- Miért nem lehet minden ruhamárkánál ugyanakkora méret a jó mindig?
- A ruhaméretezést a hiúság, szabványok és testarányok is meghatározzák.
- Olyan méretet adnak a ruhaboltok, amiben látni szeretnénk magunkat, nem ami a valóság?
Ha valaha próbáltunk már különböző márkák ruháiból vásárolni, pontosan tudjuk, miről van szó: az egyik helyen 38-as méret passzol ránk, egy másik üzletben 42-es kell, egy harmadiknál pedig inkább M-est választunk, miközben a címkén szereplő számok – vagy éppen virágok – látszólag ugyanazt jelentik.
Felmerül a kérdés: miért nem létezik egységes, univerzális méretezés? A rövid válasz az, hogy a márkáknak nem kötelező egységes szabványt követniük. A hosszabb válasz ennél jóval összetettebb.
A méretezés mindig a célközönségről szól
A divatmárkák a mérettáblázataikat elsősorban a saját célcsoportjuk alapján alakítják ki.
- Más testarányokra terveznek, ha huszonéves vásárlókat céloznak meg, és másokra, ha érettebb korosztályt.
- Számít a földrajz is: egy amerikai üzletben kapható 6-os méret nem feltétlenül azonos egy ázsiai piacon forgalmazott 6-os mérettel – még ugyanazon márkán belül sem. (Ez nagyjából az európai S-es méretnek felelne meg.)
Ez azt jelenti, hogy nem létezik olyan valóság, amelyben egyetlen szám vagy betű mindenkin ugyanúgy állna. Még akkor sem, ha azonos testméretekkel rendelkezünk.
A történelem is azt mutatja, hogy az „átlag” nem működik univerzális megoldásként. Az 1950-es években az amerikai légierő több ezer pilóta testmérete alapján próbálta megalkotni az „átlagos” ülésmodellt.
Az eredmény egy olyan ülés lett, amely valójában senkinek sem volt kényelmes. Ma már állítható üléseket használnak. A divatban azonban továbbra is fix méretekkel dolgoznak, ami a kaotikus méretezéshez vezet…
A szabványos méretezés sosem volt igazán reprezentatív
Az első átfogó mérettáblázatok a 20. század közepén készültek. Az adatgyűjtések azonban nem tükrözték a teljes női populációt: szűk társadalmi csoportból származó, jellemzően fehér nők adataira épültek, és nem vették figyelembe a testarányok életkorral történő változását sem.
Ezekre az alapokra épültek később a széles körben alkalmazott iparági szabványok, amiket ma a ruhaboltok méretezéseként ismerünk.
Mindez azt jelenti, hogy a test sokszínűségét – ami ma az elvárás lenne – a régi rendszerek eleve nem tudják pontosan leképezni. A divatipar ráadásul hosszú ideig olyan modellek testarányait tekintette alapértelmezettnek, amelyek nem felelnek meg a lakosság átlagának.
A kutatások szerint az Egyesült Államokban az átlagos női ruhaméret 14–18 közé esik. Ami „plus size”-ként szerepel a kínálatban, az statisztikailag valójában az átlag.
A hiúság pszichológiája
A méretezési káoszt tovább bonyolítja az úgynevezett vanity sizing, azaz a hiúság szerinti méretezés jelensége. Ez azt jelenti, hogy egy ruhadarabot kisebb számmal jelölnek, mint amit a tényleges méretei indokolnának.
A jelenség mögött pszichológiai mechanizmus áll: sokan pozitív visszajelzésként éljük meg, ha kisebb méretet viselhetünk, mint korábban. A szám így nem pusztán technikai információ, hanem értékítéletet sugalló jelzés lesz.
Pedig a méret önmagában semmit nem mond rólunk. Genetika, csontszerkezet, testarányok, izomtömeg – számos tényező formálja az alkatunkat. A ruhacímkén szereplő betű vagy szám nem minősít bennünket.
@showpo when one dress looks THIS good on every body type 💙 #samedressdifferentsize #bridesmaiddresses #affordablebridesmaidsdresses #showpo
A méret és a fazon nem ugyanaz
Fontos különbséget tennünk méret és illeszkedés között. Két azonos testméretű nő teljesen eltérő méretet választhat ugyanabból a darabból, attól függően, hogy lazább vagy testhezállóbb fazont preferál.
A „jó fazon” ráadásul nem objektív kategória. A divatipar sokáig idealizált testarányokra tervezett, és ezekhez igazította a szabásmintákat, a tankönyvi arányokat és a digitális tervezőszoftverek alapbeállításait is.
Ma egyre több tervező dolgozik azon, hogy konkrét célcsoportok valós testarányaira szabja a kollekcióit, ne pedig egy absztrakt, idealizált testképre.
A legfontosabb kérdés: hogyan találjuk meg a saját méretünket online vásárláskor?
Online rendelésnél különösen fontos, hogy tisztában legyünk a saját testméreteinkkel.
- Mérjük le a mell-, derék- és csípőbőségünket, és figyeljünk arra is, hogy rövidebb vagy hosszabb törzzsel rendelkezünk-e az átlagnál.
- A márkáktól joggal várhatjuk el, hogy részletes mérettáblázatot adjanak meg. Ideális esetben nemcsak mell-, derék- és csípőadatokat, hanem vállszélességet, comb- és felkarkörfogatot is feltüntetnek.
- Érdemes vásárlói véleményeket is olvasnunk. Gyakran kiderül belőlük, hogy az adott darab inkább nagyobb vagy kisebb méretezésű, illetve mennyire felel meg a fotókon látott arányoknak.
- Az is fontos szemléletváltás, hogy elengedjük azt az elvárást: minden márkánál ugyanazt a méretet kell hordanunk. A ruhacímke technikai jelölés, ne lássunk bele ennél többet.
Összegzés
Valószínűleg soha nem jutunk el oda, hogy egyetlen egységes méretszabvány létezzen világszerte. A divat egyszerre iparág, üzlet és kulturális tér, ahol a márkaidentitás és a célközönség meghatározó szerepet játszik.
Ami viszont a mi kezünkben van: az információ. Ha ismerjük a saját testméreteinket, tudatosan olvassuk a mérettáblázatokat, és nem engedjük, hogy egy szám határozza meg az önértékelésünket, akkor mi irányítjuk a folyamatot – nem a címke az érzéseinket. És mindig megtaláljuk, akár próba nélkül is, azt a farmert, ami pontosan jó ránk!
Forrás: Huffington Post, fotó: Getty Images, Unsplash
