Egy amerikai orvos, Duncan MacDougall fejéből pattant ki az ötlet, hogy lemérje, mennyit is nyomhat az emberi lélek. Akár hiszed, akár nem, izgalmas kísérletére 1901-ben kerített sort, ez inspirálta a nagy sikerű 2003-as filmet, aminek már a címéből is kiderül: a lélek súlya 21 gramm. Legalábbis ezt állította a doki…
MacDougall azt vallotta és azt próbálta meg bebizonyítani, hogy az ember testsúlya a halál pillanatát követően valamennyivel csökken, ő pedig szerette volna megtudakolni, hogy pontosan mennyivel. Hat beteget vont be a kísérletbe, akinek súlyát a kórházba kerülés pillanatától kezdve monitorozta, egy speciális mérlegnek köszönhetően a kórházi ágyukkal együtt tudta lemérni őket, vagyis a haldoklóknak semmilyen kellemetlenséget nem okozott az adatgyűjtéssel.
Mérőszerkezete meglehetősen pontos volt, úgy saccolták, hogy maximum 5 grammot tévedhet. Az alanyok közül négyen TBC-vel kerültek kórházba (ez akkoriban nagyon sok ember életét kioltotta), egyikük súlyos és előrehaladott cukorbetegséggel küzdött, a hatodik betegségét nem sikerült beazonosítani.
Az orvos semmit nem bízott a véletlenre: feljegyezte a halál beálltának másodpercre pontos időpontját, a betegek ágyban töltött óráinak számát, folyamatosan dokumentálta súlyuk változását és azt is, hogy mennyit izzadnak, mennyi vizeletet termelnek, sőt a testből távozó gázokat is mérte.
Az egyik páciens a halál pillanatában azonnal veszített a súlyából, majd röviddel ezután visszanyerte az elveszített grammokat, a többiek esetében viszont további súlyvesztést figyelt meg a halál beálltát követően. Az elhunytak átlagosan 21,3 grammot veszítettek a testsúlyukból, két esetben azonban érvénytelennek nyilvánította a mérést.
Ahhoz, hogy alátámassza az elméletét, a vizsgálatot 15 haldokló kutyával is megismételte, az ő esetükben azonban arra a meglepő eredményre jutott, hogy nem változik a súlyuk azután sem, hogy örökre lehunyják a szemüket.
A tudományos világ 1907-ben kezdett felfigyelni MacDougall kutatásaira, miután egyre több helyen kapott lehetőséget publikálásra. „Mikor az élet véget ér, a mérleg nyelve azonnal kileng, mintha valami távozna a testből” – írta egyik cikkében, ami nem aratott osztatlan sikert kortársai körében. Egy Augustus P. Clarke nevű orvos szerint teljesen természetes folyamat eredménye a súlycsökkenés, a halál pillanatában ugyanis mindenki verejtékezik.
MacDougallnak nem szegték kedvét az őt ért kritikák, válaszul beszámolt egy olyan esetről, melyben egy nagyobb testtömegű beteget vizsgált: nála csak a halál után 1 perccel érzékelt változást a mérleg, és a többiekhez hasonlóan ő is 21 grammal nyomott kevesebbet. Bizonyítékait nem vette figyelembe az orvostársadalom, mégis nagyon sok követőre tett szert. Kutatásait azóta sem próbálta senki megismételni, a világhírű 21 gramm című film azonban méltó emléket állít neki. A kérdés persze az, hogy ki hisz neki, és ki mosolyog a felvetésén…
Fotó: Getty Images