Tekintve, hogy a túlsúly számos egészségkárosító hatással bír és hozzájárul többek között a kettes típusú diabétesz, a szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi panaszok kialakulásához, emellett növeli a rákbetegségek kialakulásának kockázatát, a WHO és az UNICEF mielőbbi lépéseket sürget. De mit tehetnek a szülők?
A cukorfüggőség létezik
Dusa Fanny dietetikus azt mondja, a legfontosabb, hogy a szülők változatos, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, megfelelő tápértékű ételekkel kínálják gyermekeiket. Előfordul azonban, hogy ez nem elég, mert a gyermeknél már a korábbi rossz szokások, vagy hajlam okán cukorfüggőség alakult ki.
„Egy gyereknél az észérvek még akkor sem feltétlenül működnek, ha egyébként zavarja őt a túlsúlya, vagy a társak gúnyos megjegyzései. Ilyenkor a függőség dolgozik, és a kamasz megtalálja a módját annak, hogy hozzájusson a vágyott cukorhoz, szénhidráthoz”– mondja a szakember, miközben hozzáteszi, ha egy gyereknél már jelentkeznek az inzulinrezisztencia tünetei, a szervezet folyamatosan követeli az édes ízt és provokálja a túlzott inzulinválaszt.
Dusa Fanny hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy gyermek esetében nem lehet fogyókúráról vagy diétáról beszélni, hiszen könnyű a túltápláltság állapotából az étkezési zavar vagy a minőségi éhezés állapotába csúszni.
„Ha a probléma előáll, meg kell nézni, hogy jelenleg milyen állapotban van a gyermek teste és lelke, milyen a testösszetétele, hogy néz ki az étrendje. Fontos, hogy mennyit alszik, mennyit mozog, mit és mikor eszik. Ahogy az is, hogy a kiskamaszt kompetens személynek tekintsük és vele együtt próbáljunk érdemi változásokat elérni” – vélekedik.
Dusa Fanny, Fotó: Perger Viktória
Mint mondja, világszerte intenzív szakmai párbeszéd folyik az életmódváltás, illetve az egészséges életmód támogatása érdekében. A szabályozások és módszertanok közül a francia EPODE-ot emeli ki, melynek központi elemei az alapanyag-ismeret, az élelmiszer-előállítás folyamatainak feltérképezése, a képernyőidő intézményen belüli maximalizálása és a szabadidős aktivitások tudatos tervezése.
„A módszer lényege, hogy didaktikus üzenetek helyett élményeket és valós tudást kínál a gyerekeknek, akik a tantermek helyett tankonyhákban, tankertekben tanulnak szezonalitásról, zöldségekről, konyhai technológiákról. Vagyis a gyerekek ételeket és alternatív édesítési módokat, számukra ismeretlen alapanyagokat ismerhetnek meg. Olyan gyerek pedig egész egyszerűen nem létezik, akinek a házi gumicukor előállítása ne lenne nagy buli!” – magyarázza.
5 kérdés a dietetikustól
Bár minden gyerek és minden család más, vannak olyan kérdések, amelyeket minden szülőnek fel kell tennie magának, ha túlsúlyos a gyereke. Dusa Fanny szerint ezek a kérdések a következők:
1. Mennyit alszik a gyerek valójában?
Az alvás időtartama és minősége befolyásolja a test anyagcsere folyamatait és a közérzetet. Mivel egy kamasznak 8-10 óra alvásra van szüksége az egészséges működéshez, ügyelni kell arra, hogy ennél kevesebb minőségi pihenésre csak eseti jelleggel kerüljön sor.
2. Van-e a gyereknek rejtett betegsége?
A kettes típusú diabétesz, illetve az inzulinrezisztencia tünetei már kiskamaszkorban is megjelenhetnek, befolyásolva ezzel az anyagcserét, illetve az esetleges életmódváltás sikerét. Ha a gyerek túlsúlyos, életmódváltás előtt érdemes felkeresni a háziorvost és megvizsgálni a kamasz vérképét, testösszetételét, hormonháztartását.
