Miért indultál el a fenntarthatóság útján?
Már elég kicsiként érzékeny voltam az ökotémákra. Véleményem szerint akkor kezdünk el szociális problémákkal – beleértve a környezetvédelmet is – foglalkozni, amikor a saját életünk és egzisztenciánk rendben van. Amíg a mi életünk nincsen rendben, tehát azzal vagyunk elfoglalva, hogy hogyan lesz kenyér az asztalon, addig nem fogunk tudni foglalkozni más jellegű problémákkal. Szerencsére mindig nagyon jó helyzetben voltam, volt fedél a fejem fölött, mindig volt valami ennivalónk, sosem kellett ilyenek miatt aggódnom. Így mondhatni, elég jó helyről indulok, és volt lehetőségem már elég kicsiként is foglalkozni szociális problémákkal.
Mikor lettél vegetáriánus?
12 évesen. Akkor jöttem rá arra, hogy az állatok éreznek, lehetnek boldogok és szomorúak, érezhetnek örömöt és bánatot, és hogy én nem szeretném megenni őket. Akkor még nem igazán volt veganizmus Magyarországon, voltak már vegánok, csak nem sokan, és még a vegetarianizmus is egy új keletű dolognak számított.
A családod egyből támogatta a döntésedet?
A családomban senki nem volt vegetáriánus, de mivel a szüleim is szociálisan érzékenyek és nyitottak, ezért sosem ellenezték. 12 éves voltam, amikor elmondtam anyukámnak, hogy én szeretem az állatokat, és nem szeretném megenni őket. Ekkor viszont még lovagoltam – vicces, mert a lovaglás nem tartozik bele a veganizmus filozófiájába, sőt, nagyon is elutasítja, de én így fejeztem ki akkor az állatok iránti szeretetemet. Anyukám ezt megértette, és az volt az első reakciója, hogy jó, akkor keressünk neked vegetáriánus recepteket. Nagyon sok tinédzser érdeklődik nálam, hogy hogyan tudnák rávenni a szüleiket, hogy vegánok, vegetáriánusok vagy környzetvédők lehessenek, így egyszer megkérdeztem az anyukámat, hogy miért hagyták ezt nekem? A szüleim azt az elvet vallották, hogy amiből nekem nem származik hátrányom, ők azt támogatják. Ugyanez történt a környezetvédelemnél is.
Egyébként visszakanyarodva a gyerekkoromra, a nevelőapám környezetmérnök, és amióta őt ismerem, jelen volt az életemben a környezetvédelem és a fenntarthatóság olyan formában, hogy mindig is szelektíven gyűjtöttük a szemetet, komposztáltunk, nem vettünk PET-palackos vizet, szóval az ilyenekre mindig nagyon odafigyeltünk.
Mi ösztönzött arra később, hogy beszélj a környezetvédelemről a social media platformokon?
Azért kezdtem el a klímavédelemmel mélyebben foglalkozni, mert óriási nagy problémák vannak. Kevesebb mint 10 évünk van arra, hogy az üvegházhatású gázkibocsátásainkkal valamit nagyon gyorsan elkezdjünk csinálni, mert ha nem tesszük, akkor a Föld átlaghőmérséklete eléri a +1,5 Celsius-fokos emelkedést. Ez nem tűnik olyan nagynak, viszont brutális változást fog magával hozni. Igazából, már most nagyon nagy változások vannak. Például már Magyarországon is létrejöttek sivatagos és félsivatagos területek.
Hogyan fog ez a mi életünkre hatni?
Nem fogunk drasztikus változásokat érezni, de lesznek a világon olyan területek, amik gyakorlatilag lakhatatlanná válnak. Ezt mi, jó pozícióban lévő emberek a nagyvárosokban fogjuk a legkevésbé megérezni az elején. De például, ha átlépjük ezt a 1,5 fokos emelkedést, lesznek olyan nyári éjszakák, amikor az éjszakai hőmérsékelt nem fog 26 foknál lejjebb csökkenni. Most is van már 5 ilyen nap a nyári időszakban itt, Magyarországon, de akkor ez az 5 nap egy hónapra fog nőni. Iszonyatosan meleg lesz, és iszonyatosan szélsőséges lesz az időjárás.
És jó, mi majd itt ülünk a klimatizált szobánkban, de mi van azokkal, akiknek nincs klímájuk? Mi van az idősekkel? A betegekkel?
A mostani vírushelyzet befolyásolja az eddig elért változásokat?
