A Néprajzi Múzeum kamaratárlata a frissen startolt BLUTUSZ Pop-up néprajz sorozat része. A pop-up kiállítás „gyors” műfaja lehetővé teszi, hogy az intézmény múzeumi eszközökkel, gyűjteményi tárgyakon, dokumentumokan és fotókon keresztül reagáljon társadalmi, kulturális aktualitásokra. A cél, hogy egy-egy eseményt, aktuális témát kontextusba helyezzenek, többszempontú rátekintést adjanak, értelmezési és feldolgozási útvonalakat kínáljanak – ezúttal egy olyan ruhadarab bemutatásával, ami Iránban vagy Afganisztánban a szabadság jelképe lett.
A kiállítás részlete.
A kendőt már a mezopotámiai civilizációk is használták, majd a zsidó, keresztény és iszlám vallásban egyaránt a viselet integráns része lett. Egy ruhadarab, amely jelképezi a személyes identitást és a közösségben elfoglalt helyet, vagy ezek megváltozását. Egy ruhadarab, amely a különböző kultúrákban sokszor meglepően hasonló jelentésű: kifejezhet egy adott kulturális, vallási közösséghez való tartozást, lehet életkorjelző, egyéni vagy társadalmi státuszt azonosító szerepe.
A Bekötik a fejét tárlat a Kárpát-medence mellett a zsidó és a muszlim kultúra fejkendő viselési szokásait mutatja be, túlmutatva a hagyományos interpretációs eszközökön. Szélesíti a téma megközelítési módjait, és különböző műfajú gondolatirányokat nyit irodalmi, képzőművészeti, zenei és mozgóképes kapcsolódásokkal. A Néprajzi Múzeum tárgyi és fotóarchívumi anyagai mellett többek között megjelenik benne Weöres Sándor verse, valamint Oberfrank Luca videóinstallációja is.
A kiállítás részlete.
A múzeum MÉTA terében létrehozott multimédiás elemekben bővelkedő kamaratárlat konkrét társadalmi interakcióra is épít a közösségi média felületeken.
Paróka, kendő, főkötő (zsidó kultúra)
A zsidó kultúrában a női fej befedésének eredetéről, okáról többféle elképzelés él. A talmudi előírásból az olvasható ki, hogy a szép, hosszú női haj egyfajta meztelenséget jelent, felkeltheti a férfiak érdeklődését, ezért a férjezett nő haját férjén kívül más nem láthatja. A hajadon lányokra az előírás nem vonatkozik. Az asszimiláció útjára lépő zsidó nők is előszeretettel jártak fedetlen fővel, a zsinagógára, ünnepi és rituális alkalmakra korlátozva a haj eltakarását.
A fej befedésének mikéntje az évszázadok alatt és a különféle zsidó vallási irányzatokhoz való kötődéstől függően változott. Magyarországon az ortodox, hagyományos elveket követő nők általában egészen rövidre vágták a hajukat, kopasz fejüket sállal, a 19. századtól kezdve pedig parókával, kendővel fedték be. A parókára kendőt, főkötőt és kalapot is tehettek.
A kendő viselése otthon megszokott volt, a parókára nagyon vigyáztak, hogy ne kopjon, ezért azt otthon elsősorban szombaton és ünnepkor hordták. A kendőt elöl vagy hátul, a tarkónál kötötték meg. Otthon általában sötét, zsinagógában, szombaton és ünnepek alkalmával fehér fejkendőt hordtak.
A főkötő, mint ahogyan a kendő viselése is, nem csak Magyarországon és nem csupán zsidó asszonyokra volt jellemző. A nők az utcán, ünnepi alkalmakkor (ilyennek számított a műtermi fényképkészítés is) főkötőt vettek fel. A zsidó asszonyok körében a főkötő (a neológ irányzat és a divat változása miatt) a 19. század végén már nem volt általános, de az ortodox nők még a 20. század elején is gyakran hordták.
