Hosszú és kalandos utat jártál be, úgy tudom, hogy komoly modellkarrier áll mögötted.
16 évig dolgoztam a divat szakmában, amit imádtam. Sok helyen jártam a világban, több mint 40 országban megfordultam, és jó párban hosszú ideig éltem is. A kulturális sokszínűség után nehezen tudtam az itthoni „szürke valóságba” vissza zökkeni. Először a média világában, az egyik itthoni televízió csatornánál, később egy állami cégnél dolgoztam…
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
Utazásaim során fantasztikus emberekkel találkoztam, sokat tanultam tőlük s emellett nagyon jó kapcsolatokat építettem ki külföldön és itthon egyaránt. A modell szakmában megtanultam a fegyelmet és a munka iránti alázatosságot, a média világában a csapat munkát.
Miből lett végül elég?
A média világában nem éreztem igazán jól magam, mert a taposómalommal járó viselkedési formák nem voltak számomra összeegyeztethetőek a saját értékrendszeremmel, de sok mindenre megtanított. Például arra, hogy a külsőségek itthon mennyivel fontosabbak, mint a valódi emberi értékek. Tudtam, hogy változtatnom kell az életemen és olyan dologba fognom, amit szeretek és kihívásokat is tartogat.
Mi fordított a virágok felé?
Édesanyám kertészmérnökként végzett. Gyerekkorom óta a virágok imádata ivódott belém, virágkötő mesterként mindenre megtanított. Máig együtt dolgozunk – ő a klasszikus vonalat képviseli – visszafogott, letisztult virágkompozíciók, én meg az orosz-bohém stílust – meghökkentő és harsány színeket vegyítek, például a lilát pirossal, ami vonzza a tekintetet. Kötészeti szempontból kifejezetten formabontó.
Hogy érintett, mikor felkértünk erre a munkára? Nem kevesebb volt a tét, mint egy arborétumi hangulat stúdióban való felépítése.
Hihetetlenül megtisztelőnek éreztem a felkérést. Örültem, hogy újra a régi, szakmabeli emberekkel tudtam együtt dolgozni. Ezúttal a kamera másik oldalán álltam, már napokkal a fotózás előtt bennem volt az izgalom, hogy meg tudom-e valósítani mindazt, amit a Marie Claire elképzelt és megálmodott. Maximalista ember vagyok: a munkámból és magamból is a legtöbbet próbálom kihozni.
Hogy érezted magad a fotózáson?
Ott vettem észre, mennyire hiányzott számomra ez a légkör. Fantasztikus volt, hogy újra Zsólyomi Norberttel dolgozhattam, aki szerintem az egyik legjobb hazai divat fotós. Ezek az érzések segítettek abban, hogy a munkámat felszabadultan tudtam végezni, és hogy a tudásom legjavát mutathattam.
Van egy általános, romantikus elképzelés a virágüzletekről, a virágárus lányokról, ami akár igaz lehet a virágdesignerekre is. Azt hihetné egy kívülálló, hogy ebben az illatos, csodálatos légkörben csupán az öröm és a béke kap helyet. Te is így látod?
Először én is így gondoltam, de a valóság merőben más. Kemény szakma ez, hajnali kelésekkel és emellett a vázázások és a virágok karbantartása is komoly szakmai tudást kíván. A vevőkkel figyelmesnek és türelmesnek kell lenni, az elképzeléseknek össze kell érniük. Ám a legfontosabb a kreativitás és a folyamatos megújulás! Az üzletet minden évszaknak megfelelően és szezonálisan megváltoztatjuk, ezáltal mindig újat tudunk mutatni magunkból.
Milyen kihívásokkal jár ez a munka?
Ebben a szakmában épp a kihívásokat szeretem a legjobban. Mikor a lehetetlennek tűnő feladatokat is megvalósítod. Sokszor külsős emberek segítséget kérem, mint legutóbb például egy asztalosét. A megrendelőnknek egy hatalmas kenut készítettünk, 4 méter hosszút, és meg kellett oldanunk, hogy a szerkezet elbírja a virágok súlyát.
Vagy épp tavaly nyáron egy esküvői dekorációt készítettünk el egy Balatonparti hotel promóciójához. Hajnalban kezdtünk és késő délutánig dolgoztunk rajta 40 fokban. Ekkor a megrendelő váratlanul közölte, hogy a modellje lemondta, és mivel emlékezett rá, hogy modell voltam, ezért megkérdezte, hogy be tudnék-e ugrani helyette. Így egy kemény nap után, halálfáradtan végig csináltam még egy esküvői fotózást is.
Voltak meghökkentő megrendelőid vagy vásárlóid? Vesz-e vágott virágot ma a környezetvédő és ismeri-e a mai világ a virágnyelvet? Igaz, hogy Japánban máig hortenziával kérnek bocsánatot és a vörös rózsa még mindig a szerelem szimbóluma? És hogy a nagy klasszikussal zárjuk a beszélgetést: Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet?
Azok a vásárlóink, akik bocsánatot szeretnének kérni vagy éppen meglepnék a párjukat használják a virágok nyelvét. Az emberek túlnyomó többsége szereti a virágokat és sokan tisztában vannak a jelentésekkel, amennyiben nem, mi ebben is segítünk nekik.
Mindig akadnak meghökkentő megrendelők és vásárlók, extrém kérések, ebbe nem mennék bele(nevet). A környezetvédő is vesz virágot, de inkább cserepeset, és úgy látom, hogy egyre inkább tudatosan vásárolnak az emberek virágokat is. A mi fő feladatunk azonban abban látom, hogy megvalósítsuk azt, amit a hozzánk fordulók megálmodnak.
