Az Állami Számvevőszék „Pink education” jelenség Magyarországon című elemzésében 700 szülőt és pedagógust kérdeztek meg egy reprezentatív kérdőíves kutatás során, arra keresve a választ, hogy vajon a hazai oktatási rendszer egyenlő esélyeket biztosít-e a fiúknak és a lányoknak, illetve, hogy milyen szerepet játszik a folyamatban a pedagógus szakma elnőiesedése. A jelentésben a kutatás készítői a többi között ezeket a megállapításokat tették:
- A „lányos” tulajdonságok – érzelmi, szociális érettség, szorgalom, szófogadás, monotóniatűrés, jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség – fontosabbak az iskolákban, mint a „fiús”, reál tantárgyakhoz szükséges matematikai, technikai és műszaki érzék, a logika, a térlátás vagy éppen a kockázatvállalás.
- A lányok szorgalmasabbak, de „aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”.
- A kötelező érettségi tárgyak felosztása is igazságtalan, mivel három humán vizsgatárgy (magyar nyelv és irodalom, történelem, idegen nyelv) mellé csak egy reál (matematika) társul, tehát a reálos fiúk hátrányt szenvednek el a humános lányokhoz képest.
- A nők „túlreprezentáltsága” a felsőoktatásban demográfiai problémákat okozhat, megnehezíti a pártalálást, illetve a termékenység csökkenésének kockázatához vezethet, mivel a nők házasságának valószínűsége és ezzel a gyerekvállalás esélye is csökken.
- A nők érdekeltek abban, hogy a férfiak jól teljesítsenek és sikeresek legyenek. Ha a fiúk nem bontakoztathatják ki a fiús tulajdonságaikat, az gazdasági károkat okoz.
A számvevőszék jelentése rengeteg, egyébként kifejezetten fontos nőjogi, és esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdést érintett, ám ahelyett, hogy ezeknek a valódi okait, és következményeit boncolgatta volna, csak tovább erősítette a káros és alaptalan nemi sztereotípiákat. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a tanulmány által levont következtetések többsége egész egyszerűen téves volt. Petrás Bolgárkával, a Patent nőjogi egyesület munkatársával a jelentés legproblémásabb részeit vettük sorra.
Szófogadó lányok és logikus fiúk
A tanulmány rendszeresen hivatkozott az előbb felsorolt „lányos” és „fiús” tulajdonságokra, azt sugallva, mintha ezek adottak és megváltoztathatatlanok lennének. Mintha minden fiú kockázatvállalónak és minden lány szófogadónak születne. Holott Petrás Boglárka szerint látni kellene, hogy ezek a tulajdonságok egyszerű sztereotípiák, amelyeket maga a társadalom termel újra a gyerekek szocializációja során. „A tanulmány készítői megkérdeztek egy csomó embert, hogy milyen tulajdonságokat tartanak lányosnak, és milyeneket fiúsnak, csak az a baj, hogy ez önmagában nem mond semmit. A nemi sztereotípiák tényleg előírják, hogy egy fiúnak és egy lánynak milyennek kell lennie, de ezek nem valami eredendően velünk született tulajdonságok.” Magyarán egyik kislány sem születik szorgalmasnak és nincs szófogadásért felelős gén sem. Helyette van a nemi szocializáció, ami nagyon korán megtanítja a lányoknak és a fiúknak, hogyan kell nőként, valamint férfiként viselkedniük.
Ez a nemi szocializáció gyakran már magzati korban elkezdődik, amint a szülők megtudják születendő gyermekük nemét. Innentől a legtöbben tudatosan készülnek a kislányukra vagy kisfiúkra, máshogy szólnak, máshogy viszonyulnak hozzájuk. Míg a kislányokat gyengédebben becézgetik, addig a fiúkról magzatkorban is úgy beszélnek, mint akiktől erőt, bátorságot, teljesítményt várnak el. „A fiúktól azt várják, hogy ahogy kibújnak az anyaméhből, rögtön stramm, erős, harcos katonák legyenek. Otthon, az iskolában, még a mesékben is különböző fajta elvárásokat támasztunk a fiúk és lányok felé, különböző dolgokért jutalmazzuk őket, különböző dolgokért szidják meg őket, és ezek nagyon-nagyon korán automatikusan elkezdenek beépülni a gyerekekbe. A kislányokat folyamatosan a szépségükért, a szófogadásért a, jóságukért dicsérgetik, miközben a fiúkat arra ösztönzik, hogy aktívak, dominánsak, ambiciózusak legyenek” – magyarázza Boglárka, majd hozzáteszi, hogy ezekből a visszajelzésekből a gyerekek hamar megtanulják, hogy milyennek „kell” lenniük, hogyan „kell” viselkedniük a nemüknek megfelelően. A lányok és a fiúk megpróbálnak alkalmazkodni az elvárásokhoz, már csak azért is, mert ha kilógnak a sorból, a társadalom hajlamos durván megbüntetni őket. Ha egy fiú lányosnak tartott tulajdonságokat mutat – érzékeny, sírdogál, babázni szeret, gondoskodó típus – könnyen lehet, hogy már az óvodában meg fogják érte szégyeníteni. De ugyanígy, hogyha egy lány inkább kisfiúsnak készült játékokkal szeret játszani, ő is nagyon hamar azt a visszajelzést fogja kapni, hogy ilyesmi egy lánynak nem illik.
