„A kortárs kultúránkban egy férfit az agresszivitása és dominanciája alapján ítélnek meg, a nőket azonban jobb híján csak a külsejük, és a férfiakból kiváltott vonzalmak alapján” – mondja Sharlene Hess Biber szociológus. A szociológus szerint a nő akkor lesz „szalonképes”, akkor kelti fel egy közösség érdeklődését, ha a társadalom – elmúlt tíz-húsz-harminc-negyven év alatt kialakult – normáinak minél inkább megfelel. Ezek a normák azonban sokszor kirekesztőek, sőt, az eleve bennünk rejtőző, saját testképünkkel kapcsolatos szorongást is nagy mértékben fel tudják erősíteni. Az olyan címkékkel, mint a plus size, a diétakultúrákból köznyelvbe átszivárgott cheating day ‘csalónap‘ vagy cheating food ‘csalókaja’ kifejezések éppen ilyenek. A divatipar, szépségipar (első ránézésre innovatívnak tűnő, diverzitást támogató) kampányai nagyon is életben tartják ezeket a kategóriákat. A ruházati cikkeknél használt méretezés, a termékek fantázianevei vagy marketingkampányaik ugyanúgy kirekesztőek, mint az írásban és közösségi médiában megjelenő más, diverzitást nem szem előtt tartó, nem PC tartalmak.
Mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy mi a mai női testideál. Ha csak 100 évet utazunk vissza az időben, rögtön láthatjuk, hogy akárcsak bármi más a kultúrákban, a testideálok is gyorsan változnak. Míg a 20-as években a karcsú, egyenes vonalakat tartották vonzónak, a 30-50-es években a kor szexszimbóluma, Marilyn Monroe homokóra alakja jelentette az ideális női testet, ahol egyenes vonalaknak nyoma sem volt. A 60-as évek divatját a színkavalkád és változatos minták jellemezték, amihez a hosszú, vékony lábak és törékeny testideál társult. Ha még messzebb nyúlunk vissza a női testek ábrázolásának történelmében, az ókori görög-római kor női szobrai kifejezetten beszédesek: a ma divatban lévő virágszál derekak és lapos hasak helyett a telt mellek, domború hasak és formás combok szimbolizálták a nőiességet.
A számok beszélnek
A diétázás és az ehhez kapcsolódó tippek, tanácsok, fitnesz-rutinok az egyik legkedveltebb médiatartalmak – pont ezért fontos, hogy inkluzív, egészséges gondolkodásmódot megerősítő környezetben olvashassa mindenki ezeket a tippeket. Felmerül a kérdés tehát, hogy az olyan címkék, mint a plus size használata helyett egy újraértelmezett, nem kategória-fókuszú és megkülönböztetésen alapuló divatipar és magazinkultúra mekkora változást tudna gyakorolni a nőkre és saját testük megítélésére.
Több felmérés adataiból is az derül ki, hogy a magyar nők leginkább az arcukra büszkék, de testképükkel nincsenek megelégedve. Minden második magyar nő túl kövérnek tartja magát, és 76 százalékuk szeretne másmilyen külsőt. Ezekből az adatokból jól látszik, hogy a nők körében az ideális alak mennyire fontos, és befolyásolja önbizalmukat: a magyar nők harmada csak akkor érzi magát szépnek, ha testsúlyát és alakját is megfelelőnek látja.
Plus size? More like my size
A Vogue címlapján többször szereplő szupermodell és testpozitív mozgalmak egyik legnépszerűbb alakja, Ashley Graham több platformon is hatalmas inspirációként szolgál nők számára az egész világon. Instagram posztjaiban gyakran a retusálatlan, őszinte, hétköznapi pillanatait osztja meg, interjúiban nem fél felszólalni a divatipar kirekesztő tendenciái ellen. 2015-ös TED előadását „Plus size? More like my size” címmel azóta több, mint 4 millióan tekintették meg – nem meglepő módon. Az előadását egy tükörbe nézve kezdte, miközben egy-egy testrészéhez, akárcsak egy-egy szerelmes levelet mondva, valamilyen pozitív gondolatot fűzött. A saját testképünknek megítélése, önbizalmunk felépítése már fiatalkorunkban megkezdődik, ráadásul ebben az életszakaszban tudja a külvilág legkönnyebben befolyásolni a véleményünket. Graham ezért is tartja fontosnak, hogy a mainstream médiában egyenlő mértékű reprezentálást kapjanak a különböző alakú modellek, ami a fiatalabb korosztályok számára is megmutatná, hogy nem egyféle ideál létezik.
A modell több alkalommal is kifejezte, hogy nem érzi szükségesnek a különböző címkéket, kategóriákat – „Nem hiszem, hogy a csípőméretem miatt kellene az embereknek egy bizonyos kategóriába helyezniük engem.” Az biztos, hogy ezeknek a címkék használatának elhagyása egy hosszabb folyamat és az emberek általában félnek az újítástól. De ahogy a trendek, úgy minden más is változik – nem kellene változnunk nekünk is?
Fotó: Getty Images Szerző: Cseke Kamilla
