Már több éve jelen vagy a márka életében – hogyan kezdtél a Daige-nél dolgozni?
2021-ben diplomáztam a MOME divattervező alapszakán, ezek után 3-4 hónapon keresztül dolgoztam gyakornokként a Cukovynál Poprádi Flórával, ami mellett ruhaboltban is dolgoztam. De rövid idő után éreztem, hogy ez a heti hatvan óra munka nem fog menni hosszú távon, és inkább az lenne a cél, hogy találjak egy fizető állást a szakmán belül. Szóval nagyjából minden magyar brandnek írtam egy bemutatkozó e-mailt, és elküldtem a portfóliómat.
Tóth Melinda, a Daige alapító tervezője vissza is írt, hogy éppen most szervezik újra a csapatot, üljünk le beszélgetni – innen indult a dolog. Végül egy nagyon jó csapat alakult ki, én pedig mindig nagyon hálás leszek a lehetőségért.
Azt mondtad, szinte minden magyar márkát megkerestél, de tudjuk, hogy ez a valóságban még mindig csak alig egy tucat brandet jelenthet. Amikor kikerültél az egyetemről, mennyire érezted szűkösnek a hazai divatszakmát és nehéznek az elindulást tervezőként?
Az tény, hogy már gyakornokságot is úgy kerestem, hogy semmi nem volt meghirdetve, csak próba-szerencse alapon írtam a márkáknak. Nekem ez szerencsére valahogy mindig működött. A MOME-n minden évben nagyjából huszonöt-huszonnyolc ember végez BA-n és tizennyolc-húsz MA-n –, és akkor még tényleg csak a MOME-ról beszélünk – ehhez képest nagyon kevés divatmárka működik az országban. Sajnos ma még sokkal kevesebb, mint amikor én kezdtem dolgozni.
Az egyetem után egyáltalán perspektíva lehet az, hogy egy fiatal tervező saját márkát indítson?
Egyrészt azt gondolom, hogy talán nem is feltétlenül a legszerencsésebb úgy belekezdeni egy márka építésébe, hogy korábban sehol nem dolgoztál előtte, ahol láttad volna egy brandépítés folyamatait. Nyilván nem lehetetlen, de valószínűleg sok mindent a saját kárán tanul meg az ember, pláne mivel az egyetemen főleg a szakmai ismeretekre helyezték a hangsúlyt, míg a márkaépítés praktikus kérdései kevésbé kaptak teret. Ilyen szempontból szerintem nagyon értékes tapasztalat a diploma után eltölteni egy kis időt már felépített márkáknál.
Másrészt nem tudom, hogy ma melyik fiatal engedhetné meg magának anyagilag, hogy az egyetemről kikerülve saját márkát kezdjen építeni. Ez egy finanszírozásigényes vállalkozás.
Daige lookbook 2026
Ha a magyar helyzet ennyire nehéz, mennyire lehet opció az egyetem után külföldön, akár ismertebb divattervezőknél, nagy divatházaknál állást kapni? Van átjárás a hazai oktatásból a külföldi divatvilág felé?
Mindenkinek azt szoktam mondani, akit érdekel a szakma, hogy ha van rá lehetősége, akkor mindenképpen a legjobb külföldi egyetemek divatképzéseit válassza: nem azért, mert a MOME ne lenne szakmailag ugyanolyan jó, hanem mert azokon az egyetemeken olyan lehetőségeket fektetnek a lábaid elé, amik elképesztő helyzeti előnyt jelentenek.
Biztosan el lehet érni enélkül is nagy brandeket, ismerek én is olyanokat, akik dolgoztak Londonban, Párizsban. De azért valljuk be, valamivel könnyebb a helyzet, amikor az iskola ajánlja fel neked a lehetőséget, hogy mehetsz gyakornokoskodni Vivienne Westwoodhoz. Arról nem is beszélve, hogy maguk a márkák is pontosan tudják, hogy melyik az az öt divatiskola, amire érdemes odafigyelni: az ő bemutatóikra mennek el, és többnyire közülük választják ki a gyakornokaikat. Valószínűleg ezért is látom, hogy rengeteg osztálytársam költözött külföldre vagy hagyta el teljesen a pályát. Ettől függetlenül szerintem fontos, hogy higgyünk a lehetőségekben és magunkban,hiszen enélkül nem is lenne értelme csinálni.
Visszatérve a Daige-hez. Hogyan történt, hogy most te kerültél a márka élére?
Volt két és fél év, amikor eljöttem a márkától, ezalatt voltam a Cukovynál junior designerként, filmforgatásokon is dolgoztam, megcsináltam a mesterdiplomámat. Utána a Daige tulajdonosának másik márkájához, az Obiri Studióhoz jöttem vissza tavaly ősszel.