Azt gondolom, hogy a Covid rosszat tett, mert most az emberek csak ezzel vannak elfoglalva. A klímaváltozás a „jövőben van”, és nem biztos, hogy velünk meg fog történni, vagy azonnal érinteni fog minket, nem úgy, mint a koronavírus. A másik pedig a fokozott műanyagszennyezés, amiről szintén órákat lehetne beszélni. Szóval van egy kevés probléma.
Honnan eredhetnek a globális klímagondok?
Ezeket a gondokat szerintem főként a kapitalizmus generálta. Nem olyan régóta van kapitalizmus, alig 100 évről beszélünk. A kapitalizmus kreálta a klímával kapcsolat a problémákat, de a kapitalizmus fogja megoldani is őket, hiszen van a kereslet és van a kínálat. Ha az emberek azt mondják, hogy nekünk nincs igényünk arra, hogy műanyagokat, húst, sajtot, etikátlanul készített ruhákat gyártsanak, akkor a gyárak nem fogják legyártani őket. Ez ilyen egyszerű. A cégek azt gyártják le, amire az embereknek szükségük van. Nekik nincs lelkiismeretük, ők azt csinálják, amiben pénz van. Ennyi. Ha az emberek azt mondják, hogy mi növényi tejet akarunk vagy bambusz fogkefét, akkor azt fogják legyártani. Ezért ha én erről beszélek, és minél több embert arra inspirálok, hogy kezdjünk el a környezetvédelemmel foglalkozni, akkor annál több esélye lesz annak, hogy meg fogjuk tudni oldani. Nem a YouTube-csatornám fogja a problémákat megoldani, de kicsiben próbálok tenni azért, hogy tudatosabban éljünk, és reménykedem benne, hogy így is van némi hatásom.
Szerinted mi befolyásolja azt, hogy – például – egy ruha divatos vagy sem?
Ez annyira jó kérdés! Pont mostanában gondolkodtam azon, amikor elkezdtem nézni a TikTokot, hogy vajon melyik videók lesznek felkapottak, és hogy ennek mi lehet az oka. Szerintem az influenszerek valószínűleg nagyon nagy szerepet töltenek be ebben a témában, de közben pedig nem is ők, mert nem az influenszerek találnak ki mindent. Fogalmam sincs…
Szerencsére manapság már a környezetvédelem is egyre jobban divatba jön. Erről mi a véleményed?
Valahogy sikerült a zero waste-ből és a környzetvédelemből is egy trendet csinálni. Volt például a zero waste életforma, amit Bea Johnson kitalált. Ő egy középkorú, francia származású, kaliforniai anyuka. Ő találta ki az összes szabályt hozzá, és mindent, hogy hogyan lehet kivitelezni azt, hogy nagyon minimális szemetet termeljünk, majd jött Lauren Singer, aki velem egykorú, és úgy ráérzett, hogy hogyan kell ezt marketingelni, úgy tenni ki az Instára, úgy vlogolni róla, hogy népszerű legyen. Nagyon érdekes, hogy Bea Johnsont senki nem ismeri, Singer pedig egyik pillanatról a másikra sikeres üzletasszony lett. De ugyanez a helyzet itt, Magyarországon is. Voltak előttem is bloggerek, akik ezzel foglalkoztak, Tóth Andi és Kump Edina például. Aztán jöttem én, és nem tudom, mit csináltam, fogalmam sincs, de valamiért a többiek nem tudtak ennyi embert elérni. Talán lehet, hogy azért, mert én fiatalabb vagyok… Nem tudom. De talán azért tudtam ezt gyorsabban és jobban megcsinálni – és nagyon rossz kimondani azt, hogy jobban –, mert ők még nem a social medián nőttek fel. Én már a Facebook szüleménye vagyok. (Nevet.)
Honnan gyűjtesz inspirációt a posztjaidhoz?
Mi már a Facebookon nőttünk fel, sőt ma már a Facebookot nem is nagyon használom, csak az Instagramot és YouTube-ot, TikTokot. Nézem a trendeket, és mivel én is tartalomfogyasztó vagyok, tudom azt, hogy mt szeretnek az emberek. Valószínűleg ez történt Lauren Singerrel is: ő ráérzett arra, hogy hogyan lehet abból, amit a Bea Johnson csinál egy trendi életmódot kreálni. Sajnos, ahogyan Bea Johnson beszél, az tipikusan „unalmas környezetvédelem”. Lauren Singer elérte azt, hogy a környezetvédelmi szexi legyen. Van mindig néhány ember, aki ráérez erre, de ezt hívják social media marketingnek. Felkapja, majd trendet csinál belőle. Szerintem ez így van a termékekkel és a ruhákkal is.
