Párizs, délután hat óra. Kezdődik a jeges december, és szinte már éjszaka van. A szikrázó kaliforniai napsütés idegenül hat a számítógépem képernyőjén. Los Angelesben délelőtt kilenc óra van, és már teljes erővel süt a nap. Carolyn Murphy szabadkozik az álmos arca miatt, persze, én semmit sem veszek észre. Az arca smink nélkül is gyönyörű, a haja laza kontyba csavarva a feje tetején. Galléros inget visel egy nude színű pulóverrel. Személyes varázsa a képernyőn keresztül is hat. Éppen most ébredt – kezdi –, csak egy gyors arcmosásra volt ideje, miután felhörpintette a kávéját. Nemrég érkezett a hálaadási családlátogató körútról, közben beiktatott egy New York-i villámlátogatást, majd egy napot Hamptonsban töltött, ahol elkészítettük a cikkünkben megjelenő fotókat. Carolyn jól ismeri az északi partnak ezen részét. Ahogyan sok amerikai hírességnek, úgy neki is van itt egy kis háza. Ennek ellenére még mindig tud számára meglepetéseket okozni az óceánparti időjárás. Például a fotózásunk reggelén a derült ég egyik pillanatról a másikra sötétült el, végül pedig délután elkezdett havazni. Szerencsére Carolyn nagykabátot viselt. „Még egy szál fürdőruhában is tudnék mosolyogni” – mondja gondolkodás nélkül. Ez a megjegyzés mindent elmond az igazán sikeres modellek munkához való hozzáállásáról. Ő jeleníti meg az amerikai ideált a szőke hajával, a porcelánbőrével, a kék szemével, a „kilométer hosszú” combjával és az utánozhatatlan kedvességével. Nagyon jót nevet, amikor ezt megemlítem neki, és azt válaszolja, hogy neki mindennél fontosabb, hogy önmaga lehessen. Az idő pedig őt igazolja.
Természet
„Az életben mindig a természet határozta meg a nagy döntéseimet. A házamból látom az óceánt. Körülveszik a fák, madarak trilláznak az ágakon és kis nyuszik ugrálnak a törzsek között. Sokszor van honvágyam, ha nem vagyok otthon. Azt hiszem, kiérdemeltem, hogy az életemnek ebben a szakaszában ilyen szép helyen élhessek. Imádom ezt a várost és a természeti közeget, amely mindig új erővel tölt fel. Még kislányként szerettem bele az élővilágba: anyukám mesélte, hogy meglepődött, amikor észrevette, hogy a kanapénkat átalakítottam állatklinikává, ahol a fészekből kipottyant fiókákat ápolgattam. Később a nagyapámtól kaptam egy fényképezőgépet, és azt játszottam, hogy a National Geographic fotósa vagyok. Művészeti tanulmányaim során is sok inspirációt merítettem a természetből a rajzaimhoz és az alkotásaimhoz. Mai napig, ha New Yorkba utazom, mindig a Central Park közelében szállok meg.”
Női példaképek
„A nagymamám, Louis olyan veleszületett eleganciával rendelkezett, ami engem kislányként teljesen magával ragadott. Ő avatott be a szépségápolás rejtelmeibe. Rendkívül erős, modern és független nőnek számított a maga korában. Kiharcolta, hogy elvégezhesse a jogi egyetemet, majd egy ügyvédi irodánál kezdett el dolgozni – ez ritkaságnak számított akkoriban a fiatal lányok körében. Később, a falusi háza kertjében üldögélve adta át nekem a meggyőződést, ami mindig is inspirált: hogy bármire képes vagyok. Édesanyám, Laura más volt, mint a nagyi. Ő is sokat dolgozott, de teljesen beszippantotta a hetvenes évek lelkülete. Sokat meditált, és napközben saját készítésű granolát rágcsált a kertben. Ő mutatta meg nekem, hogy mi is az a wellness. Aztán találkoztam Estée Lauderrel, az újító szellemű nővel, aki sokban emlékeztetett a nagymamámra. Vezető nő, aki sosem ücsörög a babérjain, szüntelenül csak megy előre.”
„Az ötvenes éveimben már tudom azt mondani magamnak: na és akkor mi van? Néha szükség van egy kis lazításra.”
Szörf
„Az életem jelentős része. Kicsi koromban elbűvölt az egyik szörföző nagybácsim látványa. Nagyon fiatalon megtanultam úszni, így a víz mindig is a természetes közegem volt. A húszas éveimben Costa Ricán kezdtem szörfözni, és azóta abba sem tudom hagyni! Ez a sport csak boldogságot adott nekem. És persze nyugalmat is. A vízben, ahol igazán elememben lehetek. És szerettem, hogy meg tudott nyugtatni. Ma már kevesebbet tudok szörfözni, de van egy kis baráti társaságunk, a Szirének. Az elképesztő barátnőim, akikkel rendszeresen összejövünk, és lovagolunk a hullámokon. Valójában ez arról szól, hogy átadjuk magunkat az óceánnak, és élvezzük az éltető, sós levegőt az összes jótékony hatásával együtt. Általában zárt ruhában, oxigénmaszkkal és sapkában érkezem; rám sem lehet ismerni! Persze én roppant szexinek érzem magam a parton! Fontos, hogy védjem magam a környezeti hatásoktól. A bőröm többé-kevésbé szép maradt, és jó esélyem van rá, hogy a jövőben is fent tudom tartani az állapotát megfelelő gondoskodás mellett. Csak azt sajnálom, hogy régebben nem tettem meg ezeket a lépéseket.
