- Cate Blanchett Cannes-ban járt, a filmfesztivál Rendez-vous nevű programjának vendége volt.
- A színész nézői kérdésre elmondta, mi a véleménye a magyarországi választás utáni helyzetről.
- Blanchett szerint a jó rendező olyan, mint egy biliárdjátékos.
Lassan véget ér a két hét az évből, amikor az egész világ szeme Cannes-ra szegeződik. Mialatt a fesztivál vetítőtermeiben kiderül, felbukkannak-e friss tehetségek és milyen filmekkel rukkolnak elő a világ legnagyobb sztárrendezői – Almodóvar, Mungiu és Asghar Farhadi, hogy csak pár nevet említsünk az idei felhozatalból – a szélesebb közönség szeme a vörös szőnyegre szegeződik, keressük a divat legjobb pillanatait is.
A cannes-i filmfesztivál törekszik arra, hogy a zsűri és a filmek alkotói mellett minden évben minél több nagy sztárt is az eseményre csábítson. A Rendez-vous eseménysorozat idei két vendége Peter Jackson és Cate Blanchett volt, őket hallgathatta meg egy-egy kétórás beszélgetésen az a pár száz újságíró, akiknek sikerült bejutni.
Cate Blanchett Cannes-ban járt
Így érkezett meg Cate Blanchett a nizzai reptérre
Blanchett a Kering Women in Motion rendezvényén, a Garance és a Paper Tiger című filmek bemutatóján is részt vett a fesztiválon, de ez a beszélgetés volt az egyik legfontosabb elfoglaltsága, ezért érkezett a fesztiválra. Didier Allouch dokumentumfilmessel ültek ki a színpadra, hogy átvegyék kedvenc témáit – az általa támogatott, menekültstátuszú filmkészítőket támogató dokumentumfilmes ösztöndíjprogramtól a női mozgalmakon át a klímaváltozásig – és felidézzenek pár jól csengő anekdotát életművének reprezentatív darabjairól.
Magyarország két alkalommal is szóba került a beszélgetésen, Blanchett elsőként magától hozta szóba. Felidézte, hogy amikor Budapesten járt, megragadta a figyelmét egy Gyógyszertár felirat, erre utalva győzte meg Todd Field rendezőt, hogy a Tár című film hősének nevében is helyezzenek el egy ékezetet. Ettől még talányosabban cseng ugyanis a név.
Istennőnek és francia értelmiséginek öltözött
Több más olyan történetet is hallhattunk tőle, amit korábban máshol is elmesélt, de Blanchettet látni így sem volt csalódás. A beszélgetés során egyébként megközelítette azt a lehengerlő, hűvös profizmust, amivel Lydia Tár szerepében Adam Gopnik újságíró vendégeként elbűvöli a színpadi beszélgetés közönségét Field filmjében.
Nagy rajongója vagyok a Tárnak és ez volt a filmben az egyik kedvenc részem, tökéletesen átjött benne, mennyire lebilincselő, ugyanakkor borzongató személyiség is a karmester, így elég hálás voltam Cannes-nak, hogy a szemem előtt szinte reprodukálták ezt a jelenetet.
De igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy Blanchett pusztán a filmipar hatalommal bíró szereplőjeként, megmondóemberként és mentorként akarta pozicionálni magát – bár egész megjelenésével mintha ezt a képet szerette volna építeni. Míg a bemutatókon idén is istennőnek vagy királynőnek öltözött, ezen az eseményen decens francia entellektüelnek álcázta magát – visszafogott, fekete ruhát, fekete magas sarkút és narancs szemüvegkeretet viselt ezen a ragyogó vasárnap délutánon.
Cate Blanchett a 79. cannes-i filmfesztiválon
Őszintén beszélt arról is egyébként, hogy szerepválasztásait és végső soron karrierje ütemét is alapvetően az határozza meg, hogy négygyerekes anyaként mire van épp ideje.
Blanchett szerint kár, hogy a #MeToo-t ilyen korán lelőtték
A cancel culture-ről szóló Tár ezzel kapcsolatban ugyan nem került elő, de beszéltek a #MeToo-ról is. „Ha nem ismerjük fel a problémát, soha nem is fogjuk megoldani” – summázta Blanchett azt a véleményét, hogy a mozgalom túl gyorsan halt el.