Te mi alapján választasz magadnak például ruhákat, és honnan szerzed be őket? Mit tudnál ajánlani az embereknek?
Először is mindenképpen érdemes tájékozódni a divatiparral kapcsolatban. Tájékozódás hiányában nem igazán tudunk jó döntéseket hozni. Van egy-két nagyon jó dokumentumfilm is a témában, például a The Corporation (A pénz birodalma) vagy a The True Cost, ami a fast fashionre koncentrál, és a cégek működéséről szól, arról, hogy kikkel gyártatják le ezeket a termékeket, mi megy a háttérben, kik készítik az alapanyagokat – eléggé brutális. Onnantól kezdve, hogy valaki látta ezt a dokumentumfilmet, és elkezd utána járni, nem akar majd vásárolni fast fashion boltokban. Nem vásárolunk fast fashion boltokban. Soha. Én kb. 5 éve hagytam fel az ilyen típusú vásárlással, és nem lettem ettől kevesebb.
De akkor hol vásároljunk?
Elősorban használtan. Használtan vásárolni olyan, mintha levennék egy darabot a szemétkupac tetejéről. Nem támogatjunk vele a ruhát gyártó céget, és olyan dolgot használunk újra, aminek már volt előzetesen élete. Hol lehet használtan vásárolni? Turkálókban például, és igen, vannak olyanok, akik nem szeretnek turkálókban vásárolni, mert büdösek a ruhák, de azt tudni kell, hogy ez a fertőtlenítőnek a szaga. Azok a ruhák, amik a turkálókban vannak, tisztábbak, mint amiket a fast fashion boltokban találunk. De ha semmiképpen nem akarunk turkálóba menni, akkor ott van az internet vagy akár az adományboltok. De ami itt is fontos, hogy próbáljunk meg nem túlzásba esni, és csak annyit vásároljunk, amennyire szükségünk van. Tudom, hogy nehéz, mert néha a vásárlást jutalmazásra is használjuk. De ezt a fajta jutalmazási mechanizmust át lehet vinni máshová is. Például megjutalmazom magam egy kávéval, csokival vagy sétával. Átvihetjük ezt élményekre is.
Mit javasolsz azoknak, akik mindenképpen újonnan szeretnék beszerezni a ruhadarabjaikat?
Valóban van úgy, hogy nem szeretnénk valamit használtan vásárolni, mondjuk cipőt. Ilyenkor érdemes etikus kisvállalkozásokat támogatni. Rengeteg magyar divatmárka is van. Még zokni divatmárka is van. Ezen a ponton megjegyeznék egy tartalomkészítőt, Mengyán Esztert, akinek van egy blogja, a Holy Duck! Ő fenntartható divatról blogol, és neki van egy listája a fenntartható magyar kisvállalkozásokról. Innen is érdemes mazsolázgatni.
Annyit még megjegyeznék az etikus divatmárkákról, pláne azokról, amik még fenntarthatók is, hogy ezek drágák, ha összehasonlítjuk egy fast fashion ruhadarabbal. Hiszen nagyon sok mindenkit megfizettek a ruhadarab elkészülése közben, nem tömeggyártanak, hanem csak keveset készítenek a darabokból. Fenn kell tartaniuk a vállalkozásukat, ki kell fizetni az alkalmazottakat, ezért drágák. De nem kell annyit vásárolni belőlük. Tehát évente csak egy vagy kettő ilyet venni. Ez úgy működik, hogy megnézem, mire van szükségem, megveszem és megbecsülöm. Régen is így csinálták az emberek. A fenntartható divatba az is beletartozik, hogy hogyan ápoljuk a ruháinkat. Tehát minél inkább vigyázunk a ruháinkra, annál tovább fogjuk tudni használni aztokat. Betartani azt, ami a címkén van, nagyon fontos. Érdemes ezekre figyelni, és vigyázni a ruháinkra. Tehát ennyi. Annyit venni és azt venni, amire szükségünk van, használtan vagy etikus márkától. Tájékozódjunk előtte, és ha megvettünk valamit, arra nagyon vigyázzunk.
Szerző: Donkó Rebeka, az ELTE BTK Média szakos hallgatója
Fotó: Antal Éva, Benkó Tamás