3. Milyen bio-pszicho-szociális rendszerben él a gyerek?
Egy felnőttnél az észérvek és a logika működhetnek, egy gyereknél azonban a környezet direkt és indirekt hatásai, a látott és elvárt minták rendszere, a szülői és családi példák egyaránt jelentősen befolyásoló tényezők.
Vagyis ahhoz, hogy az életmódváltás valóban sikeres legyen, elsősorban a gyerek saját, belső motivációját kell megtalálni. Ellenkező esetben a váltás nem lesz tartós és csak próbálkozás marad.
4. Sportol-e a gyerek?
A rendszeres és változatos testmozgás fontos része az egészség megőrzésének és az optimális testsúly fenntartásának. Ehhez viszont nem elég a napi kötelező tesióra, a délutáni különórák, csoportos sporttevékenységek viszont sokat segíthetnek.
A legjobb, ha elsősorban nem versenysport-tevékenységekben, hanem szabadidős aktivitásban gondolkodunk, így a gyerek rájöhet, mi az, ami igazán neki való.
5. Tudja-e a gyerek, hogy mikor éhes?
A gyerekek tipikusan nem tudják, hogy éhesek vagy szomjasak, ezért néha akkor is esznek, amikor valójában inniuk kellene. Ökölszabály lehet a családban, hogy aki éhes, először igyon egy pohár vizet és ha tíz perccel később is éhes, ehet valami egészséges ételt vagy snacket. Ilyen esetekben érdemes zöldségekhez, gyümölcsökhöz, teljes tápértékű élelmiszerekhez nyúlni.
Dusa Fanny azt sem titkolja, hogy a gyerek életmódváltásában kiemelt szerepe van a pszichológiai „fegyverviselésnek” is.
„Minél inkább presszionáljuk a gyereket a változtatásra, annál valószínűbb az ellenállás. Ha a család maga is változik, a kamasz pedig látja maga körül a jó példát, könnyen lehet, hogy önként aktivizálja magát” – mondja a dietetikus.
A pszichológus segíthet
Soltész Krisztina klinikai szakpszichológusként gyakran dietetikussal és edzővel társulva, mintegy akciócsoportként dolgozik azon, hogy evészavaros és túlevő gyerekek életmódváltását segítse.
Mint mondja, ilyen esetekben a változás érdekében először mindig azt kell feltérképezni, mi a viszony eltolódásának oka.
„Az evés a kamaszoknál ugyanúgy lehet önnyugtató módszer, mint a kisgyermekeknél a maszturbáció. Csakhogy a stresszkezelésnek ez a módja nem adaptív: általában akkor alakul ki, ha a gyerek egy számára frusztráló helyzetet magától még nem tud megoldani és nem fér hozzá egy biztonságot adó szülő empatikus jelenlétéhez” – magyarázza. – „Ebben a helyzetben a stressz kezelésére és az érzelmi üresség betöltésére rövid távon valóban hasznosnak bizonyulhatnak az édes, cukorban gazdag ételek. Hosszú távon azonban az idegrendszer tanul, a függőség kialakul és elindul a sóvárgás.”
A klinikai szakpszichológus hangsúlyozza, ha a gyerekben rögzül az a hiedelem, hogy az evés és a boldogság szükségszerűen összefügg, nemcsak túlsúly, hanem egészségtelen működések is megjelennek. Ilyenkor pedig elsősorban nem az evéssel, hanem a valós érzelmi szükségletekkel kell foglalkozni.
„A gyerek túlevése, zugevése általában nem az alapprobléma, hanem valaminek a tünete. Vagyis ahhoz, hogy a helyzet megoldódjon, elsősorban nem az evést kell kontrollálni, nem csak az evéssel kapcsolatos viszonyt kell megváltoztatni, hanem az egyéni és családi rendszerek működésének helyreállítására van szükség” – mondja Soltész Krisztina. – „Egy ilyen helyzetben sokat segíthet, ha biztosítjuk a kamasz számára az érzelmi hozzáférhetőségünket, illetve az is, ha megtanítjuk kapcsolódni a környezetével, és segítjük a kortárs csoportba való reintegrációt.”
