Végre tényleg itt a nyár, lassan pedig az első szezonális kedvencek is felbukkannak majd a piacon. Például a zsenge, hüvelyes zöldborsó is, amiből elkészíthetjük ezt a fantasztikusan friss, cinkosan citromos borsókrémet. Semmilyen komoly felszerelés vagy drága alapanyag nem kell hozzá, csupán egy mozsár és némi izomerő. A borsókrémet ropogós kovászos kenyérre kenve élvezhetjük a teraszon a napfényt és a virágillatot.
Zsenge vagy mirelit
Kihasználva, hogy javában tombol a tavasz, ellátogathatunk a kedvenc piacunkra, hogy ott hüvelyes borsót vegyünk (április végén, május elején már felbukkan egyes helyeken a zsenge zöldség).
A friss zöldséggel ugyanis sokkal kirobbanóbb ízélményt érhetünk el a szendvicskrémben.
Szerencsére az év többi részében sem kell lemondanunk róla, mert mirelit zöldborsóból is elkészíthető. A legtöbb ilyen termék nem sokat veszít zamatából, mivel a fagyasztás technikája viszonylag jól konzerválja a kis szemeket.
Mindkét esetben meg kell majd főznünk a borsót (a frisset talán kicsit rövidebb ideig), hogy könnyedén szét tudjuk majd nyomni a mozsárban. Főzés után a héja is puhább lesz, ami krémesebb állagú kencét eredményez.
Ízesítés-krémesítés
Persze a borsónak önmagában is igen kellemes íze van, nem árt, ha ezt kiegészítjük még néhány fűszerrel, ízesítővel. Nem kell túlzásba vinni a dolgot: egy alapos sózás és borsozás, valamint pár csepp citromlé és egy kis fokhagyma csodákra képes.
Az íz után pedig az állagra is rásegíthetünk: néhány evőkanál vajkrémmel elkeverve a borsókrém még gazdagabb, még selymesebb lesz. Persze ezt a lépést kihagyhatjuk, vagy készíthetünk két külön verziót: egy rusztikusat és egy krémeset.
Mindegy, melyik készül, a lényeg, hogy a legvégén egy alaposan megpirított szelet kenyérre kenjük a krémet. A rozs- vagy kovászos kenyér passzol hozzá a legjobban. Egy nagy harapás és… nyár.
A zöldborsót megtisztítjuk, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, lecsepegtetjük.
Egy kényelmes serpenyőben vajat melegítünk, majd pár perc alatt átfuttatjuk/átforgatjuk benne a főtt zöldborsót.
Vegyük elő a mozsarat, kanalazzuk bele a zöldborsót, szórjuk meg egy csipet sóval, frissen őrölt feketeborssal, fokhagymaporral és pár csepp friss citrom levével, majd törjük pürésre.
Opcionálisan egy kanál vajkrémet is adhatunk hozzá, így pár árnyalattal világosabb és még krémesebb pürét kapunk. (Én mindkettőt külön elkészítettem és használtam a pirított kenyerem díszítésénél).
Szeleteljük fel a kenyeret (a legfinomabb rozs- vagy kovászos kenyérrel), pirítsuk meg kenyérpirítóban, vagy melegítsünk egy serpenyőben egy kevés vajat, és süssük meg benne ropogósra a kenyérszeleteket.
A ropogósra sült kenyérszeleteket egy kiskanállal vagy vajazókéssel kenjük meg zöldborsópürével (ha a vajkrémes verziót is elkészítettük, nyugodtan használjuk és dekoráljuk mindkét krémmel), mehet rá még pár csepp citrom, egy kis só és bors, díszítsük friss köménylevelekkel vagy zöldborsócsírával.