Nagyjából öt évvel ezelőtt beszélgettünk először, egy interjú kapcsán. Akkor már itthon javában felépítetted a Manuela brandedet. Aztán elkezdtél külföld felé nyitni…
Eltelt azóta öt év? Úristen, észre sem vettem! Akkor még nem volt tapasztalatom a külföldi piacon, csak nagyon szerettem volna kipróbálni, milyen nagyban játszani, hogy külföldre még nagyobb mennyiségben tudjam értékesíteni a termékeimet. Korábban itthon erre nem volt lehetőségem, Magyarországon nincs akkora felvásárlói piac, amiből egy több fős céget fent lehetne tartani gyerekruha témában. Még úgy sem, hogy azóta bővítettem a méretsort babaruhákkal, tinédzser és kisfelnőtt méretekkel is, illetve azóta tudunk készíteni egyedi rendelésre is néhány terméket.
Meglepő módon a külföldi piac érdeklődő volt, az első megjelenésemre Párizsban került sor. Én akkor arra számítottam, hogy csak kimegyek és tapasztalatot gyűjtök, nem gondoltam volna, hogy lesz egyáltalán rendelésem. De lett. Egyébként az ázsiai piac az, ami nekem legjobban bevált: Dél-Korea, Kína, Japán.
De a piac eszméletlen módon változik minden szempontból! Néha nagyon nehéz érteni, hogy mi történik és hogyan kellene ehhez alkalmazkodni. Újabb és újabb brandek jelennek meg és tűnnek el, ugyanúgy, mint a boltok. Voltak kedvenc üzleteim, ahova mindenképpen szerettem volna bejutni, de mára már bezártak…
Egy tervezőnek talán ez a fajta tervezhetetlenség a legnehezebb?
Nyilván az is, de jelenleg a legnehezebb a munkámban az, hogy nagyjából mindent egyedül csinálok, kivéve a gyártást. Bevallom, az excel táblázattal nem vagyok jó viszonyban, és az is nagyon nehéz, hogy soha nem volt kezdő tőkém. Így nagyon nehéz egyről a kettőre jutni. De most éppen egy óriási változáson megy keresztül a brand, amiről csak kicsit később tudok nyilatkozni.
Egyébként ha jól megy minden, akkor is vannak nehézségek egy vállalkozásban, de megtanultam, hogy mindig mindenre van valami megoldás. Olyan nincs, hogy nincs! Akkor kicsit összekeverjük a darabokat, és újrarendezzük.
Mi inspirált a legutóbbi kollekciód megalkotásában?
Mindig valamilyen személyesen megélt élmény az, amiből az inspiráció megszületik. Újra elkezdtem kollázsképeket készíteni úgy másfél éve. Ez a technika óriásit lendített a képzeletemen, nagyon lelkes vagyok és imádom, ahogy szabadon lehet dolgozni ezzel a technikával.
Mostani őszi-téli kollekcióm címe First Love – Első Szerelem. A gyerekeimen keresztül is újraélem a saját élményeimet, de már önmagában a két tinilányom jelenléte is nagyon inspiráló. Élvezem ezt a korszakot, minden nehézségével együtt.
Amikor indult a Manuela, kislányaid születése adta az ötletet, hogy a felnőttruha tervezésből áttérj a kicsik divatjára. Közben kislányaidból nagylányok lettek, mi újság velük?
Tényleg nagylányok lettek. Még mindig ők a kis modelljeim, viszont egyre kevesebb ruhát hordanak tőlem. Megfogta őket is a populáris öltözködési őrület. De nem baj, most azon mennek keresztül, hogy beilleszkedjenek. Majd eljön az is, hogy nagyon mások akarnak lenni. Én ezt elengedtem velük szemben, nem akarok beleszólni. Elég furcsán jönne ki, ha a saját ruháimat szeretném rájuk erőltetni. Néha megjegyzem nekik, hogy jó lenne, ha alkalom adtán felvennének egy szoknyát vagy ruhát, ne csak farmert pólóval.
Izgalmas és kicsit félelmetes időszak is egyszerre, ha arra gondolok, hogy mi lesz, ha felnőttek lesznek, honnan fogok impulzust gyűjteni a gyerekruha-tervezéshez? De ahogy mondtam, felfedeztem újra magamnak a kollázstechnikát és rengeteg ötletem van, nemcsak ruhák, hanem lakásdekor, és művészet terén is. Remélhetőleg ez a nagy álom jövő tavasszal létre is jön, mert a változás kell! Újra kellett definiálnom magam, a munkám és így a brandet is.
Ha a sok tömegruha közé elrejtenének egy Manuela darabot, akkor sem lenne nehéz kiszúrni. A puha, kötött pulóvereken érződik a finom kézi munka, a pamut ruhákon a szépen, kézzel megrajzolt grafikák hívják fel a figyelmet. A színek, a formák annyira jellemzően „manuélásak”. Mi a titka ennek az egyediségnek?
Vicces feltevés, pont a minap egy barátnőm fotózott le egy kislányt az utcán, aki az én kabátomban volt, és elküldte nekem, hogy mennyire más öltözet, mint a „többi”. Ez olyan jó érzés!
Nem is tudom pontosan, hogy miért egyedi. Talán mert inkább művészi megközelítésben állok hozzá a minták és a ruhák tervezéséhez. Kicsit olyan, mintha festenék vagy ragasztgatnék, és nem a klasszikus értelemben véve ruhákat terveznék. És én pont ezt szeretem benne.
Nyugtass meg, hogy itthon is találkozhatunk még veled!
Hazai vásárokra már nem igazán járok, valószínűleg anyagilag nem is érné meg. A saját webshopomból elérhető minden, ami készleten van, illetve az új Manuela showroomban is. (Budapest, Nyugati tér 9. Nyitva tartás: keddtől péntekig 11-18 között) Ja, és el egy felkérés miatt egy közelgő karácsonyi vásáron, a Goga Stúdióban is elérhető leszek.
Szerző: Turbék Ildikó
Fotó: Séllei Zsanett
Modellek: Lana és Léna
Helyszín: Les Fleurs Budapest
Ruha: Manuela
