A következőkben egy névtelenséget kérő, huszonéves lány őszinte vallomását olvashatjátok el.
Háttérinfó a kapcsolatunkhoz:
Együtt: 1,5 éve
Szakítás: egyszer
Szakítással fenyegetőzés: többször, mint amennyit meg tudok számolni
Együttélés: külön élünk
Átlagosan együtt töltött idő: talán havonta 8 alkalommal az időbeosztásunk miatt (néha kevesebb)
Randizás gyakorisága: ritkán randizunk (nem én döntöttem így)
Szexuális élettel való elégedettség: kezdetben nem volt túl jó, de lassan, de biztosan javul
Mikor mondtuk ki először, hogy szeretlek: soha (meggyőződésem, hogy mindketten félünk)
Amit szeretek benne: tiszteletben tartja a tempómat, nem adja fel könnyen és az egyik legédesebb ember, akit ismerek.
További információ: 2 év korkülönbség van köztünk (fiatalabb nálam, és az idő 15 százalékában úgy érzem magam, mintha az anyukája lennék).
Mielőtt félreléptem
A kérdéses éjszaka előtt nagyon meg voltam zavarodva, és sok volt köztünk a feszültség. Mindez pont Valentin-napon került a felszínre; a barátom (Tom) és én hatalmas vitába keveredtünk, mert úgy éreztem, nem tesz valódi erőfeszítéseket a kapcsolatunkért. Végül külön töltöttük a szerelmesek ünnepét. Dühös voltam – jobban mondva, őrjöngtem – és kész voltam szakítani vele (megint).
Eszembe jutott egy régi ismerősöm, Alex, és arra gondoltam, mennyivel jobban szórakozhatnék vele (ő tényleg csak a szórakozásról szólt). Legalább kétszer megakadályoztam magam abban, hogy írjak neki, mielőtt Tom és én kibékültünk. De alig egy hónappal később még nagyobb csapdában éreztem magam: Tom és én azon kaptuk magunkat, hogy alig látjuk egymást, alig randizunk, és közeledett a bulikkal fűtött nyár.
Nehezteltem Tomra, amiért nem próbálkozik keményebben. Erre annyit kérdezett: „Akarod, hogy hozzád költözzek?” Gondolkodás nélkül nemet mondtam neki. Nem vitatkoztunk; asszertív beszélgetés volt – nyilvánvaló volt, hogy nem álltunk még készen erre a lépésre (legalábbis én nem), de még mindig elkötelezettek voltunk egymás iránt (a magunk furcsa módján).
A mi kapcsolatunk eleve nagyon lassan indult és fejlődött. Ha teljesen őszinte akarok lenni, ő az első és egyetlen pasi, akivel lassan haladtam. Hónapokig ismerkedtünk, mielőtt megcsókoltuk volna egymást, ami hatalmas váltás egy olyan valakinek, mint én, aki általában rögtön mindennek a közepébe vág. Innen tudtam, hogy őszintén tetszik nekem, és ő is őszintén kedvel engem. Számomra nem kérdés, hogy akarjuk-e, hogy működjön; csak hát a kapcsolatunk egy kicsit olyan, mint egy hullámvasút.
Mi történ azon a bizonyos éjszakán
Mi történ azon a bizonyos éjszakán
Éppen bruncholtam az egyik barátnőmmel és egy pohár mimózát kortyolgattam, amikor hirtelen üzenetet küldtem egy pasinak a múltamból. Őszintén azt hittem, hogy majd játssza a nehezen kaphatót, és mire beadja a derekát, nekem már lelkiismeret-furdalásom lesz, és kétszer is meggondolom, megcsaljam-e vele a barátomat – vagy legalábbis kijózanodom egy kicsit. Nem így történt, én pedig kevesebb mint 24 órával később ott ültem a kanapéján, és azt kérdeztem magamtól, tényleg megéri-e ez a pasi a hűtlenséget. De már túl késő volt, nem fordulhattam vissza. Beszélgetni kezdtünk Alexszel, és bepótoltuk az elmúlt éveket – miközben cseten bejelentkeztem Tomnál – később Alex főzött nekem vacsorát – Tomnál ekkor is lejelentkeztem – szexeltünk (nem is egyszer) – ami után ismét írtam a barátomnak – végül elmentünk aludni. Valószínűleg mindenki kitalálhatja, mi volt az első dolgom, amikor felébredtem – ráírtam a barátomra.
Amikor másnap reggel hazaértem, 50 százalékban gyötört a bűntudat, miközben 50 százalékban semmit nem bántam meg. Ekkor döntöttem el, hogy nem fogom elmondani a barátomnak, mi történt. Nem azért, mert szégyelltem a félrelépésemet; persze tudom, hogy helytelen volt, de be kell vallanom, nagyon is jól éreztem magam. Pontosan erre volt szükségem (ez hiányzott a kapcsolatomból), ez azonban nem jelenti azt, hogy büszke vagyok arra, amit tettem.
Soha nem fogom bevallani
A megcsalás beismerése általában szakítással végződik. Ott volt Carrie Bradshaw és Aidan Shaw a Szex és New Yorkból. Tristan Thompson és Khloe Kardashian. Anyám és apám. Nem akarom, hogy a mi történetünk is azért érjen véget, mert megcsaltam. A húszas éveinkben járunk, és nem vagyunk házasok. Szóval miért is kellene tudnia, mi történt azon az éjszakán? Nemcsak megbántódna, ha elmondanám neki, de valószínűleg nem is bocsátana meg nekem – még akkor sem, ha soha többé nem áll szándékomban megcsalni őt.
Nyilvánvaló, hogy a kapcsolatunk messze nem tökéletes. Valószínűleg azért csaltam meg a párom, mert tudtam, hogy valami nem működik köztünk. De ahelyett, hogy ezt a megcsalást a kapcsolatunk végének tekinteném, inkább egy új kezdetnek látom. Igen, megtettem és nincs visszaút, de miért pazarolnék egy másodpercet is arra, hogy megbántsam őt, amikor ki is használhatom ezt a lehetőséget arra, hogy megpróbáljam új szintre emelni a kapcsolatunkat? Azt hiszem, itt a tökéletes alkalom, hogy változtassunk, mielőtt túl késő lenne. Végül is, ahogy Carrie Bradshaw mondta: „Minden, ami a szeretlek kimondása előtt történik, nem számít.” Szóval, ezt a titkot a sírba viszem. Az egyetlen félelmem? Hogy ő is ugyanezt teszi majd velem.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Images
