Mi mentheti meg a párkapcsolatunkat? Lehet, hogy egy megcsalás. Bár a hűtlenségre általában árulásként és a párkapcsolatok gyilkosaként tekintünk, Esther Perel belga származású pszichoanalitikus szerint a félrelépés akár a kapcsolatunk megmentésének egyik módja is lehet. Perel már a könyveiben is többször kifejtette, hogy véleménye szerint a házasság – vagy általánosabban a monogámia – zárt jellege késztethet arra egyeseket – akik egyébként tökéletesen boldogok a kapcsolatukban –, hogy megcsalják a partnerüket.
A szerző és párkapcsolati szakértő a megcsalások destigmatizálásával a szerelem megmentését tűzte ki célul. Erről az elsőre paradoxonnak tűnő gondolatról Aurore le Moing, párizsi pszichoklinikus és párkapcsolati szakértő beszélt részletesebben a francia Marie Claire-nek.
„A személyes kiteljesedésre való törekvés, a nemek közötti egyenlőség, a társadalom pszichologizálódása és az erkölcs gyengülése azzal jár együtt, hogy a félrelépés mostanra a mindennapjaink részévé vált” – nyilatkozta a francia Marie Claire-nek a párkapcsolati szakértő, aki azt is megjegyezte, hogy Franciaországban a házasságtörés egészen 1974-ig büntethető volt.
Ha egy nő abban az időben házasságra vágyott, tisztességesen kellett élnie (jelentsen ez bármit is), a férfiak ugyanis (rendkívül szexista módon) különbséget tettek a között a nő között, akit feleségül vettek, és aközött, akivel csak egy jót szexeltek. Már-már normálisnak, sőt természetesnek számított, ha egy férfi szeretőt tartott.
„A nők társadalmi, és így a párkapcsolaton belüli státuszának változása volt az, ami a házasságtörést átalakította azzá, amit ma hűtlenségnek nevezünk” – magyarázza a szakértő.
De ha megcsalásról van szó, a szakértő szerint fontos hangsúlyozni, hogy a hűtlenségnek mindig két dimenziója van: erkölcsi és fizikai.
A megcsalás mindenkinek más jelent
A hűség mindenkinek más jelent. Egyesek számára a csókolózás még nem számít megcsalásnak, a szex viszont már igen. Mások szerint már az is megcsalásnak minősül, ha csak elképzeljük, hogy félrelépünk. És vannak, akik szemében a fizikai hűtlenség (tehát például a szex) sokkal kisebb problémát jelent, mint az érzelmi hűtlenség (azaz beleszeretni valaki másba). Mindez Esther Perelt arra készteti, hogy megkérdőjelezze a monogámiát.
Véleménye szerint a monogámiának nem sok köze van a szerelemhez, a szexhez viszont annál több. Hiszen azzal, hogy a partnerünknek a monogámia nevében hűséget fogadunk, valójában csak azt tiltjuk meg magunknak, hogy párunkon kívül mással is szexuális kapcsolatot létesítsünk. Ám azt, hogy mások iránt ne legyenek érzéseink, valójában nem igazán tudjuk kontrollálni.
Határvonal a szerelem és szex között
Aurore le Moing meglátása szerint a hűtlenségnek nincs univerzális mintája. Elsősorban mindig az adott személytől függ, annak értékrendjétől, illetve a párjának tett ígéreteitől. De az sem mindegy, hogy egy hosszú távú viszonyról vagy váratlan, egyéjszakás kalandról van-e szó.
„Arról viszont nem feledkezhetünk meg, hogy mindannyian emberek vagyunk, ezért bizonyos szempontból ugyanúgy működünk. Freud kifejezésével élve, a szexualitás az az erő, amely mindannyiunkat mozgat, és mindannyian libidónk impulzusait igyekszünk kielégíteni. Amikor találkozunk egy számunkra megfelelő személlyel, elkezdődik az az időszak – ez minden párnál változó hosszúságú lehet –, amikor szabadon kielégíthetjük ezeket a szükségleteinket. Amikor ez az időszak véget ér, a pár mindkét tagja visszatér a valóságba, és ismét kapcsolatba lép a külvilággal.
Ez pedig azzal járhat együtt, hogy vágyaink is új tárgyat kereshetnek maguknak. Meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb pár életében egy vagy több alkalommal is bekövetkezhet, hogy a felek valaki más iránt kezdenek vágyakozni, mással kezdenek flörtölni.
