Idén sem sikerült a beach body? Ne engedd, hogy elrontsa a nyaradat!

2022. június 21. |

Ahogy tavaly, úgy idén is elhivatottan dolgoztál azért, hogy formásabb legyél, mire beköszönt a jó idő. Megvan a fürdőruha, lassan a vízbe is mehetnél, de van egy kis bökkenő: nem született meg a beach body.

Először is hadd nyugtassalak meg: nem vagy egyedül. Nekem sem jött össze a beach body, pedig az elmúlt hónapokban megvolt a kötelező diéta és az elegendő mozgás is. A tükörből mégsem egy vízparti Aphrodité istennő nézett vissza, hanem a húsvéti kötözött sonka. Az első gondolatom az volt, hogy felgyújtom a fürdőruhát, és zsákruhát húzok egész nyárra, sőt, inkább teljesen el is kerülöm a napfényt. Miután lehiggadtam, arra gondoltam: nehogy már azért emésszem magam egész nyáron, mert nem sikerült a vágyott beach body. A testi-lelki egészségem fontosabb, mint az, hogy hogy nézek ki. Kvázi öntudatra ébredve rájöttem: a beach body egy borzasztóan negatív jelenség, és le kellene számolni vele, hogy többé ne kelljen hónapokon át szenvedni a tökéletlenség maró tudatától.

De ki volt az, aki megalkotta ezt a testszégyenítő kifejezést? A bikini body először egy 1961-es reklámkampányban fordult elő, a Slenderella International fogyasztószalon használta. „A nyár csodálatos szórakozása azoknak szól, akik fiatalnak látszanak!” – volt olvasható a hirdetésben, amely még a The New York Timesban és a The Washington Postban is megjelent. „Feszes mell, karcsú derék, kecses láb – ez a bikinitest!”, állt a hatvanas évek reklámjában.

beach body

Káros kötelességtudat

„Már maga a beach body fogalom is káros a maga leegyszerűsítő, tárgyiasító jellege miatt. Olyan, mintha a személyiségtől, a lélektől, mindentől függetlenül az lenne a cél, hogy megfelelő testet demonstráljunk a nyárra – mondja Harsányi Kata tanácsadó szakpszichológus, a body shaming, vagyis a testszégyenítés témájának jó ismerője. – Önmagában véve ez a szezonalitás is problémás, olyan, mintha az évnek csak egy bizonyos szakaszában kellene felmutatni valamit, és utána le lehetne ereszteni. Egyszóval maga a kifejezés egyáltalán nem egészséges, nem kiegyensúlyozott képet alakít ki az emberek fantáziájában, hanem egyfajta negatív kötelességtudatot.”

De miért tartja még mindig magát ez a kötelességtudat, hogy nyárra le kell fogyni a csodás kinézethez, miközben egyre több sikeres teltkarcsú modellel találkozhatunk a közösségi médiában – Gabi Gregg, Tess Holliday, Ashley Graham – és már a televíziós fürdőruhareklámokban is? Ők mind azt sugározzák, hogy a kisebb-nagyobb súlyfelesleg ellenére is jól érezhetjük magunkat a bőrünkben, első az egészség, nem pedig a tökéletes test. De nem egyszerű meghackelni a régóta futó, öntudatlan programot, amely arra sarkall bennünket, hogy nyáron extrán jól kell kinéznünk. A testpozitív kezdeményezések csak az utóbbi években szaporodtak meg, ennyi idő alatt egyelőre nem sikerült felülírni a hosszú évtizedek normáját, amely szerint a vékony test a szép. Ehhez alapjaiban kell megdönteni a rendszert.

