- A fokhagyma több mint kétszáz bioaktív vegyületet tartalmaz, köztük antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező anyagokat.
- Az egyik legfontosabb vegyület, az allicin akkor képződik, amikor a fokhagymát felaprítjuk, összezúzzuk vagy felvágjuk.
- Ha szeretnénk minél több allicint megőrizni, a felaprított fokhagymát érdemes körülbelül tíz percig állni hagyni, és csak ezután felhasználni.
A fokhagyma az alliumfélék családjába tartozik, akárcsak a vöröshagyma, a póréhagyma, az újhagyma és a metélőhagyma.
Található benne:
- C- és B6-vitamin,
- mangán,
- szelén,
- réz
- és kalcium is.
Mivel azonban egyszerre általában csak kis mennyiséget fogyasztunk belőle, ezekből a tápanyagokból önmagában nem jutunk jelentős mennyiséghez.
A fokhagyma valódi értékét a benne található bioaktív vegyületek adják. Kutatások szerint nagyjából kétszáz ilyen vegyületet tartalmaz, amelyek közül többnek antioxidáns, antimikrobiális vagy gyulladásos folyamatokkal összefüggő hatása van.
A fokhagyma a bélrendszerünk szempontjából is hasznos. Inulint, vagyis egy prebiotikus rostot, valamint polifenolokat is tartalmaz. Ezek a bélmikrobiom egyes hasznos baktériumainak táplálékául szolgálnak.
Az allicin miatt fontos, hogyan vágjuk fel a fokhagymát
Ha szeretnénk minél több allicint megőrizni, a felaprított fokhagymát érdemes körülbelül tíz percig állni hagyni, és csak ezután felhasználni.
A fokhagyma egyik legismertebb vegyülete az allicin, amely nem egyszerűen készen van a gerezdben. Előanyagából, az alliinből alakul ki egy enzim, az alliináz segítségével.
Amikor felvágjuk, összezúzzuk vagy finomra aprítjuk a fokhagymát, ezek az anyagok kapcsolatba kerülnek egymással, és megkezdődik az allicin képződése. Ez az oka annak is, hogy a frissen összezúzott fokhagyma illata és íze olyan intenzív.
Az allicinnel kapcsolatban számos kutatás vizsgálta az antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságokat. Szintén tanulmányozták a fokhagyma hatását a vércukorszintre, az immunrendszer működésére, a koleszterinszintre és a vérnyomásra.
Az eredmények alapján természetesen szó sincs arról, hogy a fokhagyma önmagában kezelné vagy megelőzné ezeket a betegségeket.
Nem mindegy, hogy nyersen vagy főzve fogyasztjuk
Ha az allicinképződés maximalizálása a célunk, érdemes a fokhagymát először felaprítani vagy összezúzni, majd körülbelül tíz percig pihentetni. Ezután fogyaszthatjuk nyersen, például salátaöntetben, mártásban vagy egy friss szósz részeként.
Ennek azonban van egy fontos hátránya: a nyers fokhagyma egyeseknél emésztőrendszeri panaszokat okoz. Az inulin és más összetevők puffadást, hasi fájdalmat vagy hasmenést válthatnak ki, főként érzékenyebb emésztőrendszer esetén. Ha ezt tapasztaljuk, nem szükséges erőltetnünk a nyers változatot.
A hőkezelés az allicin mennyiségét is befolyásolja, ezért ha elsősorban emiatt fogyasztjuk a fokhagymát, a hosszú ideig tartó, magas hőmérsékletű sütés kevésbé kedvező. A fokhagyma ilyenkor is tápláló és értékes része az étrendnek, csak más vegyületekre és tápanyagokra helyezzük a hangsúlyt.
Egy-két gerezd is elegendő a fokhagymából
Nem kell egész fej fokhagymát elfogyasztanunk ahhoz, hogy beépítsük az étrendünkbe. A szakértői ajánlás szerint napi egy-két gerezd megfelelő mennyiség lehet, természetesen akkor, ha jól toleráljuk.
A nyers fokhagyma passzol például a hideg ételekhez: keverhetjük joghurtos vagy ecetes öntetbe, készíthetünk belőle chimichurrit, vagy egyszerűen hozzáadhatjuk egy friss zöldsalátához.
Forrás: National Geographic Fotó: Unsplash
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
