Egy sikeres tévés karrier után logikusnak tűnik, hogy egyenes út vezet egy nagyvállalat kommunikációs igazgatói posztjába. Aki a tévé képernyőjén megtanult jól kommunikálni, az általában az élet bármely területén könnyedén el tudja látni ezt a feladatot. Pánczél Andrea esetében is így történt, a TV2 hírigazgatói pozíciójából egy rövid kitérő után a MOL magyarországi kommunikációs igazgatója lett, majd a világ egyik legnagyobb energetikai vállalatánál, a GDF SUEZ-nél folytatta a karrierjét hasonló pozícióban. De a történet itt nem ér véget. Andreának annyira megtetszett az energetika világa, hogy mélyebben beleásta magát a témába, és energetikai szakértőnek tanult tovább. Ma már nemzetközi energetikai konferenciákat szervez, a világ legbefolyásosabb energetikai vállalatainak vezetőivel tárgyal. Mindezt olyan könnyedséggel, női eleganciával teszi, hogy minden ajtó kinyílik előtte.
Az egyik legjobb példa vagy arra, hogy a mai világban egy nőnek egymás után több karrierje is lehet, amelyekben kiteljesedhet. Hogyan indult az első szakmai karriered?
15 évet töltöttem a televíziózásban, végigjártam a ranglétra különböző fokozatait. Teljesen kívülállóként akkor kerültem a televíziózás világába, amikor még nem voltak kereskedelmi csatornák. A Magyar Televízió indított egy szerkesztő-riporter-műsorvezető képzést. Hosszú, majd’ egyéves felvételi folyamat után végül húszunkat vettek fel. Amikor elvégeztem, megpályáztam egy-két külföldi ösztöndíjat, és kikerültem Németországba, a német közszolgálati csatornához. Amit ott tapasztaltam, óriási lendületet adott a munkámhoz, a németek egészen másképp álltak a televíziózáshoz, mint akkoriban ezt itthon tették. Magyarországon ekkor indultak el a kereskedelmi tévék, mind a két új televízió, az RTL Klub és a TV2 is megkeresett. Az RTL Klubhoz mentem el, egy vitaműsor vezetését bízták rám, Reflex volt a címe. De sajnos nem volt igazán sikeres. Így egy év után elbúcsúztunk egymástól. Utána rögtön felvettek a TV2-höz, ahol a Szép új világ című külpolitikai, külgazdasági magazinnál lettem riporter, műsorvezető. Ez a műsor nagyon közel állt hozzám, szerettem ott dolgozni, sok érdekes helyen forgattam a világban. Majd elindult a TV2 Reggeli műsora, ahová áthívtak műsorvezetőnek, később a szerkesztője, majd egy idő után a főszerkesztője lettem, végül a késő esti hírműsor főszerkesztését is rám bízták. 2005-ben kineveztek a TV2 hírigazgatójának, az összes hírműsor hozzám tartozott. Kétszáz ember munkájáért feleltem, beleértve a riportereket, a technikusokat, a műsorvezetőket, a gyártást. Ez már egy menedzseri pozíció volt, nemcsak a műsorok tartalma, hanem a hírigazgatóság költségvetésének az elkészítése is az én feladatom volt.
Nehéz volt főnökké válni? Elfogadtatni magadat azokkal a kollégákkal, akikkel egykor egy szinten voltál?
Akkor már 10 éves televíziós tapasztalat volt mögöttem, nem műsorvezetőből lettem hirtelen hírigazgató. Persze a médiában sem könnyű nőként vezető pozícióba kerülni és valóban sikeresen működni. Nekem is voltak konfliktusaim, de érdekes módon inkább női kollégákkal, mint a férfiakkal.
Ha visszaemlékszel a tévés múltadra, melyik időszakot szeretted a legjobban és miért?
