Hogy választ kaphasson ezekre a kérdésekre és kiderítse, ki miért csalja meg a párját, a VICE újságírója három olyan érintettel beszélgetett, akik mind különböző okokból folytattak viszonyt. De az érintetteken kívül párkapcsolati szakértőket is megszólaltatott, akik elmondták, tapasztalataik szerint mi készteti az embereket a félrelépésre, és hogy miként tudnak később együtt élni a következményekkel.
Miért lépünk félre?
Joke Bruggenkamp pszichológus, párkapcsolati szakértő véleménye szerint „a megcsalás szinte már olyan, mint egy fizikai reakció: a tested arra vágyik, hogy újra átöleljék és kívánják”. Bruggenkamp a megcsalást olyan stratégiaként írja le, amelyet az emberek akár tudat alatt, de olyankor vetnek be, amikor a párkapcsolatuk nehéz helyzetbe kerül. „Ha találsz valakit, aki ismét lángra lobbantja a szíved, vissza fogsz hozzá menni újra és újra.”
A 38 éves Peter 22 évig volt házas, a feleségével való kapcsolatának végül a viszonya vetett véget. A férfi egyetért a szakértővel, elmondása szerint az ő esetében is a fizikai vágyódás okozta a hűtlenségét. Mint mondja, egy idő után a felesége sokkal kevésbé kívánta a szexet, mint ő, ami miatt teljes elutasítottságot élt meg. Ahogy ő fogalmazott, „olyan volt, mintha a péniszemnek nem lett volna szabad léteznie”. A viszonyát úgy jellemezte, mint ami „hirtelen egy teljesen új világot nyitott meg előtte, egy olyan világot, amelyben annyi figyelmet kapott, amennyire vágyott”. A másik nő hatására kifejezetten szexinek érezte magát, mint mondja, ezt az érzést korábban soha nem tapasztalta meg.
Ám ahogy azt az érintettek beszámolója is mutatni fogja, minden félrelépés más és más.
Nem mindenki kezd azért viszonyba, mert a párja elutasítja, és nem minden félrelépő titkolja a hűtlenségét a partnere elől.
A 63 éves Jeanine 30 évig volt házas. A férjével az igen kimondása előtt egy hallgatási paktumot kötöttek, aminek értelmében a házassága alatt rendszeresen voltak viszonyai. A megállapodás azután született meg, hogy a nő egy reggel összefutott az egyik exével a parkban. Megölelték egymást, és mindketten rögtön érezték a szikrát, amin felbátorodva a férfi randira hívta Jeanine-t. A nő ezután hazament, és nemcsak, hogy mindent elmesélt a vőlegényének, de azt is hozzátette, hogy sajnálja, hogy nem mondhatott igent exe ajánlatára. Jeanine párja meglepően megértően állt a nő érzéseihez, és ezt felelte neki: „Csinálj, amit akarsz, csak engem hagyj ki belőle”.
Peter felesége már nem volt ennyire engedékeny. „Amikor a feleségem rájött, mindent elvesztettem. A környezetünkben mindenki engem kiáltott ki gonosznak, és egy ideig még én is annak láttam magam. Az én oldalam senkit nem érdekelt, és úgy éreztem, hogy az egész világ elutasít” – meséli. Tény és való, a társadalom általában azonnal elítéli hűtlenkedő házastársat – na meg a harmadik felet – a párkapcsolati tanácsadók azonban már csak a munkájukból adódóan is sokkal nyitottan állnak a történeteikhez. Az így szerzett tapasztalataiknak köszönhetően a szakértők sokkal többet tudnak a megcsalásról és annak természetéről, mint bárki más, beleértve magukat a félrelépőket is. „A megcsalás egy kifejezetten komplex helyzet, nem lehet az egyik felet egyszerűen áldozatnak, míg a másokat elkövetőnek nevezni” – véli Vanessa Muyldermans pszichológus és szexológus. Muyldermans szerint általában hosszú út vezet el a hűtlenségig: események láncolata, amelyeket lehetetlen pontosan visszavezetni arra a pillanatra, amikor a dolgok elromlottak, az első dominóig, ami mindent elindított. A szakértő úgy tapasztalja, hogy gyakran a hűtlenkedő felek is meg szoktak döbbenni a saját viselkedésükön. „Ott és abban pillanatban lehet, hogy nem voltak tudatában annak, milyen károkat okoznak a partnerüknek. A legtöbbjüknek nem áll szándékában elhagyni a párjukat, a megcsalást valamilyen különálló eseménynek tekintik, vagy egy stratégiának, hogy eltereljék a figyelmüket a kapcsolaton belüli problémáikról” – mondja Muyldermans.
