- Ne csak a sztárokra, a filmekre is figyeljünk Cannes-ban!
- A 2025-ös cannes-i filmfesztiválon debütált például Scarlett Johansson első egész estés filmje, az Eleanor the Great.
- Milyen filmeket nézzünk meg, amint lehet az idei cannes-i filmfesztiválról?
A 2025. május 13–24. között megrendezett cannes-i filmfesztivál volt a 78. A film francia fővárosában idén is fantasztikus filmpremiereket láthattunk Wes Anderson filmjétől kezdve Spike Leen, Ari Asteren át egészen Scarlett Johansson vagy éppen Kristen Stewart rendezéséig. (Bár magyar alkotások közül csak egy rövidfilm került be a fesztivál versenyprogramjába.)
Az Arany Pálma-díj nyertesét a Juliette Binoche vezette zsűri választotta ki az idei versenyfilmek közül. Mindig nagy figyelem övezi ezt a pillanatot, hiszen aki Cannes-ban győzni tud, az jó eséllyel indul akár az Oscar-díjért is a következő évben. A Côte d’Azur legfontosabb filmes eseményén mutatták be például az idei év több sikerfilmjét is, az Emillia Pérezt, A szert vagy az Anorát.
Egyelőre csak találgatni lehet, ki lesz 2025-ben a cannes-i filmfesztivál győztese. De azt már most el tudjuk mondani, szerintünk milyen filmeket kell mindenképp megnéznünk az idei cannes-i versenyfilmek közül!
Tíz film a 2025-ös cannes-i filmfesztiválról, amit látnunk kell
1. Alpha (rendező: Julia Ducournau)
Julia Ducournau filmjeit szavakkal körülírni mindig nehéz. De mi éppen ezért imádjuk őt. Az, hogy legújabb alkotásáról – az Alpháról – szinte semmit nem lehetett tudni a cannes-i bemutató előtt, cseppet sem zavart minket. Főleg, ha abból indulunk ki, mit mondhattunk volna korábbi filmjéről, a Raw-ról? „Egy felnövéstörténet kannibalizmussal”? Igen, valahol az is volt, de mennyire nem CSAK az. És a Titane? „Egy nő és egy autó bizarr kapcsolata.” Persze, leegyszerűsíthetjük erre, de ezzel semmit sem mondtunk még róla IGAZÁN.
És most itt van az Alpha. Amit tudunk róla:
- felnövéstörténet (na mi más?),
- egy lányról (szia, Julia),
- akinek az élete egy karjára varratott tetoválással omlik össze (na, ez viszont új!).
A Neon égisze alatt készült filmet Ducournau legszemélyesebb munkájaként harangozták be, ami már önmagában sokat mond az ő esetében.
Kik játszanak a Cannes-ban bemutatott filmben?
A főszereplőt, az Alfa nevű lányt egy eddig még nem ismert színésznő, Mélissa Boros alakítja, mellette pedig olyan nevek sorakoznak, mint Emma Mackey, Golshifteh Farahani és Tahar Rahim. Önállóan is izgalmasak, együtt pedig felkészülhetünk a robbanásra. Julia Ducournau Cannes-ban is megrengeti a mozitermet új filmjével.
2. The Cronology of Water (rendező: Kristen Stewart, Un Certain Regard kategória)
Majdnem napra pontosan hét év telt el azóta, hogy Kristen Stewart bejelentette első nagyjátékfilmes rendezését, Lidia Yuknavitch 2011-es memoárjának, The Chronology of Waternek a feldolgozását. A film most végre elkészült és bemutatkozik Cannes-ban. Mi azóta is ugyanazzal a kíváncsisággal vártuk, mint az első pillanat óta. Hogy is lehetne másképp, hiszen Stewart már az elején megígérte: „Megírom a világ legjobb női szerepét… olyat, amit magam is eszméletlenül vágyom eljátszani, de nem fogom.”
Miről szól Kristen Stewart Cannes-ban debütáló filmje?
A film alapanyaga önmagában is izgalmas. Yuknavitch memoárja a gyász szélsőséges hatásait követi nyomon egy fiatal nő szexualitásának alakulásán keresztül. Sokan nem hagyományosként címkézik majd, hiszen a műben a vonzalom nem ismer nemeket. A történet az önpusztításon, a függőségen és a fájdalmon vezet keresztül, míg végül a túlélés – a szeretet és az anyaság formájában – utat talál magának.