A kérdés, hogy engedünk a vágyainknak, vagy sem?
Ezen a ponton húzódik a határvonal a szex és a szerelem között. Nem szabad elhamarkodottan ítélkeznünk mások felett, és mindenekelőtt fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon velünk is megtörténhetett volna…” – mondja a pszichoterapeuta.
Egy megcsalásból is fel lehet épülni
Nyilvánvaló, hogy a megcsalás válságot fog okozni a párkapcsolatban – de egy ilyen helyzetben arra kellene törekedni a partnereknek, hogy önvizsgálatot tartsanak, számot vessenek a kapcsolatukkal, és ha úgy döntenek, folytatni szeretnék, próbálják meg azt új alapokra helyezni. „A hűtlenség mindkét partner számára komoly kérdést vet fel, nevezetesen: Miért történt vajon meg?” – mondja a szakértő, aki szerint fontos, hogy a felek ezen a folyamaton végigmenjenek, hogy rejtett érzelmi sebek és neheztelés nélkül fel tudjanak épülni a megpróbáltatásból.
Miért lépünk félre?
Esther Perel a megszokottól eltérő módon beszél a hűtlenségről a könyveiben, kerülve a megcsaláshoz kapcsolódó jól ismert kliséket, és hangsúlyozza, hogy a szex és az érzelmek között fontos különbséget tenni.
Arról a kérdésről, hogy a megcsalás vajon mindenképpen annak bizonyítéka-e, hogy már nem szeretjük a partnerünket, Perel így beszél a könyveiben: „Az emberek azt gondolják, hogy ha megcsalod a partneredet, az vagy azért van, mert valami baj van a kapcsolatoddal, vagy mert valami baj van veled. Mert ha minden rendben lenne, nem lenne ok a megcsalásra. Ez azonban már csak azért sem igaz, mert mert nem létezik tökéletes kapcsolat vagy tökéletes házasság” – írja.
Hozzáteszi: „Nem azért lépünk félre, mert valaki mást keresünk. Azért megyünk máshoz, mert a saját énünknek keressük egy másik verzióját. A megcsalás tehát nem feltétlenül arról szól, hogy el akarjuk hagyni a párunkat. Inkább azt a személyt szeretnénk hátrahagyni, akivé mi magunk váltunk.”
Aurore Le Moing számára ez a kérdése nem ennyire egyszerű. „Kétféle érvelés létezik” – magyarázza. „Először is, az, hogy félrelépünk, jelentheti, hogy elveszítettük az érdeklődést a jelenlegi párkapcsolatunk iránt, anélkül, hogy ezt feltétlenül észrevennénk. Ez a hűtlenség pedig akár a kapcsolatunk végét is okozhatja. Másodszor, ahogy Esther Perel a könyvében kifejti, a hűtlenségre anélkül is sor kerülhet, hogy a legkisebb probléma is lenne a párkapcsolatunkban.”
Az újrakezdés közös munka
De egy megcsalás nem csak a párkapcsolatra és a partnerek közötti kötelékre lehet hatással – azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, miként befolyásolja a felek önbecsülését. „A hűtlen fél újra kívánatosnak, szeretettnek és csodáltnak érezheti magát az új, titkos partnere által, ami egy nagyon kellemes érzést tud okozni. Viszont az is előfordulhat, hogy minden önbizalmát elveszíti a félrelépés után. Mindeközben a megcsalt fél is teljesen tehetetlennek, haszontalannak érezheti magát, elveszítheti az önbizalmát, vagy épp ellenkezőleg” – magyarázza Aurore Le Moing.
A terapeuta nem győzi hangsúlyozni: ha mindkét fél úgy akarja, és hajlandóak dolgozni a kapcsolatukon, a hűtlenségből fel lehet épülni. „Mindig azt mondom a pácienseimnek, hogy a párnak együtt kell dolgozni, nem egyedül” – magyarázza a szakértő.
„Először megkérem őket, mondják el, miért is jöttek össze annak idején, hogy emlékezzenek vissza, mit szerettek egymásban. Aztán megkérem őket, hogy töltsenek újra együtt minőségi időt, beszélgessenek a korábbi pozitív dolgokról és az elkövetkezendőkről… De fontos tudni, hogy nincs csodaszer: időt kell adnunk a szívünknek és az egónknak a gyógyulásra.”
Forrás: marieclaire.fr Fotó: Getty Images