A pandémia előtt eszembe sem jutott, hogy lehet olyan, hogy túl sok Netflix and chill, most viszont, mióta sok más párhoz hasonlóan az egyes számú kikapcsolódási formánk a sorozatozás lett, egyre gyakrabban kapjuk azon magunkat, hogy agykikapcsolva, kedvetlenül görgetjük a bődületes és folyton frissülő sorozatkínálatot, és leginkább egyiket sem szeretnénk megnézni, vagy sehogy nem jutunk közös nevezőre. Szóval az elmúlt egy évben egyre többször megpróbáljuk a sorozatmaraton-vacsorarendelés-kanapé tengelyről elmozdulva alternatívabb programokkal telepakolni a naptárat.
1. Nerdrandi
Ha csütörtök este, akkor online kvíz. Persze nagyon ritkán megesik, hogy egyikünk még dolgozik, és kihagyjuk, de ez az a program, amihez próbálunk minden héten igazodni, mert nem passzív befogadást igényel, minden héten tanulunk egy csomó dolgot és szuper jó, hogy rendszeresen – ha kamerán keresztül is, de – viszontlátjuk a barátainkat.
Egy egyébként is hasonlókkal foglalkozó barátunk alapította a kvízkörünket még a tavaszi karanténidőszakban – barátok, barátok barátjai, családja számára, mára viszont akkora közösséggé duzzadt a kvízezők tábora, hogy heti több alkalommal is futnak a játszmák. Az online kvízezés, ha tényleg valami profin előkészített rendszerben működik (mint a miénk), akkor biztosan fizetős, de erre mindig szívesen áldozunk, mert a 2-2,5 óra alatt fixen nincs idő a karanténhelyzeten és a mindennapi gondokon rágódni. Egyébként bármennyire is nyugdíjasnak tűnhetünk, annyira rákaptunk a kvíz műfajára, hogy honfoglalózni is szoktunk randi címen, letöltöttünk egy rakás angol nyelvű kvízappot, sőt, bekúszott a Duolingo nyelvtanulós app is az életünkbe, ki héberül, ki spanyolul próbálkozik éppen tanulgatni rajta…
2. Élménytúra, színház a kanapéról
Az Airbnb covidos túlélési stratégiája az Airbnb Online nevű felület, ahol hihetetlen mennyiségben találhatunk mindenféle otthonról követhető, vezetett tevékenységet. A pestisdoktor prágai idegenvezetésétől az olasz nagymamákkal való pasta fresca készítésen vagy marokkói családdal elkészített közel-keleti lakomán át egészen a japán buddhista szerzetesekkel való közös meditációig MINDENT lehet csinálni ezen a felületen. Egy kicsit olyan az egész, mint amikor kanapészörföl az ember, és valami hihetetlenül komfortzónán kívüli, de izgalmas helyzetbe kerül egy pillanat alatt. Először idegenkedtünk a műfajtól, mert ha valamit, akkor az utazós élményeket tutira nem lehet átültetni a virtuális térbe, de aztán egy karácsonyi csapatépítő során beleszerettünk a műfajba: ekkor egy szuperprofin összerakott edinburgh-i Harry Potter-túrán voltunk, Edinburgh nevezetességein túl természetesen a város Harry Potterrel való kapcsolata állt a túra középpontjában, sok-sok mágikus világgal kapcsolatos fun facttel és kvízekkel megtűzdelve.
Ha viszont valami kevésbé aktív programra vágyunk, akkor sorozat helyett ott van az online színház mint alternatíva is. Végre bepótolhatjuk azokat a darabokat, amikre sosem jutottunk el, vagy sosem tudtunk jegyet venni, és az sem utolsó szempont, hogy a színházakat is támogathatjuk ebben a nehéz időben. A kormányinfók és híradók korában ki vagyunk éhezve a jó humorra, és valljuk be, a sorozatok humorában nem nehéz csalódni, de szerencsére zseniális színházi darabok vannak az eszinhaz.hu-n és a szinhaztv.com-on, amiken tényleg tiszta szívből, hangosan lehet nevetni! Nálunk alapszabály, hogy színház közben, még ha online is van, nem eszünk, és a végén tapsolni is szoktunk.