A forgatókönyvet Stewart Andy Mingóval írta közösen, és 2024-ben még azt is megfogadta, hogy más projekthez hozzá sem kezd, amíg ez a film el nem készül. Az ígéretét betartotta: a munkálatok 2024 őszére befejeződtek.
Kik a szereplői a Cannes-ban bemutatott filmnek?
Stewart a másik ígéretét is betartotta, a főszerepbe Imogen Poots-t választotta, nem ő alakítja a főhőst. Mellette pedig olyan névsor sorakozik, amitől igazán izgatottak lehetünk: Thora Birch, Earl Cave, Michael Epp, Susannah Flood, Kim Gordon és Jim Belushi erősítik a stábot.
Ez a film nemcsak rendezői debütálás. Egy generációs kiáltvány, női hangon, női testből, fájdalommal, vággyal és túléléssel.
3. Die, My Love (rendezte: Lynne Ramsay)
„Egy nő, akit felemészt a szerelem és az őrület.” Ez a mondat nemcsak Lynne Ramsay új filmjének hivatalos logline-ja, hanem egyben ígéret is, hogy újra belépünk abba a nyugtalanító, zsigeri világba, amit a 2017-es You Were Never Really Here óta hiányolunk.
A történet egy nő vágytól és széthullástól fűtött belső tüzét követi, és ha ez a mondat valami ismerős érzést kelt bennünk, az talán nem véletlen, hiszen Jennifer Lawrence már a Mother! utolsó jelenetében is hasonló mélységeket járt meg. (És lehet, hogy a Die, My Love az újabb Oscar-jelölését is jelenti egyben?)
Mi a Die, My Love története?
Most újra itt van tehát Jennifer Lawrence, főszerepben egy olyan nőként, akit Ariana Harwicz azonos című regénye szerint a szülés utáni depresszió hajszol elvágyódásba, szenvedélybe és végül szétesésbe. (Nem véletlenül tudja olyan hitelesen alakítani, hiszen a színésznő saját gyermekei születése után hasonló érzelmi hullámvasúton találta magát.)
És ha ez még nem lenne elég, Ramsay olyan csapattal dolgozott, amiért bármelyik filmrajongó könyörögne: Robert Pattinson, LaKeith Stanfield, Sissy Spacek és Nick Nolte egészítik ki a szereplőgárdát. A képi világot az Oscar-jelölt Seamus McGarvey teremtette meg, méghozzá az intimebb, négyzetes Academy arányban – ami csak fokozza az elbeszélés személyes, fojtogató hatását.
Ramsay, Lawrence, és egy nő, aki lassan elveszik saját vágyai és fájdalmai között. Mit mondhatnánk még a filmről? Csak azt, hogy készen állunk. Még akkor is, ha tudjuk: ez fájni fog.
4. Eddington (rendező: Ari Aster)
Ari Aster sosem félt a nehéz témáktól. Családi traumák, feldolgozhatatlan gyász, anyakomplexus okozta belső földrengések. Nála minden szorongás kinagyítva, pulzálva dobban a vásznon. De ha azt hittük, hogy a Hereditary vagy a Midsommar után már semmi nem tud meglepni tőle, akkor nézzük majd meg az Eddingtont.
Miről szól az Eddington?
A Cannes-ban bemutatott film egy járvány idején játszódó western-thriller, amiben egy új-mexikói kisváros seriffje (Joaquin Phoenix) és a polgármestere (Pedro Pascal) feszülnek egymásnak a COVID-lezárások legsötétebb időszakában.
Aster nem azért tér vissza a pandémia korszakához, hogy begyógyítsa a sebeket. Sokkal inkább azért, hogy újra feltépje őket, és megmutassa, mennyire nem vagyunk még túl rajta.
5. Eleanor the Great (rendező: Scarlett Johansson, Un Certain Regard kategória)
Negyvenévesen, két Oscar-jelölés és két rövidfilm után Scarlett Johansson végre elkészítette első nagyjátékfilmjét. Ezzel nemcsak egy új oldalát mutatja meg, hanem igazi szerelmes gesztust tett a filmművészet felé. A főszerepben ugyanis nem egy fiatal sztárt láthatunk, hanem a 95 éves June Squibbet (Nebraska), akinek alakítását már most Oscar-esélyesnek tartják az első visszajelzések után.