Igazából elég organikusan alakult úgy, hogy én folytattam a munkát a márkánál, hiszen már két és fél évet dolgoztam a Daige márka junior tervezőjeként, belülről ismertem a márka világát, a folyamatokat.
Daige lookbook 2026
Mennyire elvárás egy tervezőváltás után, hogy ugyanazt a világot kell továbbvinni? Mennyire lehet formálni a márka arcát?
Ez egy folyamatos párbeszéd és közös gondolkodás, ami tulajdonképpen maga a brandépítés. Tervezőként nem a márka újraértelmezését, hanem a továbbépítését tartom a legfontosabb feladatomnak. Ahogy telik az idő, természetesen egyre inkább megjelenik benne a saját tervezői látásmódom is, de ezt nem irányváltásként, hanem a Daige történetének következő fejezeteként látom.
Be tudod hozni a saját tervezői szemléletedet egy már felépített brandbe, vagy fontos azért a vásárlói elvárásoknak megfelelni?
A divattervezés alkalmazott művészeti ág, szóval mindig vannak bizonyos keretrendszerek, amiknek meg kell felelni. De engem ezek nem korlátoznak, inkább inspirálnak: érdekel, hogyan lehet dolgozni a kereteken belül, hogyan lehet megfelelni egyes szempontoknak, miközben mégis egyedi megoldásokat találunk. A teljes szabadság egyébként is bénító tud lenni néha.
Az én divattervezői szemléletemben nagyon központi a szabászati gondolkodás, ezek a formai megoldások jelennek meg az új kollekcióban is. Nagyon szeretem a szépen szabott blézereket, strukturált formákat, amiket aztán szívesen keverek légiesebb, lágy elemekkel. Emellett nagyon fontos számomra a nők sokszínűségének ünneplése, a különböző női karakterek megmutatása – már a diplomamunkámban is a női szerepekkel, azok megkérdőjelezésével és értelmezésével foglalkoztam.
Schoblocher Barbara a Daige kampányában
A legújabb kollekció, a Solstice Schoblocher Barbarával együttműködésben készült el. Hogyan zajlott a közös tervezés?
Barbi egy igazi Daige Múzsa, nagyon jól megtestesíti a márka identitását. Épp ezért az ő jelenléte is segített benne, hogy ez a kollekció szorosan tudjon kötődni a brand eddig felépített világához, és nekem is jó keretrendszert adott. Én nagyon élveztem a közös munkát: alapvetően egy olyan kollekciót szerettünk volna létrehozni, ami akár színpadon, akár a városban is működik, amiben megjelennek a kánikulabarát, légies anyagok és a power dressing sziluettjei is, ami egyszerre kényelmes, mégis látványos.
A magyar piac egyébként mennyire korlátozza a tervezői gondolkodást? Más külföldi országokhoz képest a magyarok még mindig viszonylag konzervatívan öltöznek, csak ritkán látni igazán extravagáns szetteket az utcákon.
Szerintem ezt nehéz objektíven megítélni, mert én egy olyan közegben mozgok, ahol a divatnak megvan a közönsége. Emiatt könnyű azt érezni, hogy szélesebb körben is van rá igény, miközben lehet, hogy ez nem tükrözi a teljes képet. Ezért nem szeretnék általános következtetéseket levonni a magyarok öltözködéséről. Engem ez tervezőként nem befolyásol a kreatív döntésekben, sokkal inkább arra figyelek, hogy jól működő kollekciót hozzunk létre.
Schloblocher Barbi a Daige kampányában
Az elmúlt egy-két évben rengeteg ismert magyar márka fejezte be a működését: Cukovy, Aeron, Zsigmond Dóra, hogy csak néhányat említsünk. Hogy látod most a hazai márkák helyzetét?
Sok gazdasági nehézséggel kellett szembenézniük a brandeknek, és jó lenne ezen a téren pozitív változásokat látni. Nem feltétlenül ördögtől való dolog, hogy állami támogatást kapjon a hazai divatszakma, de nagyon nem mindegy, hogy mi ennek a módja: tőlünk nyugatabbra például sokkal jellemzőbb, hogy megélnek kis márkák saját butikokkal, szóval szerintem szuper lenne például jó lokációjú üzlethelyiségekkel segíteni a tervezőket.
Photography: @fanni_sutus
Photo Assistant: @clickbylora
Model: @flora_anton, @barbaraschoblocher
Makeup: @horvath.b.agnes
Hair: @therealcserisz
Design and Styling: @boglarkafodor
Production Coordinator: @flora.halmai
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
