A Sárkányok háza első évada óriási siker lett. Nagy nyomást helyezett rátok, hogy meg tudjatok felelni a fokozódó rajongói elvárásoknak?
Szerintem ezzel mindenki számol, aki egy ekkora produkcióhoz szerződik. A Sárkányok háza nem tévé, hanem HBO. Minden egyes epizódunk akkora, mint egy önálló mozifilm. Színészként persze megijedhetsz ettől, de választhatod azt az utat is, hogy magadhoz öleled és maximálisan kihasználod az ezzel járó lehetőségeket. Az HBO mindent megtesz azért, hogy minél kevesebbet érezz a külső nyomásból. A rajongók várakozása számomra nem fék, hanem üzemanyag ahhoz, hogy jobb legyek. Sosem veszem adottnak, hogy rajongjanak értem vagy a munkámért, minden jó szóért meg akarok dolgozni, a szeretetük számomra motivációt jelent. Remélem, meg tudjuk adni nekik, amire vágynak.
A második évad miben hoz újat?
Az első szezonnál meghatározó volt, hogy húsz évet ölelt át. Többször ugrott nagyot az időben, egyszer pedig egészen hatalmasat. A második szezon alig néhány nappal az első vége után veszi fel a fonalat, és ezúttal egy sokkal lineárisabb történetvezetést láthatunk majd. Sokkal szűkebb időkeretet fog át, nem lesznek nagy időugrások, ami lehetőséget ad ahhoz, hogy jobban elmélyülhessünk a karakterekben.
Amit láthattam a második évadból, abból az derül ki, hogy Aemond herceg nem nagyon találja a helyét azok után, amit az első évad végén tett.
Ugyan csak az első évad néhány epizódjában szerepeltem, de szerettem volna mély benyomást hagyni a nézőkben. A Sárkányok háza teli van a saját erkölcseivel viaskodó, a szürkezónában tartózkodó karakterekkel. Én viszont ebbe a világba egy olyan figurát akartam behozni, aki maga a sötétség, és ez már az első megjelenésekor nyilvánvaló. De nem egydimenziós figurában gondolkodtam. Az volt a célom, hogy később kikezdjem azt a képet, amit a nézők elsőre felépítettek maguknak Aemondról. Az utolsó epizódban Aemond a sárkánya, Vhagar hátán lovagolva gyilkolja meg a kuzinját, Luceryst, és az utolsó kép, amit láthatsz róla azt mutatja, hogy rögvest megbánta, amit tett. Az arckifejezés, amit ott látsz, a megbánás és a bűntudat arca. A második szezont forgatva az volt a célom, hogy ezeket az érzéseket jobban kibonthassam, hogy a nézők láthassák Aemond árnyékos oldalát. Olyan érzéseket, amiket még saját maga elől is eltitkol. A keménykezű, sötét herceg felszíne alatt még annyi minden lapul, és a második szezonban sokat láthatsz ebből. Még az is lehet, hogy a végére megkedveled Aemond herceget egy kicsit.
Nehéz belebújnod egy ennyire sötét lelkivilágú karakter bőrébe?
Ahogy beülök reggelente az autóba, ami a forgatásra visz, úgy érzem, hogy fokozatosan vedlem le a bőrömet, az egyik réteget a másik után, majd új rétegek kerülnek fel rám. Az átalakulás fokozatos. Beülök a sminkes szobába, ahol megcsinálják a hajam, a sminkem, aztán felveszem a jelmezemet, jön egyik réteg a másik után. Ez mind időbe telik, így mire a kamerák elé kerülök, át tudok lényegülni Aemonddá. Utoljára mindig a szemkendő kerül fel: amint az megvan, Ewan teljesen eltűnik, és már Aemond Targaryen áll ott. Aemond herceg nem az én egyszemélyes munkám gyümölcse. Olyan csodás tehetségek dolgoznak a karakter külső megjelenésén, mint a jelmeztervezőnk, Caroline McCall, parókakészítőnk, Alex Rouse és egy teljes sminkes csapat. Az ő lenyűgöző munkájuk óriási segítség az átalakuláshoz. Egy részük már a Trónok harca csapatában is dolgozott, így pontosan tudják, mire van ebben a világban szükség.
Aemond herceg ugyan várományosa a trónnak, de csak második a sorban. Mit gondolsz, kínozza őt ez a tudat?
Ez egy örök láng, ami ott él a lelkében. Ez az, ami összeköti őt Daemon Targaryennal, aki hozzá hasonlóan olyan herceg, aki sohasem lesz örököse a trónnak. Ha hatalmat akar, azt saját erőből kell megszereznie, mert magától nem fog az ölébe hullani. Nem véletlen, hogy bár Aemond csak második a sorban, úgy viselkedik mindenkivel, mintha ő maga lenne az uralkodó. Azt várja el, hogy az emberek úgy bánjanak vele, mintha ő lenne a király. Mindig meg akarja mutatni, hogy ő a legnagyobb. Ezért is szerettem annyira az előző évad hetedik epizódját, amikor magához köti Vhagart, az óriássárkányt. Az, hogy erre ilyen fiatalon képes volt, annak a bizonyítéka, hogy mennyire vágyja a hatalmat. A második szezonban pedig még egyértelműbbé válik, mennyire vágyja Aemond a trónt. Mindenki számára világossá teszi: vele vagy, vagy ellene.
