„Azt szeretném, ha a lányomnak normális lenne a szülés utáni test, és anya smink nélkül” – a Daige interjúja Görög Zitával

2021. január 21. |

Görög Zita hihetetlenül szép és nyugodt. Ez a két dolog úgy árad belőle, hogy zavarba is hozza az embert. Pedig biztos, hogy nem ez a szándéka, mert közvetlen és érdeklődő, és a legkevésbé sem tolakodó vagy harsány. Néhány perc beszélgetés után nyilvánvalóvá válik, hogy belülről is szép, sőt, bölcs is, és gondolhatnánk, hogy ilyen fordulatos karrierrel, szerelmekkel a háta mögött, három gyermekkel nem is csoda, de ha az ember elolvas egy 15 évvel ezelőtti interjút vele, rájön, hogy nincs különbség, Görög Zita mindig is ilyen nyugodt és bölcs volt. Vajon magát is így látja? Erről kérdeztük, na és persze a mindenkit foglalkoztató életkoráról, szépségtrükkjeiről, legkedvesebb emlékeiről és terveiről, mert természetesen minket is érdekelt…

Bejártad a világot, és több országban is éltél hosszabb ideig. Melyik volt a legmeghatározóbb utazásod?

Pillanatokat, impulzusokat tudok kiemelni az utazásaimból, a lenyomatokat, amik alakították a világképemet. Először ülni az óceán partján egy Japán és Hawaii közötti szigeten, Saipanon, amiről előtte sosem hallottam… varázslatos volt. De Szingapúr tisztasága, a Bahamák lila növényei, beállni tajcsizni ismeretlenekhez Kínában, megvenni Párizsban anyukám karácsonyi ajándékát, és csekkfüzetbe írni 1997-ben, mint egy Audrey Hepburn-filmben, felejthetetlen. De lógtam be Diana Krall-koncertre Milánóban, és hallgattam Pavarottit és a Backstreet Boyst egy domb tetejéről. Kenyából pedig üres bőrönddel tértem haza, mert a helyi kislányok szépen akartak öltözködni egy szépségversenyre, én meg megtanítottam őket szépen járni, és minden ruhámat nekik adtam. Könnyek közt búcsúztunk. 2001-ben a New York-i metrón sírtam el magam, annyira csodálatos volt látni a különböző kultúrák keveredését, és az ebből született gyermekeket. Ezek mind olyan emlékek, amelyekhez mindig vissza tudok térni, és újra és újra bebalzsamozzák a lelkem.

gorog-zita-daige

Most merre indulnál, ha tehetnéd, és kit vinnél magaddal?

Ha most azonnal mehetnék, akkor Japán lenne az úti cél, és vinném az egész családot. Nem is tudom nélkülük elképzelni! Az elmúlt 14 év alatt összesen háromszor utaztam el a gyerekeim nélkül 1-1 hétre, és mindig megbántam. Annál jobb élmény, amikor először csodálkoznak rá egy másik kultúrára, nincsen, és az ebből fakadó vicces helyzetek igazi lelki táplálékok mindannyiunknak. Japán pedig kihagyhatatlan ahhoz, hogy egy teljesen más pólust is megtapasztaljanak.

Van benned bizonyítási vágy? Inkább mások vagy magad felé?

Már nincs. A bizonyítás egy helytelen önértékelés eredménye, és túl sok időt vesztegetünk el, áldozunk fel a jóból, hogy bizonyítsuk a bizonyíthatatlant. De erre sarkall az oktatási rendszerünk is, ezzel pedig egy elcseszett társadalmat hozunk létre. Fontos feladatomnak érzem a gyerekeimet jóra tanítani, kiegyenesíteni bennük, ami nem az, hogy nekik ne az önismeretük fejlesztésével menjen el a fél életük, hanem cselekvéssel… És hogy legyenek belátóak és megbocsájtóak magukkal szemben.

gorog-zita-daige

Hogy élted meg és hogyan ünnepelted a 40.-et?