Kilencvenes évek
„Kísérleti, kissé szutykos, keszekusza időszak volt – egy kis női energiával. Imádom a zenét és a minimalista, diszkrét luxust, ami túlélte a grunge-ot. A kilencvenes évek sok kihívást tartogatott számomra, de én inkább megfigyelőként csak a túlélésre hajtottam. Sokat ingáztam Washington, D.C. és New York között: az előbbiben végeztem a tanulmányaimat, itt éltem a nagymamámmal, New Yorkban pedig dolgoztam. Ennek köszönhetően sok, a divat világán kívüli barátom volt, ami igazi felüdülést jelentett. Egy igazi stréber voltam. Amikor az újságírók a „professzionális” vagy a „láthatatlan modell” kifejezéseket aggatták rám, egyáltalán nem sértődtem meg. Soha nem látogattam az éjszakai bárokat, nem buliztam a menő bandákkal. Én a nyugodt, kedves emberek társaságában éreztem jól magam. Tartós kapcsolatot alakítottam ki tervezőkkel, akik a fejlődésemben is nagy szerepet játszottak, Karl Lagerfelddel, Miuccia Pradával, és fotósokkal, Irving Penn-nel és Helmut Newtonnal.”
A Madonna-szindróma
„Az ügynökömet aggasztotta a kívülállóságom, ezért szerette volna, ha beépítek a személyiségembe valamit Madonnából: az önbizalmából, a szabad szellemiségéből és a minden szabályt áthágó lázadásából. Kivéve, amikor az önbizalma nem volt jó tanácsadó, és persze azokat az eseteket, amikor a közönség nem volt jó véleménnyel a viselkedéséről. Húszévesen keressük a saját hangunkat a családi sémákon kívül. Ez a divat világában, ahol fontos az önvédelem, egy kicsit komplikáltabb.”
Szupermodell
„Saját magamra vonatkoztatva igencsak vitatható ez a kifejezés. Mert én sokkal később kezdtem a szakmát, mint azok a lányok, akiket George Michael klipjében (Freedom!) láttam a tévében, őket magamban mindig piedesztálra emeltem. Például Christy Turlingtont, aki annyira elegáns volt a jógaruhákban! Tizenöt nappal ezelőtt Cindy Crawforddal forgattam. Húsz éve ismerjük egymást, de még mindig csillogó szemmel bámulom őt! Örökre a rajongója leszek. Ez egy nagyon egészséges hozzáállás, nem? Most talán Los Angelesben találkozhatok a barátnőimmel is, akikkel nagyon közel állunk egymáshoz: Shalom Harlow-val, Kirsty Hume-mal és Amber Vallettával.
Öngondoskodás
„Egészen a karrierem kezdete óta törődöm az egészségemmel. Huszonhárom évesen szorongással küzdöttem. Az utazások és a forgatások lefoglalták minden időmet, és állandóan fáradt voltam. Konzultáltam egy táplálkozási tanácsadóval és terapeutákhoz jártam. Aztán feltettem magamnak a kérdést: mitől érezném jól magam? A tudatos jóllét felé fordultam, megtanultam gondoskodni önmagamról, és felfedeztem az önszeretetet. Ettől kiegyensúlyozottabb lettem, de főleg megtanultam bízni magamban. Szeretem megélni a bennem rejlő kivételes erőt, ez elpusztíthatatlanná tesz. Ez még inkább igaz most, ötvenévesen, amikor minden apró választás számít. Például amikor felébredsz, eldöntheted, hogy panaszkodsz, vagy egy újabb, csodás napot üdvözölsz. Nem mindegy, hogy egy vagy három csésze kávét iszol, esetleg a teát választod. Estére pedig rendelsz egy egész üveg bort, vagy kihagyod? Néhanapján pedig jólesik reggel szundikálni még egy kicsit ahelyett, hogy sportolni mennél. Egyszerűen jó néha csak embernek lenni. Nem jó túl keménynek lenni magunkhoz. Az ötvenes éveimben már tudom azt mondani magamnak: na és akkor mi van? Néha szükség van egy kis lazításra.”
„Fiatalabb koromban rengeteget panaszkodtam. De ma már más tudatállapotban vagyok. Ehhez hozzá tartozik, hogy elfogadom az új korlátaimat.”