A zsidó asszonyok fejfedői – a férfiak által viselt kipától eltérően – nem speciálisan zsidó ruhadarabok, hanem a zsidó női öltözet egészéhez hasonlóan korábbi korok általános divatját őrzik.
F30915 Zsidó asszony selyemvirággal, gyöngyökkel díszített főkötőben, alatta paróka. Eger, Heves vm., Magyarország. 1910-es évek. Kiss József fényképészműterem
Párta, koszorú, kendő (magyar kultúra)
A női fejviselet jelző/jelölő funkciója a Kárpát-medencében (és máshol is) a paraszti kultúrában is nagyon erős. Mutatja viselője életkorát, társadalmi státuszát, etnikai hovatartozását. Bár földrajzilag, történetileg számos változata ismert, és a fejfedő formája, anyaga is sokat változott, jelként való értelmezhetősége, szimbolikus szerepe korokon és határokon ível át.
A párta a lányok fejét övező pánt, a szüzesség jelképe. Számos formai változata és viselési módja ismert. Már a honfoglalás idején is a női fejviselet része volt, paraszti divatja a 18. századtól ismert. A menyasszonyi koszorú az esküvői szertartás kelléke, ami a lakodalom során ünnepélyes körülmények között kerül le a menyasszony fejéről.
A fejkendő a női fej befedésére szolgáló, változatos méretű, általában négyzet alakú textília, amelyet átlósan összehajtva – sokszor a főkötő fölött – a tarkón hátra- vagy elöl megkötve viseltek. A főkötők és a fejrevaló kendők jelrendszert alkottak, színükkel, díszítettségükkel utalva viselőjük korára, családi állapotára, a viselés alkalmára.
Kalotaszegen például a kendők amellett, hogy információkat közölnek viselőjük életkoráról, társadalmi státuszáról, annak a közösségnek is számos jellemzőjére utalnak, amelyben a kendő tulajdonosa él. A fehér és sárga kendőket a lányok és fiatalasszonyok, a zöldet első gyermekük konfirmálását követően az anyák, a feketét az idősebbek hordják.
D34700 Kislány félünnepi kendőben, Inaktelke, Kolozs (Cluj) megye, Románia. Winter Erzsébet felvétele
Hidzsáb, csador, burka (muszlim kultúra)
A muszlim vallásúak számára a Korán valójában nem tartalmaz részletes előírásokat a ruházatot illetően, de mindkét nemnél előírja a meztelenség elfedését.
A női kendő- vagy fátyolhasználat eredete az iszlám előtti időkre nyúlik vissza, és kulturálisan meghatározott: függ a textil jellegétől, a területenként változó öltözködési stílustól és a kifejezni kívánt kulturális jelektől. Utalhat a viselő életkorára, családi állapotára, szűkebb etnikai és vallási csoportjára. A fejkendők a legtöbb országban mára egyre inkább kiszínesednek, és egyre többet láttatnak viselőjük hajából.
A hidzsáb jelentése: takaró. Így nevezik a nők haját eltakaró fátylat, amit a nők és lányok nyilvános helyeken kamaszkoruktól kezdve hordanak. Az elnevezés tágabban a megfelelő öltözködést, viselkedést, valamint a férfiak és nők közti kommunikációs irányelvek összességét jelöli.
A csador viselője teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli könnyű fekete vagy színes anyagdarab, amelynek nyitott elejét a derék köré tekerve zárják össze. Régen az arcot hosszú, négyszög alakú fehér fátyollal fedték be, mely a szemeket még szabadon hagyta. Mára a fátyol a legtöbb helyen eltűnőben van. Saját otthonukban a nők leveszik a csadort, és könnyebb anyagokból készült, hűvösebb ruhákat hordanak.
A burka az egész testet és az arcot is elfedi, leggyakrabban kék vagy fekete, otthonukon kívül általában a hétköznapi ruhák fölött viselik a nők.
F339835 Csapatit készítő pathan muszlim asszony Zarawadi, India. Kása Béla felvétele