Gyakran a hűtlenkedő felek is meg szoktak döbbenni a saját viselkedésükön.
Mindez azonban nem tudja semlegesíteni azt a felemésztő bűntudatot, amely egy lezárt viszony után sok esetben elárasztja a hűtlenkedőt. „Annyira szerelmes voltam, úgy tűnt, mintha az eszem is elment volna” – emlékszik vissza a 28 éves Maaike a viszonya első napjaira. „Amikor azt mondtam a férjemnek, hogy egy barátnőmnél fogok aludni, de titokban elmentem a munkatársamhoz, aki a szeretőm lett, egyszerre éreztem magam borzalmasan és rendkívül boldognak.” A nős munkatársával való viszonyát Maaike egyszerre írja le szenvedélyesnek, de nagyon bonyolultnak. A viszonyuk négy éven át tartott, és a folyamatos titkolózás végül a szeretője házasságának a felbomlásához vezetett. „A felesége elolvasott egy e-mailt, amit én küldtem a férjének. Ez buktatott le minket. Tönkrement az egész családja. A kárt, amit okoztam, soha nem lehet helyrehozni” – vallja be a nő.
Véget ért a viszony. Mi lesz utána?
Bruggenkamp tapasztalata szerint a legtöbb félrelépő igenis érezni szokott valamiféle bűntudatot a viszonya alatt vagy után. A szakértő szerint azzal lehet leginkább enyhíteni ezt a kínzó érzést, ha elgondolkozunk a cselekedeteinken. „Meg kell tapasztalni és el kell viselni a bűntudatot, megvizsgálva, hogy pontosan mi az, ami miatt érezzük”.
Ha a félrelépő fél átgondolta az érzéseit, és végül úgy dönt, hogy meg szeretné próbálni helyrehozni a párkapcsolatát, fel kell készülnie arra, hogy a dolgok csúnyán elfajulhatnak. „Fontos, hogy ha meg akarod próbálni helyrehozni a helyzetet, valóban meg kell értened a tetteidnek a súlyát. Meg kell engedned, és el kell viselned, hogy a partnered dühös legyen rád” – tanácsolja Bruggenkamp, aki szerint csakis akkor lehet remény a párkapcsolat folytatására, ha a megcsalt fél túl tud lépni a haragján. „Eljön az az idő is, amikor a megcsalt partnernek el kell engednie a haragját, ha ezt nem teszi meg, akkor valószínűleg nem lehet helyrehozni a kapcsolatot.”
Jeanine a saját példájából merítkezve nem győzi hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem kell minden viszonynak fájdalommal végződnie. „A férjemet és a szeretőmet is elvittem a diplomaosztómra. Nem érdekel, ha az emberek nem fogadják el. Az vagyok, aki vagyok, és ezt nem vagyok hajlandó elrejteni”. Hozzáteszi: „Az embereknek rá kellene jönniük, hogy a monogámia nem az egyetlen lehetőség. Nem ítélem el azokat az embereket, akik félrelépnek.” Hasonlóan gondolkodik a kapcsolatokról Peter is. Bár a házassága tönkrement, ő mégis úgy gondolja, hogy a nagyvilág tanulhatna egy-két dolgot a félrelépő emberektől. „A megcsalás gyakran a félelem és a tehetetlenség eredménye, valamint azé, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat előtérbe helyezni. A társadalmunk még nem áll készen az igazi, szabad szerelemre” – véli.
Bármi legyen is az oka a félrelépésnek, a hűtlenkedő félnek egy ponton mindenképpen döntést kell hoznia:
bevallja-e a viszonyát a párjának, vagy mindenkinek jobb, ha titokban tartja?
Bruggenkamp szerint ezt a döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Ha képes vagy magad mögött hagyni a megcsalást, és megőrizni a kapcsolatodat a partnereddel, dönthetsz úgy, hogy nem mondod el neki. „De ha nem tudsz túllépni rajta, és folyamatosan titkolóznod kell a partnered előtt, az nem más, mint energiapocsékolás” – mondja a szakértő.
Fotó: Getty Images