Rengeteg módja van annak, hogy a társadalom a gyerekek fejébe verje a nemüktől elvárt viselkedést, aminek az eredményeképpen végül sikeresen újra is fognak termelődnek a nemi sztereotípiák. Így jutunk el a tanulmány által bemutatott helyzethez: a szorgalmasnak, és szófogadónak nevelt lányok kiszorítják a felsőoktatásból a kockázatvállaló fiúkat.
Ahogy Boglárka is mondja, a tanulmánynak abban akár igaza is lehet, hogy a lányok tényleg könnyebben tudják teljesíteni az elvárásokat, és könnyebben jutnak el az érettségiig annak köszönhetően, hogy szorgalomra, szófogadásra, alázatra vannak nevelve. Viszont ahelyett, hogy a tanulmány arra fókuszálna, hogyan tudná az iskola a lehető legjobban támogatni a gyerekeket abban, hogy a nemüktől függetlenül kibontakoztathassák a képességeiket, a szerzők azt sugallják, hogy jobb lenne az oktatási rendszert a tradicionális macsó férfiképre szabni.
A lányok nem értenek a matekhoz
A tanulmánynak igaza volt abban, hogy ezek a fiúkba és lányokba belenevelt tulajdonságok később determinálni fogják a gyerekek sorsát, hatással lesznek arra, milyen lehetőségeik lesznek az életben. A probléma csak az, hogy míg a készítők folyamatosan azon sajnálkoztak, hogy a szegény fiúk és férfiak kiszorulva a pedagógusképzésből nem tudnak alulfizetett tanárként elhelyezkedni, addig arról egy szót sem ejtettek, hogy ezek a fent említett nemi sztereotípiák milyen hatással vannak a nők jövőképére. A nők a középiskolából kilépve tömegesen áramlanak az alulfizetett humán, társadalomtudományos vagy művészeti szakokra, miközben a sokkal jobb karrierlehetőségeket és fizetést kínáló reálos szakok nagy részét fiúk töltik be. „Ez sem véletlen. Pont azok a tulajdonságok, amiket a reál tárgyakhoz kötünk – a logikus gondolkodás, a racionalitás – tipikusan fiús tulajdonságnak vannak elkönyvelve, és a kisfiúknak már gyerekkoruktól kezdve kifejezetten olyan játékokat – például legót – adnak, amelyekkel ezeket a tulajdonságokat fejleszteni tudják. A fiúk kicsi koruktól kezdve logikai játékokkal játszanak, miközben a lányoknak marad a kiskonyha, a kisbaba, meg a babakocsi tologatás. Már nagyon korán más irányba kezdenek el fejlődni a skilljeik, pedig valójában nincsenek képességbeli különbségek a lányok és a fiúk között” – mondja Boglárka.
A logikus, matematikai gondolkodás az iskolapadban is a fiúk privilégiuma marad, míg a lányoknak az elvárások szerint a humántárgyakban kell jobban teljesíteniük. A tanárok és a szülők általában már az általános iskola végére belenevelik a gyerekekbe a tudományok és szakmák területén elkülönülő hagyományos szerepeket. Ennek egyik jól bevált eszköze az olyan évtizedek óta ismert sztereotipikus kijelentések hangoztatása, mint hogy „a lányok nem értenek a matematikához”. Ez a mondat lényegében önbeteljesítő jóslatként pecsételi meg a lányok továbbtanulási lehetőségeit. OECD felmérések bizonyították, hogy ha a lányok kiskoruktól kezdve azt hallgatják, hogy nekik nincsenek olyan jó szellemi képességeik és rosszak matematikából, végül valóban rosszak is lesznek. Annyira elveszik az önbizalmuk, hogy nem lesznek képesek teljesíteni bizonyos területeken. Ez az önbeteljesítő jelenség a fiúknál is érzékelhető, csak náluk nem a reál, hanem a humán tárgyak esetében.