3. Gourmet-vé válás
A karanténban sportot űzünk az új receptek kipróbálásából, jó, nem sütünk kovászos kenyeret, de rendszeresen sül a sütőnkben home made pizza, ilyen-olyan egészséges süti vagy skandináv laposkenyér. Eddig is éltünk-haltunk más kultúrákért és konyhákért, de idén teljesen rákattantunk Mark Wiens „full-time-eater” munkásságára, aki a Covid előtti időkben a világot körbejárva a legkülönbözőbb népek konyháját mutatta be a YouTube népének. Egyrészről a videókat nyálcsorgatva nézve azt tervezgetjük, hova menjünk, ha vége ennek az agyrémnek, másrészről lecsekkoljuk, honnan tudnánk a karantén ellenére berendelni egy jó nepáli tésztalevest, ghánai babragut vagy észak-indiai vegán curryt – a lehető legautentikusabb helyről persze –, harmadrészt néhány apró trükköt próbálunk beépíteni a karanténmenükbe is.
Az elmúlt hetekben viszont szintet lépett a kulináris kalandozásunk, berendeltük a Budapest Makery étterem otthoni boxát, aminek segítségével éttermi színvonalú menüt tudunk összerittyenteni 15-20 perc alatt. Dobozban előkészítve, elősütve-főzve, csodásan porciózva, papírdobozkákban érkeznek a hozzávalók, amiket egy oktatóvideó segítségével kell elkészíteni, szépen tálalni és élvezni a „karanténéttermet”. A legjobb az egészben az volt, hogy alig kellett mosogatni, nem úgy, mintha otthon próbáltam volna nulláról éttermi fogásokat készíteni, illetve hogy az oktatóvideók bármikor visszanézhetők, ha mégis rekreálni vágynánk a fogásokat.
4. Növénynevelés, kóborcicázás, barkácsolás: minden, ami offline
Finoman szólva sem vagyunk házias emberek, szeretünk minden ilyesmit meghagyni a szakembereknek, de az elmúlt évben 24/7 a lakás falát néztük, és közben hatalmas növénymamák és -papák lettünk. Odáig fajult a helyzet, hogy gondozási táblázatot vezetünk a növénykéknek, van itthon mindig friss föld, agyaggranulátum, tápoldat, rendszeresen párásítunk, zuhanyoztatuk, cikkeket olvasunk a témában… Isteni kikapcsolódás, amihez végre semmi képernyő nem szükséges, csak a két kezünk, frissebb lesz tőlük a levegő, barátságosabb az otthonunk, és ez tényleg egy olyan projekt, amit időről időre néhány fillérből meg lehet valósítani.
De nem csak a növényeknek viseljük gondját. Amíg ki lehetett menni nyolc után, 9-11 között valamikor felhúztuk az edzőcipőnket, felkaptuk a száraz macskatápos dobozt, és sétáltunk egy hatalmas kört a környéken, útba ejtve a kerület kóbor cicáit, nyáron pedig a süniket. Odáig fejlesztettük a kóbor állatok etetését, hogy a cicák már a hangunk hallatán futnak felénk, a sünik pedig vígan elropogtatják a lábunk mellett is a jutalomfalataikat.
A növények mellett rendszeres randiprogram a lakás csinosíthatása is, egyszerűen mindig van mit csinálni, és sokkal jobb életjobbító projektként felfogni, mint kötelezettségként. A múltkor például zöldség- és növénytartó ládarendszert raktunk össze: nyers fát vettünk, lecsiszoltuk, lefestettük, összecsavaroztuk, feltöltöttük zöldséggel-gyümölccsel, és szétkürtöltük mindenkinek, milyen ügyesek vagyunk.
Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