2018-ban – abban az évben, amikor a zsűri elnökeként volt jelen a fesztiválon – még Kristen Stewart, Léa Seydoux és Agnès Varda oldalán állt ki a női jogok mellett a vörös szőnyegen, idén már arról beszélt, hogy meglepő módon a forgatásokon még mindig azt veszi észre, hogy 75 férfi mellett csupán 10 nő van ott egy átlagos munkanapon.
A Paper Tiger című film premierjén
A zsűrizés olyan, mint egy jó tábor – még Cannes-ban is
Allouch szerette volna felidézni, hogy milyen élmény volt a színész számára Cannes-ban a díjak sorsáról dönteni. Blanchett többek közt Stewartot, Seydoux-t, Denis Villeneuve-öt és Andrej Zvjagincevet – aki idén a Minotaur című filmjét mutatta be a versenyprogramban – vezette a zsűriben, és igazi élményként gondol vissza arra, hogy ilyen jeles társaságban nézhette végig a programot abban az évben.
Kiemelte, micsoda élvezet volt számára, hogy amennyiben egy film értékei elkerülték a figyelmét, a zsűritársaival való beszélgetések nyomán volt, hogy másnap elrohant egy másik, kora reggeli vetítésre, hogy újranézze az adott filmet. Intenzív élményként élte meg ezt a feladatot, amelyre úgy emlékszik vissza, mint egy jól sikerült táborozásra.
Itt vannak a női producerek, nagyobb a bajtársiasság is
Szóba került Todd Haynes Carol című filmje, ami mérföldkőnek számított az azonos neműek szerelmét megörökítő filmek történetében, ezt szintén szereti kiemelni Blanchett. Véleménye szerint ma már a közönség el sem tudja képzelni, mennyire rizikós vállalkozásnak számított ez akkoriban, ugyanakkor kiemelte, érezhetően nagy az éhség ezekre a történetekre.
Az úgynevezett női filmek trendjére szintén kitértek: Blanchett szerint az erősebb mentori rendszer és a női producerek jelenléte hatására kapott szárnyakat ez a tematika és persze az is, hogy egyre többet dolgozhatnak a női rendezők.
Ettől retteg az éjszaka közepén Cate Blanchett
Felidézte, milyen érzés volt pályakezdőként a saját útját keresni, erről leginkább az jutott az eszébe, milyen nehezen engedte el a technikai tudás biztonságát, pedig ma már pontosan tudja, hogy inkább a flow-t érdemes keresni. Azt azonban biztosan ki tudta jelenteni, a tekintetben semmit nem változott a helyzet a pályája kezdete óta, hogy ma is ugyanúgy képes hajnali háromkor a hálószobaszekrényt bámulni és az öngyilkosságra gondolni egy rettegett forgatási nap előtt, mint évtizedekkel ezelőtt.
Kaotikus forgatási élményei között szerepel Alejandro González Iñárritu Bábelje. A rendező mindent megtett, hogy kibillentse az egyensúlyából, és Blanchett szerint néha ez a kemény szeretet az, ami kihozza a színészekből a legjobbat. Iñárritut robusztus és sokat követelő alkotónak nevezte, a jó rendezőt pedig egy precíz biliárdjátékoshoz hasonlította, aki szerinte két dolgot tud nagyon: hogy hogyan építsen megfelelő csapatot, és – Scorsese szavaival élve – hogy hova tegye le a kamerát.
A magyar politikai helyzetről is volt véleménye
A hallgatóságból érkező kérdésre reagálva Blanchett röviden beszélt a magyar választások eredményeiről is, hozzátéve, hogy nagyjából képben van a helyzettel, mert a volt SZFE tanárai közül többekkel tartja a kapcsolatot. A változások nem egyetlen éjszaka alatt lépnek életbe, de fontos, hogy az újságírók őszinték maradhassanak – mondta, frappáns bizonyítékát nyújtva annak, hogy makulátlan színészi karrierjének építése mellett a világ sorsát is a szívén viseli.
Fotók: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