Boglárka hozzáteszi, hogy a lányoknak akkor sincs könnyű dolguk, ha kifejezetten tehetségesek valamilyen reál tantárgyban. Sokkal nehezebben fognak érvényesülni ezen a férfiak által dominált területen, nehezebben tudnak majd kibontakozni, mert maga az intézményrendszer sem fogja őket támogatni.
A túlreprezentált nők
Az ÁSZ tanulmányának egyik legzavarbaejtőbb része, hogy a készítők végig a nők „túlreprezentáltságáról” beszéltek, nem pedig felülreprezentáltságáról. A szóhasználatuk Boglárka szerint rendkívül sokat mondó. „Minthogyha lenne egy ki nem mondott norma a kutatás szerzőjének a fejében arról, hogy mekkora lenne a nők ideális aránya a felsőoktatásban. És az, hogy a nők nagyobb arányban szereznek felsőfokú végzettséget, mint a férfiak, már eleve problémás lenne.”
A számok szerint valóban több női hallgató vesz részt a magyar felsőoktatásban: 55 százalék a lányok, és 45 százalék a fiúk aránya, a különbség tehát elhanyagolható. Ez az adat azonban Boglárka meglátása szerint megint csak nem mond el sokat a társadalmunkról, valamint a férfiak és a nők lehetőségeiről. Lehet, hogy többen vannak a nők, ám – ahogy fentebb is írtuk – ők jellemzően olyan szakokon vannak többségben, mint a bölcsészettudományok, társadalomtudományok, művészetek, ahonnan aztán jellemzően rosszul fizetett, alacsony presztízsű területeken vagy szakmákban helyezkedhetnek el. Ezek a területek ráadásul éppen azért számítanak alacsony presztízsűnek és azért alulfizetettek, mert a nők dominálnak bennük. Míg azokon a szakokon, amikkel aztán jól lehet keresni, és nagy karrierutat lehet bejárni, – például mérnök szakok, informatika – óriási többségben vannak a férfiak. Sokkal nagyobb többségben, mint amekkora többségben a nők vannak az egyetemi képzésben. De ezzel párhuzamosan van egy másik egyenlőtlenség is: hiába kezdi el több nő a felsőfokú tanulmányait, az üvegplafon miatt nem tudnak olyan magasra jutni, mint a férfiak. „Ez egy nagyon klasszikus példa, de hogyha megnézzük, bármelyik bölcsészszakos alapszakos képzésen óriási többségben vannak a lányok, de az oktatóknak nagy része már férfi. Itt is van egy egyenlőtlenség. Minél magasabb szinten nézed a nemek arányát a lányok úgy morzsolódnak le. Ennek is megvannak az okai, amit talán érdemesebb lenne kutatni, mint önmagában azt, hogy miért vannak többen” – magyarázza Boglárka.
Az Állami Számvevőszék a nők jobb oktatási eredményeit állította be problémának, miközben a gond sokkal inkább az, hogy a nők még magasabb végzettséggel is kiszolgáltatottabbak a munkaerőpiacon, és kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
A nők számára kiemelten fontos az oktatás
A tanulmány arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a túl sok felsőoktatásba kerülő nő háttérbe szorítja a gazdaság mozgatórugójának számító férfiakat, ráadásul a nők a tanulmányaik miatt még az anyaságról is lemondanak. Függetlenül attól, hogy már maga a következtetés is hibás – hiszen régóta megfigyelt szociológiai tény, hogy minél nagyobb a nemek közötti egyenlőség, és minél jobb a nők helyzete egy országban, annál lelkesebben vállalnak gyereket – nagyon fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy a tanulmány készítői mennyire veszélyes terepre merészkedtek, mikor arra célozgattak, jó lenne a nőket kicsit kijjebb szorítani a felsőoktatásból. A nők számára a tanulás egzisztenciális kérdés, az oktatás az egyetlen lehetőségük a független élet kialakítására. „Egyedülálló független nőként ebben az országban nagyon nehéz önállóan élni. Csak akkor van minél nagyobb esélyünk erre, ha minél magasabb végzettséget szerzünk meg” – véli Boglárka, aki úgy látja, hogy ma Magyarországon a nőknek nagyjából két választásuk van. Vagy minél tovább tanulnak és képzik magukat, hogy megpróbáljanak egzisztenciát teremteni, vagy követik a kormány által nekik kijelölt utat. Visszahúzódnak a konyhába, és jó hosszú ideig ott is maradnak.
Fotó: Getty Images