Imádtam forgatni Európa utolsó börtönszigetén Olaszországban vagy Madridban egy spanyol családnál, amelyik magyar cigánygyerekeket fogadott örökbe. De nagyon izgalmas feladat volt 2001. szeptember 11-én élő adást vezetni Sváby Andrással is. Szóval elsősorban az újságírói, riporteri feladatok jutnak kapásból az eszembe, függetlenül attól, hogy melyik időszakról van szó.
Milyen érzésekkel hagytad el a TV2-t? Tudtad már akkor, hogy mással szeretnél foglalkozni?
Amikor szakítasz valamivel vagy valakivel, akkor az általában nagyon fájdalmas dolog. A TV2-vel való szakítás is ilyen volt, hisz egy 10 éves kapcsolat ért véget. A szakítás előtt már egy fél évvel éreztem, hogy tovább kellene lépni, de pontosan még nem tudtam, hogy milyen irányba. Utóbb visszatekintve életem egyik legjobb döntése volt.
Mi történt ezután?
Rövid ideig a magánvállalkozásaimmal foglalkoztam. Végre volt időm két régi álmomat is megvalósítani. Mindig is szerettem volna gasztronómiával, borral kapcsolatos műsort készíteni, ami hírigazgatóként nem ment. Akkor már évek óta foglalkoztam borokkal, nagyon sokfelé jártam és próbáltam megérteni a borkészítés és a borkereskedelem kulisszatitkait. Alapítottam egy kis produceri céget, és elindítottam a Borkultusz című műsort a TV2-n. A másik érdeklődési területem a kortárs képzőművészet, a lányommal, aki művészettörténész, fiatal magyar művészeket karoltunk fel, és Budapesten a belvárosban nyitottunk egy galériát. Bátor döntés volt, 2008-at írtunk, a gazdasági válság ekkor robbant be, nem csoda hát, hogy üzleti szempontból ez a vállalkozásunk nem volt sikeres. Viszont fantasztikus élmény volt a fiatal művészekkel együttműködni, Európa nagyvárosaiban kiállításokat szerveztünk nekik.
A kudarcot is meg kell tapasztalni.
Nincs azzal semmi baj, ha a sikeres időszakok között vannak mélyrepülések. Úgy gondolom, ezeket is meg kell élni ahhoz, hogy később legyen miből építkezni.
A televíziózás és az egyéves vállalkozói lét után hogyan talált meg az energetika területe?
Felhívott egy fejvadász, hogy lenne egy állásajánlata, ami nagyon passzolna hozzám. A MOL magyarországi kommunikációs igazgatói posztjára hívott. Ő úgy gondolta, az életem legtökéletesebb munkáját ajánlja nekem, nem értette, miért hezitálok. A társasági kommunikáció egészen más, mint az a kommunikáció, amit addig csináltam. Ráadásul az energetikai iparágról nem sokkal többet tudtam, mint egy átlagos újságíró. Elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e egy teljesen új dolgot elkezdenem. Mivel mindig is nagyon szerettem tanulni, új dolgokat megismerni, győzött a velem született kíváncsiság és belevágtam. Szerintem a MOL részéről is merész döntés volt felvenni egy volt tévést, újságírót, aki ugyan vezető pozícióban volt, de nem rendelkezett tapasztalatokkal a társasági kommunikációban.
Milyen volt az első találkozásod az energiaiparral?
Félelmetes és csodálatos. Kezdetben éjjel-nappal olvastam, nemcsak a MOL-ból, de az egész energiaiparból fel szerettem volna készülni. Ma már 8 éve vagyok az energetikában, visszagondolva minimum 1 év kellett ahhoz, hogy valamennyire képbe kerüljek, de azóta is folyamatosan tanulok. Óriási szerencsém volt az elején, mert olyan emberekkel találkoztam, akiktől nemcsak a szakmába, hanem az energetikához kapcsolódó geopolitikai, gazdasági témákba is sikerült bepillantást nyernem. Hihetetlen jó szakemberek, akik elég türelmesek voltak hozzám, mindent meg akartak tanítani nekem. Az elején a munkám nagy része abból állt, hogy velük beszélgettem például a szeizmikus mérésekről vagy a közel-keleti politikai helyzetről. Aztán kicsit később már sajtóutakat szerveztem Szibériába, Irakba, Szíriába. Nagyon jó volt látni közvetlen közelről, hogyan termelik ki a földgázt és a kőolajat, megérteni, hogyan jut el a háztartásokba a gáz, és persze azt is, hogyan alakul ki a kőolaj nemzetközi ára.
