Egy faji kérdésekről szóló heves Skype-beszélgetés volt az, ami miatt Scott 2019-ben megszakított minden kapcsolatot a szüleivel. Anyja dühös volt, amiért egy polgárjogi aktivistát támogatott a közösségi médiában. „Sok szörnyű, rasszista dolgot” mondott fia szerint, miközben hétéves kisgyereke hallótávolságban volt. „Megmondtam neki, hogy ilyeneket nem beszélhet a gyerekeim előtt, mert mi nem így neveljük őket” – magyarázza a kétgyermekes apa. Scott szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor apja megpróbálta megvédeni anyja álláspontját egy e-mailben, amely egy fehér felsőbbrendű videóra mutató linket tartalmazott. Megdöbbentette, hogy szülei nem tudták felfogni, hogy az emberek a származásuk miatt áldozattá válhatnak, különös tekintettel saját családtörténetére. „Ez őrültség, hiszen te zsidó vagy – mondtam apámnak. – A családunkból sok embert megöltek Auschwitzban.”
Minden ötödik család
Nem ez volt az első alkalom, hogy Scott értékütközésbe került szüleivel. De ez volt az utolsó alkalom, amikor úgy döntött, hogy meglátogatja őket, vagy egyáltalán beszél velük. Bár konkrét adatok nincsenek erről, terapeuták, pszichológusok és szociológusok körében állítják, hogy a nyugati országokban egyre terjed az ilyen szándékos szülő-gyerek „szakítás”. Az „elidegenedésnek” nevezett fogalom szakértői definíciói kissé eltérnek, de a kifejezést széles körben használják olyan helyzetekre, amikor valaki megszakítja a kommunikációt egy vagy több rokonával, és a helyzet hosszasan fennáll anélkül, hogy jóvá akarnák tenni a dolgot. „Ez különbözik a családi viszályoktól, a konfliktusos helyzetektől és az érzelmileg távoli, de mégis érintkezést is magában foglaló kapcsolatoktól” – magyarázza Karl Andrew Pillemer, az amerikai Cornell Egyetem humánfejlesztési professzora.
Miután rájött, hogy kevés jelentősebb tanulmány készült a családok elidegenedéséről, országos felmérést végzett a 2020-as Fault Lines: Fractured Families and How to Mend Them című könyvéhez. A felmérés szerint legalább minden negyedik amerikai számolt be arról, hogy elhidegült egy rokonától. A Stand Alone brit elidegenedési jótékonysági szervezet hasonló kutatásai szerint a jelenség minden ötödik családot érint az Egyesült Királyságban, míg Ausztráliában és Kanadában akadémiai kutatók és terapeuták egyenesen úgy fogalmaznak, hogy a családi szétesés „néma járványának” vagyunk tanúi. A közösségi médiában fellendültek az olyan felnőtt gyermekek online támogató csoportjai, akik az elidegenedést választották, és ma már több ezer tagot számlál. „Létszámunk a csoportban folyamatosan növekszik” – mondja Scott, aki szintén tag. – Szerintem ez egyre gyakoribb.” Úgy tűnik, mindez kulturális és pszichológiai tényezők összetett hálózatának tudható be.
Értékek ütköznek
Bár a kutatások korlátozottak, a szülő és egy felnőtt gyermek közötti szakítások többségét általában a gyermek kezdeményezi – mondja Joshua Coleman pszichológus, az Elidegenedés szabályai: Miért szakítják meg a felnőtt gyerekek a kötelékeket és hogyan gyógyítsuk meg a konfliktust? című könyv szerzője. Ennek egyik leggyakoribb oka a szülő múltbeli vagy jelenlegi bántalmazása, legyen az érzelmi, verbális, fizikai vagy szexuális. A válás egy másik gyakori hatás, amelynek következményei a felnőtt gyermekek „valamelyik oldalra állásától” egészen az új emberek családba kerüléséig, például mostohatestvérekig vagy mostohaszülőkig terjednek, ami a „pénzügyi és érzelmi erőforrások” megosztottságához vezethet. Ma már azonban egyre inkább úgy gondolják, hogy az értékek ütközései is szerepet játszanak – ahogy az Scottal és szüleivel is történt. Az értékkülönbségek gyakran olyan témákon buknak ki, mint a homoszexualitás, a vallás vagy egy alternatív életmód elfogadása. Mindkét szakértő úgy véli, hogy ennek legalább egy része az elmúlt években megnövekedett politikai és kulturális polarizáció. Az Egyesült Államokban az Ipsos közvélemény-kutatása a 2016-os választások után a családi viszályok növekedéséről számolt be, míg a Stanford Egyetem oktatóinak 2012-es kutatása szerint a szülők nagyobb hányada lenne boldogtalan, ha gyermekük olyannal házasodna össze, aki egy rivális politikai pártot támogat. Ez jóval kevésbé volt így egy évtizeddel korábban. Egy nemrégiben készült brit tanulmány szerint pedig tíz emberből egy összeveszett rokonával a Brexit miatt.
Meghúzni a határokat
Scott azt mondja, hogy soha nem beszélt a szüleivel a szavazási preferenciáiról. De a döntését, hogy szakít velük, részben befolyásolta az ő és felesége fokozott tudatossága társadalmi kérdésekben, beleértve a Black Lives Matter-mozgalmat és a MeToo-t. Azt mondja, hogy online támogató csoportjában más felnőtt gyerekek is kiestek a világjárvánnyal kapcsolatos értékalapú nézeteltérések miatt, az oltást megtagadó idősebb szülőktől kezdve a vírus forrásával kapcsolatos összeesküvés-elméletek miatt kirobbant vitákig. Szakértők úgy vélik, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos növekvő tudatosságunk, és az, hogy a mérgező vagy bántalmazó családi kapcsolatok hogyan befolyásolhatják jóllétünket, szintén hatással van az elidegenedésre. „Fontos stratégiává vált annak eldöntése, hogy mely embereket tartsuk meg az életünkben vagy távolítsuk el belőle. Az emberek egyre magabiztosabbak abban, hogy meghúzzák a saját határaikat.” Ám míg a mentális egészség javulása és a megnövekedett szabadság az elidegenedés gyakori következménye, Pillemer azzal érvel, hogy a döntés az instabilitás, a megalázottság és a stressz érzését is keltheti. „A személyes kapcsolatok szándékos, aktív megszakítása különbözik a veszteségek más fajtáitól – magyarázza. – Emellett az emberek elveszítik a családhoz való tartozás gyakorlati előnyeit: például az anyagi támogatást és azt az érzést, hogy egy stabil, egymást jól ismerő embercsoporthoz tartoznak.”
Mindez természetesen hatással van a szülőkre is, akik sokszor akaratlanul is kiszorultak gyermekeik – és esetleg unokáik – életéből. „A legtöbb szülőt szerencsétlenné teszi – mondja Coleman. – Jellemzően a veszteség, a szégyen és a megbánás mélységes érzéseit írják le.”
Scott azt mondja, az anyja nemrégiben megpróbálta felhívni. De SMS-t írt neki, mondván, hogy csak akkor veszi fontolóra a kapcsolat helyreállítását gyermekeivel, ha felismeri, hogy megjegyzései „borzasztóan rasszisták”, és bocsánatot kér. Eddig nem tette meg…
Forrás: BBC, Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
