket. Éppen ezért érdemes a témával egészségügyi végzettségű ismerőseinkhez, háziorvosunkhoz fordulni. A legmegbízhatóbb információforrást ugyanis az egészségügyi dolgozók jelenthetik. Kiemelt helyzetükből adódóan ők tudják leginkább megérteni esetleges tétovázásunkat, ők tudnak leginkább szakszerűen reagálni aggodalmainkra, és ők magyarázhatják el leginkább a védőoltások előnyeit is (azaz képesek csökkenteni a fent említett észlelt akadályokat, és növelni az észlelt nyereségek súlyát a döntéshozatalban).
5. Egészségkommunikációs kampányok, plakátok, újságcikkek
Végezetül nem meglepő talán, hogy a minket megcélozni kívánó egészségkommunikációs kampányok, plakátok, újságcikkek is hatnak ránk. A kiegyensúlyozott, pontos tájékozódásnak, a célzott ismeretszerzésnek egyértelműen jó hatása van a védőoltások felvételét tekintve. Ezzel szemben a nem tudásnak, a félinformációknak vagy épp a tévhiteknek épp ellentétes hatása lehet.
Az oltásokkal kapcsolatos döntéshozatal okai összetettek, így a felsoroltakon kívül egyéb érzelmi, kulturális, társadalmi vagy politikai tényezőket is magában foglalhat az, hogy hogyan viszonyulunk a koronavírus elleni vakcina beadatásának kérdéséhez.
Forrás: 1 ) Az Egészségügyi Világszervezet honlapja. Ten threats to global health in 2019. URL: https://www.who.int/news-room/spotlight/ten-threats-to-global-health-in-2019 (letöltve: 2021. február 8.)