Vasárnap
„Ez az a nap, amikor édesanyám és én kicsinosítottuk magunkat. Kilakkoztuk a körmünket, arcmaszkot tettünk fel, és elkészítettük egymásnak azt a frizurát, ami éppen kipattant a fejünkből. Ezt a kedves hagyományt átörökítettem a lányomra, Dylanre azzal a különbséggel, hogy mi vasárnap bevásárlókörútra is elmegyünk a kézműves piacra. Ez egy módja annak, hogy megtanuljunk jelen lenni egymással a pillanatban, és fenntartható módon éljük az életünket – az étkezésünket is beleszámítva. Nem vagyok oda az okoseszközökért; szándékomban áll beszerezni egy nyomógombos telefont – és egy iPadet.”
Egyedülálló anya
„Édesanyám és nagymamám példája alól én sem voltam kivétel. Sok modell, aki nagyon fiatalon kezdi a karrierjét, szül közben gyereket. Nem panaszkodhatok, ez a munka egy békés, kényelmes életet biztosított nekem Kaliforniában, de a magánéletben, akárcsak a többi egyedülálló szülőnek, nekem is meg kellett küzdenem a felelősséggel és a mentális feszültséggel, hogy egyedül nevelem a gyerekemet. A csonka családunk fejeként egyedül kellett képviselnem a férfi és a női energiákat, és ez a feladat időnként maga alá temetett. De hála Istennek!, a családom közel volt, és Dylant sokszor tudtam vinni magammal a forgatásokra is. Tehát összességében szép emlékeket őrzök.”
Közösségi háló
Nem vagyok jóban az okoseszközökkel, inkább csak azt gondolom, hogy szükséges rosszak, amik kellenek a munkához, és beszivárogtak az életünkbe. Az újdonság varázsa egyszer majd eltompul. Ezek az eszközök egyáltalán nem járulnak hozzá a személyes jóllétemhez, ezért igyekszem minél távolabb tartani őket magamtól. Ez szintén egy módja az öngondoskodásnak. Úgy gondolom, jó, ha időről időre felülvizsgáljuk az életünkben elfoglalt helyüket. Néha elmerülök a megosztások és az online böngészés világában, ezért telepítettem egy alkalmazást a telefonomra, ami jelez, ha harminc percet egyhuzamban az interneten töltök. De egyértelműen könnyű nyomogatni a gombot az újabb tartalomért.
Méltóságteljes idősödés
Egyszerűen lenyűgöző megtapasztalni magamon az idő múlását – úgy spirituális, lelki értelemben, mint fizikailag. A kor egyik zseniális hozadéka az élettapasztalat. Új nézőpontokat ad, megváltozik a dolgokhoz való hozzáállásom. Néha visszaolvasom a régi naplóimat, amelyeket csak magamnak írtam, és megjegyzem, hogy mennyit tudtam fiatalon panaszkodni! Szépen megöregedni – ez döntés kérdése is. Idővel kialakítottam egy egészen más életmódot. Ebbe beletartozik, hogy elfogadom az új korlátaimat. Édesanyám, a nagymamám és Estée Lauder is megküzdöttek a rákkal, és mindannyian csodálatos példái annak, hogyan lehet egy nőnek szépen megöregedni. Hetvenhat évesen édesanyám élete legjobb korszakát éli. Aerin Lauder és Christy Turlington, úgy látom, ugyanezt az irányt képviselik. Nagyon fontos, hogy merjünk visszanézni az általunk megtett útra, és ne habozzunk hálát adni mindenért, a karrieren kívül is. Aztán eldönthetjük, hogy vállalkozunk-e arra, hogy megtaláljuk magunkat csak nőként, az anyai és a szakmai utunkon túl.
Bőrápolás és smink Estée Lauder termékekkel: ReNutriv Ultimate Diamond Sculpted Transformation Crème öregedésgátló arckrém, Bronze Goddess Highlighter Powder Gelée highlighter Heatwave árnyalatban, Re-Nutriv Ultra Radiance Liquid Makeup SPF 20 alapozó 2W1 Dawn árnyalatban, Double Wear Sheer Flattery Loose Powder púder Transparente Soft Glow árnyalatban, Double Wear 24H Waterproof Gel Eye Pencil szemceruza Cocoa árnyalatban, Sumptuous Extreme Lash Multiplying Volume Mascara szempillaspirál, Pure Color Envy Color Replenish Lip Balm ajakbalzsam
Szerző: Aurelie Lambillon, Fotó: Pamela Hanson, Stylist: Laura Ferrara és Agathe Gire, Stylistasszisztens: Madelynn Pendergast, Carolyn Murphy modellügynöksége: DNA Models, Smink: az Estée Lauder megbízásából Alice Lane @ Kulay Studio, Haj: Kevin Ryan @ Art+Commerce, Produkció: Charlie Borradaile és Jenny Landey @ Serene Production New York, Magyar szöveg: Zeke Lilla