Hazudnék, ha azt mondanám, nem érintett meg. Ha belenézek a tükörbe, látom, ha épp a Creepet (a Radiohead zenekar egyik slágere – a szerk.) üvöltöm vezetés közben, akkor nem érzem. Csodás ajándékot kaptam a 40. születésnapomra: egy hétvége egyedül, egy általam választott országban. Persze idén nem sikerült, ahogy a szokásos kis utam is elmaradt. Az egyetlen, amihez régóta ragaszkodom, és amivel megajándékozom magam évről évre, az Ludovico Einaudi, az Életrevalók című film zeneszerzőjének koncertje Milánóban, karácsony előtt. Minden koncertje egy másfél órás meditáció. És a múzeumok mellett nyilván a shoppingolást sem hagyom ki. Ez az én „énidőm”, de ebből is elég 2 nap.

Több korábbi interjúban is „illúziónak” nevezted a filmszakmát, a modellkedést és a televíziózást, ma hogyan viszonyulsz ezekhez a iparágakhoz?

Szórakoztatóipar. Benne van a nevében. De sokszor már nem szórakoztat, hanem ferdít, manipulál és megaláz. Nem tudom, szólt-e valaha másról a figyelemelterelésen kívül. Nem arról van szó, hogy a családommal nem nézünk jó filmeket vagy tévéműsorokat, de csak ebben élni és ezt fogyasztani, nem elég a léleknek. A metoo mozgalom végre megmutatta a médiaipar árnyoldalát is, de eltörölni nem tudja. Nyilván vannak olyan szerepek, feladatok, amiket érdemes elvállalni, és szakemberek, akikkel öröm dolgozni és alkotni, nekem sokszor volt és van is ebben részem, de már nem hozom magam hülye helyzetbe.

gorog-zita-daige

És hogyan látod a social mediát ennek tükrében?

Hú, a lányomat távol tartom tőle egy jó darabig, az tuti. Teljesen felesleges a fejlődésben lévő személyiségét leterhelni, elterelni és elültetni benne a tökéletességre való törekvést. Azt szeretném, ha az lenne számára a természetes, ami itthon is. Hogy normális a szülés utáni test, és anya smink nélkül. Normális a tojásrántotta reggelire, és nem kell magánrepülő egy klassz kiránduláshoz.

Nagyon sokszor álltál ki nyilvánosan társadalmi ügyek mellett – felszólaltál a nők elleni erőszak ellen, évekig voltál az Age Of Hope nagykövete, de kiálltál a szülés szabadsága mellett is. Honnan ered a szociális érzékenységed?

A szüleimtől. Mindig segítettek, akinek csak tudtak. Apróságoktól a nagyobb dolgokig. Anyum a mai napig alapítványoknak segít pénzt gyűjteni aktuális célokra. Apám bányamentő volt, ő akkor ment be, amikor mások kifelé menekültek. Én is teszem, amit tudok, de úgy érzem, többet kellene felszólalnom. De sokszor, mire oda jutok, hogy megfogalmazzak egy álláspontot, már más – akinek nagyobb az elérése és hasonlóan látja a témát, ahogy én – már kiposztolta, vagy egyszerűen csak annyira képen vág a téma, hogy úgy érzem, nem tudok kultúráltan felszólalni. Volt, amikor el kellett távolodnom egy-egy társadalmi ügytől, mert megkattantam a tehetetlenségtől. Sokszor érzem, hogy kevés vagyok, vagy hogy túl közömbösek az emberek, aztán valami újra erőt ad, és csinálom. De ez lesz az én utam, ha már önállóak lesznek a gyerekeim, vagy legalább nagyok.

gorog-zita-daige

Vannak bevált szépségtippjeid? Van egyáltalán időd többlépéses szépségrutinra vagy látogatni a szépségszalonokat?