Sok színész szokta mondani, hogy az átlényegüléshez fontos számára, hogy találjon valamit a karakterében, amihez kapcsolódni tud, valamit, ami szimpatikus és átélhető benne. Egy ilyen sötét figurában, mint Aemond, mit lehet találni?
Már a forgatókönyv első olvasásakor megszületett ez a kapcsolódás. Itt volt ez a szülei által elhanyagolt, sokat bántott, becsvágyó fiú, akit még abból is kihagytak, hogy sárkánytojást kapjon, miközben az összes többi gyerek a családban kapott egyet. Ez egy olyan helyzet, ami óriási hatással van egy gyerek lelki fejlődésére. Aemond más volt, mint a többiek, és ezt éreztették is vele. Ő azonban meg akarta mutatni, hogy jobb mindenkinél. Ennek köszönhető, hogy be tudta törni Vhagart, a földkerekség legnagyobb és legveszélyesebb sárkányát, aki száz és száz csatából jött már ki győztesen, és akit egy ó-valyriai háborús istenségről neveztek el. Vhagar akkora, hogy nincs olyan vár Westeroson, melynek elférne a falai között. És pont ilyen Aemond is, aki szintúgy nem tartozik egy csapatba sem. Mindketten kívülállók, azért is alkotnak ennyire erős szövetséget. Ehhez a tulajdonságához igazán kötődni tudtam. A gyerekkora történései nagyban határozták meg, milyen emberré vált.
Mit gondolsz, Aemondnak anyakomplexusa van?
Nem tudom, van-e anyakomplexusa, de az biztos, hogy szerette volna, hogy az édesanyja jobban szeresse őt. Bár ő a második fiú, mindig arra vágyott, hogy az anyukája úgy bánjon vele, mintha az első lenne. Sosem kapta meg azt a feltétel nélküli szülői szeretetet, amire vágyott. Szüksége volt valakire, akit szerethet, és furcsa módon ezt a sárkányában, Vhagarban találta meg, aki valahol egy idős, mogorva hölgy. Kicsit olyanok ők, mint egy nagy hatalmú házaspár. Az elmémben szinte egymás kiterjesztéseiként látom őket. Vhagar a megtestesülése Aemond elhivatottságának.
Mi a legjobb abban, ha az ember főszereplővé válik egy akkora sorozatban, mint a Sárkányok háza?
Az, hogy minden egyes nap új kihívást jelent. Folyamatosan tesztelheted a képességeidet. Már önmagában az is kihívás, hogy nap mint nap elmerüljek Aemond elméjében. De pont azért lettem színész, hogy ilyen jellegű kihívások elé állítsam magam. Aemond egy olyan fickó, akit az egyik percben utálsz, a másikban pedig már együttérzel vele. Ez a sorozat teli van olyan karakterekkel, akik időről időre próbára teszik a nézők szeretetét. Egyszerűen mindent imádok ebben a munkában, a sárkánylovaglások felvételétől kezdve a valódi lovagláson át egészen a harcok koreográfiáinak betanulásáig, amiben fantasztikus kaszkadőrök segítenek. Nagyon sokat tanulok a felvételek közben a különböző részlegek munkájáról. Itt van rengeteg ember, akik maximálisan elhivatottak abban, hogy a lehető legjobb sorozatot csináljuk meg együtt. Ez a munka senkinek sem csak munka: mindenki szenvedélyből csinálja. Őszintén szólva annyira jó, hogy nehéz otthagyni. Addiktív élmény.
Egyszer úgy írtad le Aemondot, mint egy horrorfilmes karaktert. Kifejtenéd ezt egy kicsit?
Ezt az oldalát először az első évad utolsó epizódja mutatta meg. Amikor Aemond a viharban, villámlás, zuhogó eső és szélfúvás közepette lecsap Vhagar hátán Lucerysre, az pont úgy működik, mint egy horrorfilmben. Egészen rémisztő az a jelenetsor, még jump scare-ek is vannak benne. És hidd el, Aemond és Vhagar a második szezonban is szolgál majd hátborzongató jelenetekkel.
Alig várom.
Nem fogsz csalódni. (az interjú során először mosolyodik el – a szerző)
Egy alkalommal heavy metal karakterként írtad le Aemondot. Mit értesz ez alatt?
Heavy metal rajongó vagyok, és szerintem Aemond is az lenne. Ez egy nagyon provokatív zene, és segít nekem abban, hogy belekerüljek abba a dühös lelkiállapotba, ami jellemzi őt. A heavy metal zene segít nekem abban, hogy kiengedjem magamból a frusztrációimat és mindazt, ami bánt. Vannak dalok, amiktől egyszerűen felforr a vérem, és Aemond is egy olyan figura, aki forrong legbelül, és előbb vagy utóbb ez ki fog törni belőle.
Köszönöm a beszélgetést.
Köszönöm szépen. (mondja nekem magyarul, tökéletes kiejtéssel, és még mielőtt visszakérdezhetnék, már ki is száll a székéből – a szerző)
Szerző: Tóth Csaba Fotó: HBO