Nem igazán női témák.
De annyira izgalmasak! Ha jobban belegondolsz, minden, ami körülöttünk van, az energiáról szól, és valamilyen energiával működik. Mi történne mondjuk, ha megszűnne az áramszolgáltatás, mi mindent nem tudnánk használni. Az energia nem olyan, mint egy arckrém, ami ha nincs, nem sok bajt okoz, legfeljebb kicsit rosszabbul nézünk ki nélküle. Az energia az életünk része, a közelmúltban, de 100 évvel ezelőtt is háborúk törtek ki és békék köttettek az energiaforrások mentén. Annyira megszerettem az energetikát, hogy elhatároztam, még komolyabban beleásom magam a témába, és beiratkoztam a Corvinus Egyetem energia-gazdálkodási szakközgazdász képzésre.
Munka mellett egy ilyen képzést elvégezni, gondolom, elég kemény lehetett.
Igen, voltak nehéz pillanatok. Amikor megláttam a képletet, amivel ki kell számolni a gáz árát, majdnem szívszélütést kaptam. Ezt a feladatot nagyon remélem, hogy senki sem szeretné rám bízni a jövőben.
Miért léptél tovább és hagytad el a MOL-t?
Öt évvel ezelőtt megint megtalált egy fejvadász, és a világ egyik legnagyobb energetikai cégéhez, a GDF SUEZ-hez csábított át, amit ma már ENGIE-nek hívnak a világban, mert két évvel ezelőtt nevet váltott. Ennek a vállalatnak lettem Magyarországon a kommunikációs igazgatója.
Nemrég te szervezted meg a régió legnagyobb energetikai konferenciáját. Honnan jött az ötlet?
A munkám során több nemzetközi konferencián vettem részt a világban, és azt láttam, itt, a közép-kelet-európai régióban nincs olyan csúcskonferencia, amely az energetika főbb területeit lefedi. Először 2016 decemberében szerveztük meg a Budapest Energy Summitot, amelynek nagy sikere volt a szakmában. 25 országból jöttek el a résztvevők, nagy nevek, fontos energetikai cégek topvezetői. Kétévente rendezzük meg ezt a konferenciát, de már az első után éreztük: a két konferencia között is szükség lenne egy másik, szűkebb területet érintő konferenciára. Így jött létre idén októberben a Magyar Tudományos Akadémián a Budapest LNG Summit, melynek középpontjában a cseppfolyósított földgáz volt. A cseppfolyósított, óriási tankerekben szállított földgáz egyrészt alternatív forrást, másrészt pedig alternatív útvonalat is jelenthet a régió számára. Ehhez az országokat összekötő csővezetékek mellett szükség lenne a horvátországi LNG terminálra is, amely a tervek szerint 2019-re készül el. Épp ezért óriási volt az érdeklődés a Budapest LNG Summit iránt, a világ vezető szakemberei és véleményvezérei voltak jelen.
Mennyire vesznek komolyan egy nőt az energiaszektorban?
Azt gondolom, ez az iparág hihetetlenül izgalmas a nők számára is. Sokaknak a koszos, olajos munkaruhában dolgozó férfiak jutnak az eszükbe, ha erről az iparágról beszélünk, pedig sokkal, de sokkal több van benne. A megújult energiák térnyerése, a klímapolitika, a minél alacsonyabb széndioxid-kibocsájtást eredményező technológiák mind nagy hatással vannak a közös jövőnkre. Kár lenne kihagyni a nőket a jövő formálásából. Nemrég olvastam egy felmérést arról, hogy mennyire alul vannak reprezentálva a nők ebben az iparágban. Egyedül az építőiparban dolgozik százalékos arányban kevesebb nő. Pedig kutatások bizonyítják, hogy a női gondolkodásmód milyen nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy megfontolt, hatékony döntések szülessenek, melyek hosszú távon is az emberiség érdekeit szolgálják.