Nem tökéletes a bőröm, sosem volt az, de a kozmetika nem az én világom. Valahogy mindig kimaradt a rendszeres látogatása, mert utálom a fájdalmat és a diszkomfortérzetet. Annyit tépték már a hajam, annyit sminkeltek, hogy örülök, ha nyugiban vagyok. 2 éve használom dr. Buda Berni (dr. Buda Bernadett a Medios Orvosi Központ orvosigazgatója – a szerk.) ajánlására a ZO Skin Health termékeit, és ez nekem elég is. Emellett rajongok az olajokért, például a Nuxe márka olajai nagy kedvenceim. A hideg vizes arcmosás reggelente és a forró törölközős sminklemosás pedig elmaradhatatlanok a mindennapokban.

Te nemcsak felveszed, hanem be is ruházol a haza tervezők darabjaira. Mára rendszeres vásárlóink között tudhatunk mi is, gyakran megfordulsz a Repertoryban, hogy válogass az új kollekcióból, de más magyar tervezői márkák is gyakran felbukkannak a Instagramodon. Mesélj a motivációidról!

Sokszor lenézzük, ami magyar. Engem is sokszor lenéztek, mert magyar vagyok, már ha egyáltalán tudták, hol van az ország a térképen. Ha az aktív modelléveimben itt tartott volna a magyar divattervezés, tuti, hogy 20 éve is őket preferáltam volna. Azon túl, hogy egy piac fellendülését segítem azzal, hogy hazai tervezőktől vásárolok, jó érzés is. Sokáig nem létezett itthon a street styling, inkább az alkalmi ruhákra koncentráltak a tervezők. A USE Unused és a Nanushka voltak az elsők a nagyok közül, ők nyitották fel a szemem, hogy a rendezvényeken való megjelenésen túl is lehet itthonról öltözködni. És mivel bármennyire is szeretnék, de nem járhatok a piacra például Sármán Nóri cuccaiban, elkezdtem jobban szétnézni. Olyan csodákra találtam ruhák, táskák és ékszerek terén, amikre nem is számítottam! És igenis fontos, hogy támogassuk egymást, és nem érzem kidobott pénznek, amikor erre költök. Tudom, hogy valakinek a gondolatiságából, a lelkéből kapok egy darabot, amit Lottinak, a lányomnak majd továbbadhatok.

Mindig úgy válogatok, hogy tudom, egyszer ezeket ő is viselni fogja. És ez még csak nem is tőlem jön, ő kérdi évek óta, hogy ha nagy lesz, megkaphatja-e ezeket a darabokat. Szóval egy örökséget hozok létre, nem csak pulcsit veszek.

Vannak konkrét terveid 2021-re?

Már régóta nincsenek kőbe vésve a terveim és a fogadalmaim. Kitolnék a spontaneitással! A kötelességeim teljesítem, gyakorlom a felelősséget nap mint nap, de hagyok annyi szabadságot, hogy nem kötöm az ötleteim időhöz és térhez. És így magamat sem.

gorog-zita-daige

Tervező: Tóth Melinda
Fotó: Kecskés Márton
Az interjút készítette: Kegyes Júlia
MUA: Nógrádi Barbi
Tervezőasszisztens: Papp Piroska
Stylingasszisztens: Horváth Fanni

Olvass tovább!

„Egyértelmű volt, hogy a vállalkozásomat zöld szellemiségben szeretném építeni” – interjú Sisivel, az Artgarden megálmodójával

„Egyértelmű volt, hogy a vállalkozásomat zöld szellemiségben szeretném építeni” – interjú Sisivel, az Artgarden megálmodójával

Magyarországon egyre több hazai kis vállalkozás jelenik meg, többek között ilyen az Artgarden is, amely mögött Sisi Yu áll. A webshopot idén tavasszal mutatta be a nagyvilágnak, ahol kézzel készített termékek érhetőek el az érdeklődők számára. Most egy kicsit arról mesél, milyen volt elindítania a vállalkozását a pandémia alatt, valamint hogyan tudja mindezt összekötni a fenntarthatósággal.

Szólj hozzá te is!

Még több Divat