A második koronavírus hullám miatti lezárások alatt döntött úgy 2021-ben Klári, hogy lecsatlakozik a híroldalakról. „Azon kaptam magam, hogy minden egyes elolvasott hírrel jobban szorongok a világ miatt. Csak néztem, és teljesen tehetetlennek éreztem magam, mert nem láttam, én, személy szerint mit tehetnék a dolgok megváltoztatásáért – mondta. – Azt gondoltam, egyszerűen el kell zárnom azt a csapot, ami rám zúdítja a sok-sok negatív információt, mert ez túl sok.”
Nem nézte többé a koronavírus-hírekkel kapcsolatos híradásokat, ebéd közben nem görgette a hírfolyamot, hogy végigfussa a szalagcímeket a közösségi oldalán, kikövette a híroldalakat, amik táplálták a világvége hangulatát. Helyette inkább olyan oldalakat követett be, mint az állatkertek, ahol rengeteg cuki kisállatot nézhetett. „Életem legjobb döntése volt! – jelentette ki. – Elmúlt a szorongásom.”
A teljes elzárkózás lehetetlen
„Egyáltalán nem vagyok immunis arra, ami a világban történik – folytatta Klári. – Követtem a választásokat, tisztában vagyok a háborús történésekkel Ukrajnában. Nem zárkóztam el teljesen. Csupán csökkentettem a zajt magam körül, főként a közösségi oldalakon, mert azt gondolom, hogy ez jobb így a mentális egészségemnek.”
Egy friss kutatás szerint, melyet az ausztrál Canberrai Egyetem tudósai végeztek, 69 százalékról 51 százalékra csökkent azok száma egy év alatt, akik követik a közéleti híreket. Vannak, akik Klárihoz hasonlóan csak kiégtek a járvány alatt a rengeteg negatív információtól, míg másoknak sokkal személyesebb oka volt arra, hogy kiiratkozzon a világból ebben a formában. „Elfáradtam. Nem hiszem, hogy egy átlagember meg tud birkózni annyi hírrel, amennyi árad felénk manapság. Amikor minden címet, minden hírt elolvastam, nagyon-nagyon-nagyon szomorú voltam. Nem lettem boldogabb attól, hogy mindenről tudok. Inkább csak cinikusabb és bizalmatlanabb lettem tőle – mondta egy 32 éves férfi, aki azt a taktikát választotta, hogy a napi hírolvasás helyett inkább csak hetente egyszer a főbb híreket nézi át. – Kisimult az elmém, csak a jó hullámok maradtak. Nem vagyok biztos benne, hogy jó mindenről tudni.”
Visszaszerezni a fókuszt
Nem csak a mentális egészség miatt vágják vissza sokan a hírek olvasását. A 39 éves cégvezető például azért döntött úgy 2006-ban, mert azt vette észre, hogy a fókuszálásban is zavarja, hogy folyamatosan követi a híreket. „Ahelyett, hogy elolvasnám a híreket, inkább felhívom valamelyik barátomat vagy családtagomat minden nap. Ahelyett, hogy híreket olvasnék, többet tudok dolgozni. Ahelyett, hogy híreket olvasnék, edzhetek. Sokkal több és sokkal fontosabb dolgot lehet csinálni a híreken való rágódás helyett – mondta. – Ma már csak azokat a tényleg helyi híreket olvasom el, amik személy szerint engem is érintenek, van ráhatásom nekem is és könnyen befogadhatók.”
Az ukrajnai háború kitörésével azonban még ő is elkezdte újra olvasni a világsajtót. Ez az egyetlen történés, amivel kapcsolatban úgy érzi, annyira fontos mindenki számára, hogy muszáj tudatában lenni, még akkor is, ha közvetlenül nem tud mit tenni azért, hogy vége legyen.
Mark Pearson, a Griffith Egyetem újságírás és közösségi média professzora szintén amellett teszi le a voksát, hogy korlátozzuk, mennyi időt töltünk a hírek olvasásával, nézésével, de nem tartja jó ötletnek teljesen elzárkózni a világ történéseitől. „Tényleg el lehet fáradni a hírektől, ez egy létező dolog – mondta. – De a hírek fontos információkat hordoznak, melyekről jó, ha tudunk. Ugyanakkor mint mindent, ezt is túl lehet adagolni. Nem kell, hogy minden nap, minden óra történéséről tudjunk és folyamatosan figyeljük a híreket. El kell tudni zárni a csapot.”
Legyünk válogatósak
A saját ép elménk megőrzése érdekében Pearson azt tanácsolja, legyünk válogatósak mind a hírek forrásával, mind a hírek mennyiségével kapcsolatban, és kapcsoljuk ki a telefonunkon az értesítéseket. „Válasszuk ki azt az öt platformot, amit követünk. És még ezeknél se legyen automatikus értesítés, ha új hír érkezik. Könnyebben tudunk élni enélkül, mint gondolnánk. Elég, ha naponta egyszer-kétszer ránézünk a hírekre.”
Klári sem érzi úgy, hogy bármilyen nagy sztoriról lemaradna, legfeljebb kicsit később tudja meg, mi történt. „Amikor beszámoltak róla, hány ezer ember halt meg Amerikában, nagyon nagy hatással volt rám. De tudni egy ilyen dologról, amire se ráhatásom, se változtatni nem tudok rajta, tényleg az a legjobb döntés, ha egyszerűen elvágom magam tőle. Sokan tartanak ezért ostobának, felelőtlennek, butának, de mindenki maga tudja, mire van szüksége a túléléshez. Ezek a hírek nem segítenek nekem. Lehet, hogy gyáva vagyok, de legalább boldog és gyáva.”
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