Szerinted milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy nőnek, ha karriert szeretne csinálni ebben az iparágban?
Ugyanazokkal, mint más iparágakban. A probléma ott kezdődik, hogy a nők nagy része meg sem próbál ebben a szektorban érvényesülni, mert nem gondolják, hogy van esélyük. Akik pedig pozícióban vannak, nem igazán ismertek, nem jelennek meg a médiában, így példaként sem tudnak szolgálni a fiatalok felé. Az energetikában dolgozó férfiak esetében pedig él még az a sztereotípia, hogy a nők nem értenek igazán ehhez a témához. Éppen ezért hoztunk létre egy nonprofit szervezetet a, WONY-t, (Women in Energy), amelynek az a célja, hogy minél több nő kerüljön vezető pozícióba az energetikában a mi régiónkban. Ezt többek között úgy lehet elérni, hogy már az egyetemeken felkeltjük a tehetséges lányokban az érdeklődést az iparág iránt és mentoráljuk őket. Néhány hete 11-en alapítottuk az egyesületet, külföldi és magyar cégek női vezetői és bízunk abban, hogy sokan csatlakoznak hozzánk, hisz meggyőződésünk, hogy a céljainkkal sokan egyetértenek.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?
Azt, hogy folyamatosan lehet tanulni, hihetetlenül izgalmas emberekkel beszélgetni a világ jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésekről.
Milyen lesz ez a jövő?
Ezt nehéz megmondani, de az biztos, hogy az energetika forradalmát éljük most. Egy nagyon tradicionális, lassan reagáló iparág óriási lendületet vett az elmúlt években. Számos kutatás, fejlesztés zajlik a világban, amelyek eredményeként például az elektromos áram tárolása talán hamarosan megoldhatóvá válik vagy a fúziós energia kérdése, amely szintén óriási változást jelenthet a jövőnkre nézve.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a munkádban?
Olyan kollégákat találni, akik szintén szeretik az energetikát vagy nyitottak és érdeklődőek a világ iránt, és hozzám hasonló elhivatottsággal és maximalizmussal állnak a munkához. Szerintem ez ma az egyik legnagyobb kihívás Magyarországon.
Szerinted ők milyen vezetőnek látnak?
Úgy érzem, értékelik azt, hogy sokat dolgozom, és a tapasztalataimat, az eddig megszerzett tudásomat szívesen adom át nekik. Azt hiszem, céltudatos, határozott vezetőnek tartanak a kollégák, akiknek imponál, hogy valódi nemzetközi kapcsolatrendszerem van, gyakran tárgyalok a világ nagy energetikai vállalatainak, szervezeteinek a vezetőivel, akiket ha kell, személyesen hívok meg az általam szervezett konferenciára. Ez történt legutóbb is, amikor a Gáz Exportáló Országok Fórumának főtitkáráért egészen Katarig utaztam. A szervezet székhelye ugyanis ott található. Dr. Hossein Adeli úr elfogadta a meghívásomat és néhány hete előadást tartott a Budapest LNG Summiton.
Ötéves terv? Mit szeretnél magad körül látni 5 év múlva a munka frontján?
Nyitott, okos, tapasztalt és tanulni vágyó kollégákat, akik engem is inspirálnak. Egy klassz csapatot szeretnék látni magam körül, akiknek a feladataim egy részét át tudom adni. A személyes jelenlét nagyon fontos a munkámban, emiatt most rengeteget dolgozom. De ha olyan munkatársaim lesznek majd, akik hasonló lelkesedéssel vannak az iparág és a szervezői munka iránt, mint én, talán le tudnak venni néhány terhet a vállamról.