Soltész Krisztina Fotó: Matuz Viktória
Mint mondja, ennek sokféle módja lehet: az egyéni és a családterápia mellett célszerű közös fizikai aktivitásba kezdeni, együtt szokásokat formálni és szülőként jó példával elöljárni. Hasznos szem előtt tartani, hogy a gyerek ösztönösen kapcsolódni, biztonságban lenni akar – akkor is, ha kamasz.
A sport és a mozgás kötelező, de nem szabad túltolni
Varró Tina gyógytornász és manuálterapeuta szerint a tinédzserek egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, ha a sportolásról van szó, mert a tömegsport, vagy az élménycélú sport Magyarországon egyszerűen nem létezik.
„Egy kamasz elmehet valamelyik egyesületbe, ahol azonnal teljesítménynyomással és elvárásokkal szembesül, vagy lemehet az edzőterembe, ahol viszont fogalma sincs, mihez kezdjen a gépekkel. Egyik sem optimális, hiszen a fokozatosság és az élmény együtt lenne fontos” – mondja. – „Azok, akik nem az egész életüket akarják sport körüli pályára állítani, »csak« szeretnének eleget és jól sportolni, könnyen magukra maradhatnak. Ilyenkor jön jól egy kis segítség: egy kortárs partner vagy egy szakképzett edző, aki irányt tud mutatni.”
A szakember szerint a mozgásszegény életet élő kamasz kimozdításában a szülői példa húzóerő lehet. Vagyis ha kövér a kamaszunk, hegyi beszéd helyett közös mozgásra, együttes cselekvésre van szükség.
„Sportolni jó, de nem mindenki élvezi – többek között én magam sem. Mégis sportolok, mert a mozgás kell a testemnek és szükséges az egészségem megőrzéséhez” – magyarázza az edző, és hozzáteszi, fogat mosni sem különösebb buli, mégis megtesszük, mert tudjuk, hogy ez kell a fogak egészségének megőrzéséhez.
Mint mondja, nincs ez másként a mozgással sem, vagyis ahelyett, hogy perlekednénk a gyerekünkkel, tartsunk önvizsgálatot. Ha szülőként magunk is inkább lustálkodunk, mint mozgunk, nem szabad csodálkoznunk, ha a gyerek ebben is a mi példánkat követi.
„A változtatás kulcsa a fokozatosság. Ha eddig nem sportolt a gyerek, felesleges a jövő héttől heti hat edzéssel kalkulálni, mert a dolog balul fog elsülni. Sokkal jobb, ha reális célokat tűzünk ki, például adott napi lépésszámot vagy adott heti órászámot, és aztán azt próbáljuk meg betartani” – tanácsolja Varró Tina. – „Fontos az is, hogy a sportolást az alapokkal kell kezdeni, azaz meg kell tanulni a bemelegítést, a nyújtást, a relaxációs gyakorlatokat. Ezek nélkül nem lesz teljes a program.”
Mint mondja, a lendület előbb-utóbb elfogy. Ez teljesen természetes. Ez viszont nem jelenti, hogy a heti háromszáz perc mozgás ne volna „kötelező”.
„Olyan, mint a felmosás, a mosogatás, vagy a többi muszájfeladat: nem feltétlenül szórakoztató vagy kellemes, viszont elengedhetetlen” – magyarázza.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a kamasz túlsúlya mögött nagyon ritkán állnak kizárólag rossz étkezési szokások vagy általános lustaság. Sokkal gyakoribb, hogy a szorongás, a magány, a bizonytalanság vagy éppen egy olyan családi rendszer jelenti a gyökérokot, amelyben a gyerek nem találja önmagát és a biztonságát.
Éppen ezért a változ(tat)áshoz nem elég, ha likvidáljuk csokit a konyhaszekrényből és a cukrot az étrendből. Meg kell tanulnunk családként újra kapcsolódni egymáshoz. Mert egy kamasz többnyire nem(csak) tökéletes testre vágyik, hanem arra, hogy biztonságban érezhesse magát a saját életében, és a saját családjában.
Kiemelt fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
