„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, / hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: / mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember – / így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.” Sokat gondolok Babits Mihály egyik legszebb, Ritmus a könyvről című versére, mert idén talán minden eddiginél meghatározóbb volt a kérdés: miért is foglalkozom a könyvvekel immár másfél évtizede, hogyan tudom megtalálni mindannyiunk történetét egy-egy regényben, versben, s hogy tudunk mind összekapcsolódni az olvasmányaink által? Hogy élhetjük át, hogy a könyv nemcsak az „utazásra” jó, hogy elrepítsen minket a saját életünkből, akár nehézségeink elől és bezártságainkból, de arra is, hogy szembesülhessünk a saját valóságunkkal. Hogy megismerjük a boldogságainkat és összetörtségünket, hogy megérsük, nem kell mindig erősnek lennünk, de legyünk kíváncsiak, hogy azért olvasunk, hogy értsük a világot. A Marie Claire Olvasói Klub 2021-ben is minderre lehetőség volt, ehhez pedig 24 könyvet választottam. Minden közben alakult, semmi nem volt előre megtervezve, de év végén összegezve szép sormintát kaptunk az együtt elolvasott kötetektől.
Ez a történet 2019. júniusában kezdődött, azaz harmadik éve olvasunk közösen a Marie Claire Olvasói Klubjában, kéthetente hozok nektek egy friss megjelenésű, izgalmas, fontos vagy épp megható könyvet, az aktuális kedvenceimet. Akár regény, verseskötet, dráma vagy novella – egy könnyed olvasmány a nyaralásra, egy megható könyv ami vigasz lehet vagy egy szerelmes verseskötet – mindennel készültem 2021-ben is, amit szerintem el kell olvasnotok. Teljesen szubjektív válogatás ez minden évben, de olyannyira megszerettem, hogy beépült az életembe az Olvasói Klub, sokszor tervezgettem, épp melyik könyvet mutassam be, és miért fontos arról és a felvetett problémákról beszélni.
A 2021-es év során a 24 ajánlott kötet között hangsúlyosan kortárs magyar szerzőket mutattam be, Háy János, Pál Sándor Attila, Ugron Zsolna, Schein Gábor, Keresztury Tibor, Barna Imre, Hartay Csaba, Regős Mátyás, Simon Márton, Székely László, Tallér Edina, Rubin Eszter, Csányi Vilmos, Dobray Sarolta, Forró Bence és Fábián Janka új köteteit. Beleláthattunk egy bántalmazó kapcsolatba és a menekülő, szembesülő utakba Dobray Sarolta Üvegfal könyvével, de Pető Hanga történetével Rubin Eszter is a Minek szenved, aki nem bírja kötetben menekülés és otthonra lelés, gyermekkortól átívelő kérdések, szorongás és szemlélődés, cselekvés és egyedüllét kettősét írta meg – mindez a vírus árnyékában, ami az elmúlt másfél évünket mindannyiunknak meghatározta.
Babits-ot fent már idéztem, idén vele egy könyvben foglalkoztunk: Székely László kötete, A jó mostoha történetét még nem írták meg a Babits család pereskedéseiről szól. Fodor Ákos két alkalommal is fókuszba került, az idén centenáriumot üneplő két magyar szerző: Mészöly Miklós és Pilinszky János egy-egy könyv kapcsán. Utóbbiról büszkén meséltem nektek, hogy a Magvető Kiadónál megjelent Pilinszky János Önéletrajzaim kötet létrejöttében kis szerepem is volt, hisz tavasszal egy sosem látott, kéziratos füzet megtalálásánál jelen lehettem, amiből pár jegyzet bekerült ebbe a gyönyörű kötetbe. Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs Szorongatott idilll című, levelezésüet bemutató könyve az utolsó idén, amit bemutatok, ezzel már kapcsolódom a 2022-es Nemes Nagy Ágnes centenáriumhoz. Három nemzetközi regény is helyet kapott idén a kedvencek között: elsőként Margaret Atwood Macskaszeme, amiben azt gondolhattuk együtt végig, mi minden történik velünk gyermekkorunkban, amit cipelünk egy életen át, és a lehető legváratlanabb helyzetben tör ki belőlünk. Hiszünk, majd bukdácsolunk a barátság hálójában, ragaszkodunk emberekhez, akikkel összehoz minket az élet, bízunk bennük és részesei leszünk helyzeteknek, amik nem jók. Igen, a barátság az egyik vezérmotívumként kapott helyet 2021-ben a kötetekben: Regős Mátyás letehetetlenül izgalmas és szép Tikijében, de Díner Tamás és Fodor Ákos közös fotós-verses könyve is a barátság tanúja, ahogy az olasz Donatella di Pietrantonio A visszaadott lány című regénye is – itt egy felnövés történetről van szó, arról, hogy megértsük, utánajárjunk, hová és kihez tartozunk, hol találunk otthonra, és kikhez ragaszkodunk. A visszaadott lány, fókuszba téve családot, anyaságot, (megtalált) testvért, beilleszkedést, szerelmet és azokat az érzéseket, ami egy kiskamasz lányban, a ’70-es évek közepén megszületnek, mikor „új” családhoz kerül. Irodalmi szenzáció volt idén Boris Vian „új” kötete, a Nem úszhatjuk meg, ahogy gyönyörű perceket adott, azt hiszem sokunknak a Helikon Kiadónál megjelent 99 magyar vers – Simon Márton válogatásában, amiben büszkeség, hogy szerepel Gutai Magda, a nagynéném egy gyönyörű verse, ahogy van itt vers Bálint György, Gulyás József, Hervay Gizella és Szilágyi Domonkos tollából is. Őszi kedvenc lett A kíváncsiságom története Csányi Vilmostól, amiben nemcsak saját életének fontosabb állomásait foglalja össze, hanem beavat bennünket a tudomány, a biológia, állat és ember közös történetébe – mindezt a tőle megszokott érthető, olvasmányos formában.
Egyre világosabb – olvasni egyet jelent a tartalmas élettel, amiben a valóság részesei vagyunk. Olvasni egyet jelent a figyelemmel, a gondolkodással, az érzékenységgel és a kíváncsisággal. Büszke vagyok, hogy ilyen szép történetet hoztunk létre együtt!
A Marie Claire Olvasói Klub két és fél év alatt összesen 62 könyvet adott át nektek szeretettel – köszönöm, hogy ezen a kivételes utazáson és szembesülésen és érzelmi, irodalmi kalandozáson velem, velünk voltatok, és együtt vallottuk, hogy #azirodalomvilágnézet!
Juhász Anna
