Az olcsó kasmírpulóver esete a mongol sztyeppékkel
Mongólia füves pusztaságai, az itt élő állatok, a hópárduc, a pusztai róka és a bobak (pusztai mormota) nagy veszélyben vannak. A klímaváltozás, a talajerózió és a környező folyók, tavak kiszáradása már eddig is komoly károkat okozott a vidéken. A túllegeltetés pedig csak tetézi a károkat, a füves területek nyolcvan százalékát sodorva veszélybe. A túllegeltetés hátterében pedig az olcsó kasmír iránti világpiaci igény áll. A kecskék, melyek alsó, puha bundarétege az alapanyaga a kasmírpulóver fonalának, bármely más haszonállatnál jobban rombolják a földeket. Mongólia pedig a második legnagyobb kasmírgyártó a világon.
A műszálas anyagok szálai elsorvasztják a rákokat
Mindannyian tudjuk, hogy a flakonok, zacskók lebomlásakor keletkező mikroműanyagok milyen katasztrofális állapotba sodorták az óceánok élővilágát. Kevésbé ismert, hogy a mosással is hozzájárulunk a mikroműanyagok mennyiségének növeléséhez. A szintetikus anyagból készült ruhák mosása közben apró kis műanyagszálak milliói kerülnek a szennyvízhálózatba, onnan pedig a tengerekbe, folyókba, tavakba. A szálak tartalmazhatnak mérgező kémiai anyagokat is, például impregnáló szereket, melyek a vízi élővilág számára rendkívül károsak. Ráadásul a vízi élővilágból visszajutnak hozzánk, hiszen a mikroműanyagok az állatokban sem bomlanak le, és a halfogyasztással egyenesen a tányérunkra kerülnek.
Viszkóz, rayon és erdőpusztítás
A két rendkívül népszerű textilféle, a viszkóz és a rayon alapanyaga a fák fehérített rostja. Amire nem hívják fel a figyelmünket, hogy gyakran olyan fákat használnak alapanyagként, melyek veszélyeztetettek vagy őserdőkben állnak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen anyagból készült ruhákkal tulajdonképpen hozzájárulunk az erdők pusztításához. Napjainkban 150 millió fát vágnak ki, hogy ruhaipari célokra hasznosítsák. És ezeknek csak a töredéke származik olyan helyekről, ahol fenntartható módon, direkt ilyen célokra termesztik a növényeket. Indonéziában, Kanadában és Amazóniában nevelnek fákat ilyen fagazdaságokban.
Mennyi a víz?
Csak azért mert a pamut természetes anyag, még nem jelenti azt, hogy fenntartható módon termesztik. Sőt, a gyapot termesztése az egyik legnagyobb teher a bolygónk számára. Először is, olyan sok víz kell a növények gondozásához, hogy jelentősen hozzájárul az ivóvízkészletek gyors fogyásához. Kazahsztánban ez oda vezetett, hogy az Aral-tó tulajdonképpen mára kiszáradt, és az itt élő fajok kipusztultak. Ráadásul a gyapot feldolgozásához rengeteg veszélyes kémiai anyagot és vegyszert használnak, amik szennyezik a vizeket és a talajt. A gyapotfeldolgozás fenntarthatóvá tétele minden eddiginél sürgősebb megoldást kíván.
Fast fashion
Évről évre gyorsul a divatkollekciók rotálódása az üzletekben, szinte hetente dobnak piacra új darabokat, az előzőt pedig a kukába. Ennek mára teljesen elterjedt elnevezése lett a fast fashion. A ruhák nem kerülnek sokba a vásárlóknak, de a rejtett költségekkel sem árt tisztában lenni. Az alulfizetett varrónők munkakörülményei, az alapanyagok környezetkárosító hatása és a gyorsan szemétbe kerülő felesleges ruhák mind hatalmas terhelést jelentenek az ökoszisztémánknak.
Mit tehetünk?
Választhatunk például más anyagból készült ruhadarabokat, melyek nem károsítják a vadvilágot, vásároljunk tudatosan. De akár mérsékelhetjük is a fogyasztásunkat. Cserélgethetünk a barátokkal, családtagokkal, ha már unjuk a saját ruháinkat, de az állapotuk kifogástalan. Ha egy ruha elszakad, kikopik, javítsuk meg, ahogy a cipőket is vigyük el cipészhez, ha még javíthatók. Válasszunk minőségi darabokat, melyeknek alapanyaga fenntartható forrásból származik. Így nem csak tovább viselhetjük a ruháinkat, de az a boldog tudat is megmarad, hogy tettünk valamit a bolygónkért.
Fotó: Unsplash