Lehetetlen küldetés

A felismerés az első lépcsőfok, ugyanis sok esetben lehetetlen küldetésre vállalkozunk: legyünk őszinték, gyakran áprilisban, az első igazán izzasztó napon kapunk észbe, hogy mindjárt itt a nyár, ideje a márványtömbbé vált testünkből kifaragni a beach bodyt. Olyan hagyomány ez, mint a tavaszköszöntés meg a húsvét. A Psychology Today oldalán Renee Engeln pszichológus úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy „a tavasz és a nyár közötti átmenetet minden évben csúnyán szétzilálják az olyan hirdetések és cikkek, amelyek a Trónok harca stílusában emlékeztetik – leginkább a nőket –, hogy közeleg a bikiniszezon. Az üzenet egyértelmű: az ébredő félelem és szégyenérzet ellen úgy küzdj, hogy pénzt és energiát fordítasz olyan súlycsökkentő programokra, amelyek valószínűleg semmilyen tartós változáshoz nem vezetnek az egészségedet és az alkatodat illetően.”

Ilyenkor mindannyiunk fejében megjelenik „a tökéletes test” képe. Karcsú, sovány, domború. Aztán a vágyott képtől vezérelve egyik napról a másikra eldobunk minden bűnösnek ítélt finomságot, és rohamtempóban nekiállunk diétázni és mozogni. Irány a fitneszterem, de a YouTube-on is lehet találni kifejezetten „beach body workout” videókat, amelyek azt ígérik, hogy a kívánt cél hetek alatt elérhető. De mi lesz azokkal, akik úgy érzik, kudarcot vallottak?

„A leggyakrabban tavasszal jelenik meg a beach body kifejezés, amikor már – egészséges keretek között – nem reális egy ekkora átalakítás végrehajtása– magyarázza Harsányi Kata. – A legtöbbször nagyon rövid idő alatt szeretnénk egy lehetetlen küldetést megvalósítani. Ebből a mindent vagy semmit működésből kellene kilépni, hogy nemcsak a beach body vagy a nem beach body létezik, hanem ez egy folyamat, ami mentén haladni kell.”

Reálisabb célok

Amikor kiválasztjuk magunknak az álomtestet, ami elképzeléseink szerint motiválni fog, miközben a futópadon majd’ kidobjuk a taccsot vagy éppen eltoljuk magunk elől a tortaszeletet, hajlamosak vagyunk irreális képet vizionálunk. Arról álmodunk, hogy Bella Hadid-, Kim Kardashian– vagy Kendall Jenner-testünk lesz, hiszen szinte állandóan őket látjuk a neten. Megnyitunk egy közösségi oldalt, és percek alatt szembe jön egy poszt, hogy milyen formás teste van például Jennifer Lopeznek. Igen, valóban bombateste van, de nem elérhető cél, legalábbis nem néhány hét leforgása alatt. Ezért javasolja a pszichológus a következőket.

„Nagyon fontos lenne a megfelelő referenciapont kiválasztása. Ha már hajlamosak vagyunk hasonlítgatni magunkat másokhoz – pedig nem kellene –, és nem bírjuk ezt elengedni, akkor mindenképpen érdemes lenne arra törekedni, hogy ez egy nagyjából reális viszonyítási alap legyen. Ne az Instagram-influenszereket, a sztárokat vegyük példának, akik napi tíz órákat edzenek, hanem válasszunk ki egy realisztikusabb célt, amely figyelembe veszi a saját adottságainkat, lehetőségeinket, és ha sikerül megfogalmazni egy ilyen elképzelést, már sokkal valóságosabban fogjuk látni azt is, mi az, amit tényleg megtettünk a siker érdekében, és mi az, amit még tehettünk volna, így elkerülhető a tehetetlen, önostorozó bűntudat. Egészen reálisan meg lehet fogalmazni, hogy ez az, ami belefért, idáig jutottam, büszke lehetek azokra az eredményekre, amelyeket elértem, és legközelebb majd többet teszek a sikerért.”

Szerző: Wadolowski-Balogh Orsolya Fotó: Getty Images

A cikk folytatását a Marie Claire legfrissebb számában olvashatod!

Olvasd el ezt is!

Szólj hozzá te is!

Még több Magazin