Johansson elmondása szerint amikor először elolvasta a forgatókönyvet, azonnal tudta, hogyan kell megrendeznie. A produkció viszont kis híján meghiúsult. A Sony Pictures Classics az utolsó pillanatban szállt be, hogy megmentse a filmet. Scarlett Johansson ezután versenyt futott az idővel, hogy a filmet még a szűk határidőn belül leforgassa, tekintettel a főszereplő korára.
Most pedig itt állnak együtt, készen arra, hogy végigsétáljanak a vörös szőnyegen Cannes-ban – egy fiatal rendezőnő és egy 95 éves színésznő, akik együtt írtak új fejezetet a női filmes történetben.
6. Highest 2 Lowest (rendező: Spike Lee, versenyen kívül)
Spike Lee neve összeforrt a cannes-i filmfesztivál legemlékezetesebb pillanataival. Volt, hogy idő előtt elszólta magát Julia Ducournau Arany Pálmájáról, máskor meg azzal fenyegette Wim Wenderst, hogy baseballütővel rendezi le a nézeteltéréseiket. Ő az a rendező, akinek már a jelenléte is emeli a fesztivál pulzusát.
Idén pedig új filmmel érkezik: a Highest 2 Lowest, ami Kurosawa High and Low című klasszikusának újragondolása Spike Lee-módra. A főszerepben Denzel Washington és A$AP Rocky, a helyszín pedig már nem a japán cipőipar világa, hanem a mai New York zenei undergroundja, egészen pontosan a hiphop lemezkiadók kulisszái mögött.
Miről szól a cannes-i filmfesztiválon bemutatott film?
A történet magja megmaradt: egy gazdag férfi családját elrabolják. De a bűntény félremegy, és a határok a bűnösök és az áldozatok között elmosódnak. De Leenél sosem az alapsztori az, ami igazán számít. A hangulat, a látvány, a társadalmi mondanivaló, a ritmus – ezek azok az elemek, amik garantálják, hogy ez nem pusztán egy feldolgozás lesz, hanem egy újabb, erőteljes Spike Lee-mozi. Ha szerencsénk van, idén Cannes-ban nemcsak egy Kurosawa-hommage-t látunk, hanem egy újabb klasszikus születését is.
7. The Mastermind (rendező: Kelly Reichardt)
Kelly Reichardt ritkán hagyja el szeretett Oregonját. Sőt, amikor a Certain Woment Montanában forgatta, az már-már földrajzi kalandnak számított tőle. Most viszont valódi irányváltást láthatunk a rendezőtől. A The Mastermind című új filmjében Amerika keleti partja kap főszerepet, és vele együtt egy műkincsrablás. A társadalmi hátteret a vietnámi háború nyomai adják.
A főszerepben két friss kedvenc: Josh O’Connor és Alana Haim, akik már önmagukban is garanciát jelentenek a szívdobogtatóan érzékeny percekre. De Reichardt kezei alatt ez nemcsak egy feszes film lesz, hanem finoman rétegzett portré az emberi döntésekről, veszteségről, és arról, hogy mit jelent valamit – vagy valakit – elragadni.
A mindig visszafogott, mégis mélyre ható rendezőnő most második alkalommal mutatja be filmjét Cannes-ban – a Showing Up (2022) után The Mastermind is a Croisette-re érkezik. Ha Kelly Reichardt kamerát vesz a kezébe, érdemes figyelni. Mert ha ő mesél, abból valami egészen különleges születik.
8. Sentimental Value (rendező: Joachim Trier)
Joachim Trier neve egyet jelent a fájdalmasan szép, skandináv lélekelemzéssel. Miután A világ legrosszabb embere meghozta a rendezőnek a régóta megérdemelt nemzetközi áttörést, most új filmmel tér vissza: itt a Sentimental Value.
Mi a cannes-i versenyfilm története?
Ezúttal egy amerikai színésznő (Elle Fanning) érkezik Norvégiába, de hamar kiderül, hogy ez a történet sokkal többről szól. Egyetlen oslói ház válik központi szereplővé, amelynek falai generációk titkait és töréseit őrzik. A film – a rendezőhöz méltón – lassan, rétegenként bontja ki, hogyan hat a múlt a jelenre, és miként formálja az otthon fogalmát az emlékezet.
Kik a Sentimental Value szereplői?
Stellan Skarsgård, Renate Reinsve (akit Trier már korábban sztárrá tett), és Inga Ibsdotter Lilleaas nevei csak tovább fokozzák a várakozást Elle Fanning mellett.
A kérdés csak az: Cannes után ismét elindul-e az Oscar-felé vezető út? Nem lennénk meglepve.
Fotó: Getty Images
