A PwC most megjelent legújabb ’Unraveling the Fabric Ceiling’ (vagyis az üvegplafonnal játszó „szövetplafon” kibogozása) című kutatása egy érdekes tényre hívta fel a figyelmet: a Fortune 1000 listáján szereplő ruházati vállalkozások csupán 12,5 százalékának van női vezetője, ügyvezető igazgatója. Ez annak a fényében is igencsak szokatlan, hogy elsősorban nők vásárolnak ruhadarabokat (sokszor még a férfi hozzátartozóiknak is), a ruházati üzletekben dolgozók 73 százaléka és a világ legjobb divatiskoláiba járó tanulók 80 százaléka is nő. A számok a Világbank adatainak fényében sem meglepőek: a női középvezetők aránya átlagosan 20 százalék, míg a felsővezetői pozíciókban már csupán 5 százalék – eközben az online vásárlók több mint 65 százaléka szintén nő.
A női vezetők hiánya a kreatív oldalra is igaz: a Business of Fashion egy korábbi cikke szerint például a Paris Fashion Weeken bemutató márkák tervezőinek 37 százaléka nő, Milánóban ez az arány már csak 31 százalék. (A New Yorkban és Londonban bemutató márkáknál jobb a helyzet ezen a téren.) Épp ezért fontosak az olyan lépések, mint Clare Waight Keller, a Givenchy művészeti vezetőjének a legbefolyásosabbak közé sorolása, vagy Virginie Viard kinevezése Karl Lagerfeld utódjaként a Chanel élére. Továbbá ne feledjük Maria Grazia Chiuri munkásságát és feminista üzeneteit a Dior-ház kreatív fejeként.
Hogy mi lehet az egyenlőtlenség oka? Ezek közé a szakértők elsősorban a veleszületett hajlandóságot, a nemi megkülönböztetést sorolják (ezalatt azt értjük, hogy alapból sztereotípiák és megbélyegzés mentén viszonyul a környezetük a női munkavállalókhoz, ebből kifolyólag ők maguk sem hiszik, hogy képesek lennének többre, hogy érdemesek lennének magasabb pozícióra). Emellett az előrelépést, fejlődést elősegítő lehetőségek valamint a dolgozók anyák támogatásának hiányát is felsorolják.
Forrás: The Spin, Business of Fashion
Fotó: Getty Images és Unsplash
