- Nehéz beismerni, ha tévedtünk – de az intellektuális alázat tanulható, és mélyíti a kapcsolatainkat.
- A téves nézeteink vagy hiedelmeink elismerése – amit a pszichológia intellektuális alázatnak nevez – kulcsfontosságú.
- Azok, akik el tudják ismerni, ha tévedtek, általában jobb kapcsolatokkal is rendelkeznek.
Egy beszélgetés során valaki közbeszól, amikor beszélünk, és kijavít, vagy épp bebizonyítja, rosszul tudunk valamit. Ismerős az érzés, hogy ilyenkor elönt a forróság, talán zavarba is jövünk, védekezni kezdünk, vagy dühösek leszünk? Ilyenkor ragaszkodunk az igazunkhoz, vagy képesek vagyunk elfogadni a helyreigazítást?
Beismerni, hogy tévedtünk, gyakran kellemetlen és nehéz. Pedig a téves nézeteink vagy hiedelmeink elismerése – amit a pszichológia intellektuális alázatnak nevez – kulcsfontosságú. A kutatások szerint azok, akik magas szintű intellektuális alázattal rendelkeznek, kritikusabban gondolkodnak, kevésbé elfogultak, és ritkábban esnek dogmatikus gondolkodáscsapdákba.
De mi is az az intellektuális alázat?
Az intellektuálisan alázatos emberek „képesek felismerni saját tudásuk és hiedelmeik korlátait” – állítja Tenelle Porter, a Rowan Egyetem pszichológia tanszékének adjunktusa. Ők tudják, hogy mindannyian hibázunk, és hajlandók beismerni saját ismerethiányaikat is. Ezzel szemben az intellektuálisan kevéssé alázatos emberek hajlamosak túl magabiztosan ragaszkodni a nézeteikhez, és az ellenérvekre sem nyitottak.
Hogyan javítja a kapcsolatok minőségét az intellektuális alázat?
Azok, akik nyitottabbak más nézőpontjaira és el tudják ismerni, ha tévedtek, általában jobb kapcsolatokkal is rendelkeznek. Ha valaki képtelen elismerni a másik igazát, az megingathatja az iránta érzett bizalmat. Ugyanakkor egy hiba beismerése remek lehetőséget is rejthet: mélyebb, őszintébb kapcsolatokat alakíthatunk ki általa.
Azok az emberek, akik képesek beismerni, ha tévedtek, általában jobb hallgatóságnak is bizonyulnak – mondja Daryl Van Tongeren, az Alázat (Humble) című kötet szerzője. Ráadásul, ha egy beszélgetés során az egyik fél valóban figyelmes, mélyre hatóan hallgatja a másikat, „maga a hallgatás is képes alázatot ébreszteni és táplálni azt, mindkét félben.”
Sok akadály áll az intellektuális alázat útjában – de megéri küzdeni érte
Te belátod, ha tévedsz? Ezt jelenti az intellektuális alázat
A mai világban rengeteg dolog nehezíti az intellektuális alázat kialakulását – állítja Tenelle Porter. A közösségi média óriási zajt kelt, az emberek egyre szélsőségesebb nézeteket hangoztatnak, és az álhírek villámgyorsan terjednek. Mindez eltávolít minket attól, hogy hajlandók legyünk megváltoztatni a véleményünket, vagy beismerni, ha tévedtünk.
Az intellektuális alázat tanulható – és a tudomány is megerősíti ezt
Ha nehézséget okoz beismerni a tévedést, idézzünk fel egy korábbi esetet, amikor rájöttünk, hogy hibáztunk – tanácsolja Tenelle Porter. A kutatások szerint ugyanis, ha emlékeztetjük magunkat saját esendőségünkre, „az segíthet visszaállítani a belső egyensúlyt, és nyitottabbá tehet arra, hogy meghallgassuk, amit esetleg nem veszünk észre”.
Hogyan segíthetünk másoknak, hogy alázatosabbá váljanak?
Ha valakit szeretnénk rávenni arra, hogy fejlessze intellektuális alázatát, először is biztonságos környezetre van szüksége, ahol nem fél hibázni – hangsúlyozza Nedra Glover Tawwab terapeuta.
Szerinte „az emberek akkor dolgozzák fel legkönnyebben az információkat, ha saját maguk találják meg azokat”. Ezért ahelyett, hogy kioktatnánk őket a hibák beismerésének fontosságáról, jobb stratégia, ha megosztunk velük egy cikket, könyvet vagy személyiségtesztet, ami segíti az önreflexiót – így saját maguk vonhatják le a következtetéseket.
Van Tongeren szerint az is segíthet, ha közösen vágunk bele ebbe a munkába: mondjuk azt, hogy dolgozzunk ezen együtt – így sokkal kevésbé lesz konfrontatív a helyzet.
Hogyan ismerjük be, ha hibáztunk?
Ha már képesek vagyunk felismerni, hogy tévedtünk, és ezt érzelmi vagy egóvezérelt reakció nélkül elfogadni, akkor az is sokkal könnyebben fog menni, hogy szóban is kimondjuk a hibánkat.
Ha valakinek személyesen kell beismernünk, hogy tévedtünk, azt nem kell rögtön megtennünk – mondja Tawwab. Egy beszélgetés után időbe telhet, míg feldolgozzuk és elfogadjuk a másik véleményét. Ilyenkor pár nappal később is visszatérhetünk a témára. „Még ha nem is tudjuk az adott pillanatban kimondani, később is lehetőségünk van korrigálni, és ezzel visszaépíteni a bizalmat” – mondja.
Idővel remélhetőleg egyre gyorsabban és természetesebben fog menni, hogy felismerjük és jelezzük, ha hibáztunk. Ennek hatására kapcsolataink is elmélyülhetnek.
Forrás: Guardian Fotó: Getty Images
