Azt mondják a kubaiakra, hogy ők a leglatinabbak a latinok közül. Szerinted miért?
Mert a szigeten megállt az idő, a lakosai a régi, emberibb időkben ragadtak, és folyton táncolnak, énekelnek, mulatnak. Valamelyik házból vagy bárból mindig kihallatszik az utcára a muzsika, és ha azt meghallja egy arra járó gyalogos, azonnal elkezd dúdolni vagy fütyörészni, és pár táncmozdulatot is lejt mellé. Kubában együtt lélegzik mindenki.
Az sem lohasztja a jókedvüket, hogy havi harminc dollárt keresnek, és hogy az alapvető dolgokért – például a vécépapírért – küzdeniük kell?
A mindennapok valóban sokkal több energiát követelnek Kubában, mint a modern Európában, de őket ez nem nyomasztja. Folyamatosan kommunikálnak egymással: ha valaki tudomást szerez róla, hogy a város szélére kenyér érkezett, akkor nem tartja magában az információt, hanem azonnal szól a szomszédoknak, rokonoknak. Azt nem mondom, hogy a pénz nem beszédtéma, de nem panaszkodnak folyton a szegénység miatt. Kubában nem dobnak ki semmit, ha valami elromlik, megjavítják, ha a ruha kiszakad, befoltozzák. Csomó régi mesterség aranykorát éli, sokkal több cipész van, mint bárhol máshol a világon.
Talán pont amiatt, hogy Kubában le van lassulva minden, van idő visszanyúlni a régi értékekhez is.
Ez volt az, amibe beleszerettem, amikor először Havannában jártam. Az emberi értékek nagyon a helyén vannak, időt és energiát hagynak a fontos pillanatok megélésére. Kubában az idő relatív dolog, ott teljesen másképp múlnak a percek. A szigetország mindent ad, de olyan ritmusban és akkor, amikor az a legjobb. Európai gondolkodásmóddal ezt egy picit nehéz elfogadni, mi sajnos sokszor görcsösen ragaszkodunk az elképzeléseinkhez.
Az, hogy az internet kevés helyen elérhető az országban, szintén hozzásegít az idő lelassításához.
Naná! Kubában csak a helyieknek van mobilnetjük, nekik is csak 2017 óta. Régen az is bonyolult volt, hogy e-mailt olvassanak. A turisták csak egy-két kávézóban jutnak wifihez, és ott sincs mindig hálózat.
Számomra egyszerre abszurd és csodálatos, hogy egy ennyire zárt országban az emberek tudnak szabad lelkülettel élni.
Kuba a végletek országa, egyszerre minden lehetséges és minden tilos. A szabadságnak teljesen más formáját ismerik ott, ők legbelül, a lelkükben élik meg a szabadságot.
Férjeddel, Luisszal, közösen vezetitek a vállalkozásotokat. Miután összeházasodtatok, jó ideg az ő családjával éltél együtt. Milyen egy kubai anyós?
Az én anyósom nem egy tipikus latin vérű nő, ő inkább csendes és alkalmazkodó, ellenben a MAMMA-típusú kubaiakkal – csupa nagybetűkkel –, akik nagyon határozottan és hangosan igazgatják a családot. (Nevet.) A mi mammánk is karakán, de ő lágyan viszi végig az elképzeléseit. Teljesen természetes volt a kubai családba belesimulni, soha nem tekintettek rám idegenként.
Ők tanítottak meg téged a kubai jegyrendszer használatára is.
Igen, a helyieket jegyrendszerrel segíti az állam, a henteshez, a pékhez és a kávéárushoz is egy kis füzetkével a hónuk alatt érkeznek. Oldalain olyan alapvető élelmiszerek találhatók meg, mint a kenyér, a bab, a rizs és bizonyos fűszerfélék, illetve néha tojás, cigaretta, rum és húsféle is van a listán, de ezek csak nagyon ritkán. Családonként egy füzet jár, és megvan, hogy egy fő mennyi portékát vihet haza havonta.
A bodegákban, a jegyrendszeres üzletekben turista nem is vásárolhat?
Csak kubai állampolgárok lehetnek a jegyrendszer részei, és azok, akiknek tartózkodási engedélyük van, szóval most már én is. A turisták fotózni mennek a bodegákba, hiszen vizuális szempontból is élményt jelentenek.
Csakúgy, mint a kubai nők.
Őket nem lehet túlöltözni, olyanok, mint a pávák. (Nevet.) Vannak, akik abból élnek meg, hogy felveszik a legszínesebb, hagyományos kubai ruhájukat, jól kirúzsozzák a szájukat, hogy ha puszit adnak, akkor annak biztosan ott maradjon a nyoma az arcon. Ha le szeretnéd fényképezni őket, azért elkérnek akár tíz eurót is.
Amikor a szigeten vagy, te is merészebben, színesebben öltözöl?
Ha Kubában elmegyünk bulizni, akkor sokkal bátrabban kicsicsázom magam, mint Magyarországon, de még így sem szárnyalom túl a helyieket. (Nevet.) A salsabárokban nagyon magas sarkú cipőkben és csilivili ruhákban táncolnak a nők.
A férfi- és női szerepek mennyire tradicionálisak Kubában?
A kubai cseppet sem olyan „férfista” nép, mint talán néhányan gondolnák. A férfista szót a férjem találta ki, spanyolból fordította le. A kubai férfiak imádnak főzni, az apukák ugyanannyit vigyáznak a gyerekekre, mint az anyukák. Egyedül sofőrből van kevesebb női, mint férfi, de annak is csak praktikus oka van: az oldtimerek kormányának elfordításához komoly fizikai erőre van szükség. Kubában igen udvariasak a férfiak, amit a nők élveznek is, sőt el is várják, hogy kinyissák előttük az ajtót, kisegítsék őket az autóból, töltsenek nekik italt, cipekedjenek helyettük.