Bede Anna: A vegetáriánus ínyenc konyhát képviselem

2014. március 02. |

Bede Anna, a vegasztrománia blog írója, akinek ősszel már szakácskönyve is jelent meg, egyedülálló módon képviseli hazánkban azt az új vegetáriánus vonalat, amelynek alapja, hogy a vegetáriánus konyhát ne a húsevő ellentéteként határozzuk meg. Ne negatív állítás legyen, hanem pozitív, ne valaminek a lefordításaként értelmezzük, hanem hagyjuk önmagában érvényesülni.

Bede Anna: A vegetáriánus ínyenc konyhát képviselem

A sütés-főzés a vega életmódod és a blogírás előtt is fontos szerepet töltött be az életedben?

Már gyerekkoromban is érdekelt a főzés, a tévében például főzős műsorokat néztem, és imádtam. Másrészről ebbe nőttem bele, hiszen apukám és nagymamám főzőszeretete is hatott rám. Aztán az egyetem alatt vált igazán szenvedéllyé. Ebben az időben vettem egy görög szakácskönyvet, aminek egy barátságot is köszönhetek. Kitaláltuk, hogy főző bulikat csinálunki, kigondoltunk egy menüsort, megfőztük, és meghívtuk a barátainkat. De ekkor még nem voltam vega.

Többféle ok vezethet a vegetáriánus étkezéshez. Te végül is miért döntöttél emellett?

Az elején azért lettem vegetáriánus, mert így kívántam, ezt jelezte a szervezetem. De aztán a tudatom folyamatosan utána ment. Ma már annak is örülök, hogy kisebb az ökológiai lábnyomom, örülök, hogy miattam nem kell állatokat leölni, mert erőszakmentesen étkezem, és egészségesebben tudok táplálkozni úgy, hogy nem terhelem hússal a szervezetemet. A kiindulópontban még nem volt meg ez a gondolati mélység, de egyre inkább többrétegű lett ez a dolog, végül ténylegesen életmóddá vált.

A környezetedben hogyan reagáltak rá?

Apukám például kezdetben nehezen viselte. Ő a hagyományos magyar ételeket szereti, és bár más nemzetek konyháival is kacérkodik, nagyon húsosan főz. Az elején aggódott is, hogy ez kielégítő lesz-e a szervezetemnek. De látta, hogy minden rendben működik így is, és ma már külön főz nekem a családi ebédeken.

Tapasztalatod szerint jól tud működni vega és húsevő párok kapcsolata?

Érdekes, de vega-vega kapcsolatban még nem voltam. Az elején, amikor vegetáriánus lettem, volt egy nagyon idealista hozzáállásom, hogy milyen jó lenne olyan párt találni, aki hozzám hasonlóan gondolkodik ebben a dologban. De aztán rájöttem, hogy legalább annyira jó egy húsevő férfival párkapcsolatban lenni, mert ezáltal az elfogadás még nagyobb hangsúlyt kap.

Hogy képzeled el a gyereknevelést?

Szeretném a terhességemet is vegaként végigélni, de ha őrületesen megkívánok valami húsos ételt, akkor nem fogom magam visszafogni. Semmit nem szeretek erőltetni, se magammal, se mással kapcsolatban. Biztos, hogy szeretném majd, ha a gyerekem is vega lenne, de hiszek abban, hogy a gyerekek tudják, hogy mire van szükségük. Én is húsevő családba születtem, aztán mégis vega lettem. Sem tiltani, sem kényszeríteni nem fogok semmit.

Magyarországon még ma is sok sztereotípia él a vegetáriánus étkezéssel kapcsolatban. Vannak olyan országok, ahol ezt már természetesebben kezelik?

Igen, nálunk bőven van lemaradás. A legutóbbi élményem Berlin, ott kifejezetten jó a vega helyzet. Sehol nem néznek furcsán, ha növényi tejjel kéred a kávédat és mindenhol van vega választék, ami nem rántott sajt. Nagyon sok vegetáriánus éttermet láttam, és működik egy vegán bolthálózat is.

Sokan úgy gondolják, hogy a vegetáriánus étrend nem elégíti ki az emberi szervezet igényeit.
De nyilván húsevőként és vegaként is lehet egészségtelenül és egészségesen táplálkozni. Vegaként mire kell odafigyelni, hogy egészségesen étkezzünk?

A változatosság és a szezonalitás a legfontosabb. Én például szeretek színek szerint étkezni, vagyis úgy, hogy mindenféle színű étel egyszerre legyen a tányéromon. A kedvenc piros zöldségem a paradicsom, ezt azonban nem eszem ilyenkor, mert télen nincs paradicsom és pont. A változatosságra azonban ilyenkor is oda kell figyelni, sőt! De ha belegondolunk, ez nem is olyan nehéz, hiszen itt vannak a gabonák, a magvak, a hüvelyesek. Nekem például háromféle lencsém, és ötféle babom van most otthon. Különösen fontos még télen a sütőtök, a cékla, és a különböző gyökerek. Annyiféle hozzávaló van, és annyira jól lehet őket variálni, csak szét kell nézni, és aztán persze egy kicsit kreatívnak kell lenni.

Te mit tartasz fontosnak a vega konyhában?

Én a vegetáriánus ínyenc konyhát képviselem. A tipikus ételek lemásolása szejtánnal és szójával nem izgat. Sokkal jobban mozgat az, hogy a meglévő alapanyagokból hogyan lehet új ételeket kreálni. Vegaként a vega hozzávalókból indulok ki, és abból szeretnék létrehozni valami újat. Külföldön ez már trend, kedvenc szakácsaim – nagyrészt húsevő férfiak – is sorra jelentetik meg vegetáriánus szakácskönyveiket.

Emlékszel, mi volt az első recepted a blogon?

Gombapörkölt zöld babbal. Szeretem az ilyen ételeket: egyszerű, letisztult de mégis van benne valami csavar.

A szakácskönyvedben is a blogod stílusa jelenik meg. Ez tudatos döntés volt?

A blog három szenvedélyemet ötvözi: a főzést, az írást és a fotózást. Fontos volt, hogy a szakácskönyvbe is ugyanígy átvigyük ezt a személyességet és közvetlenséget. Aztán persze a könyv is beleszólt abba, hogy milyen akar lenni. Hosszú folyamat volt, megvolt az irány, de folyamatosan alakult. Alakítottuk egymást. A könyv és én.

Nagyon hangulatosak a képek a szakácskönyvben. Hol készültek ezek?

Az életem két fontos területén. Az ételfotókat a belvárosi kertemben fotóztam. Az életképek a Káli medencében lévő családi parasztházunk kertjében készültek.

Rengeteg recept van már fent a blogodon, és közreadtál egy szakácskönyvre való receptgyűjteményt is. Soha nem fogysz ki az új ötletekből?

Érdeklődő vagyok. Szakácskönyvekből, és az internetről folyamatosan gyűjtöm a benyomásokat, amelyek a saját ételeim megalkotására inspirálnak. De rengeteg más dologból is merítek, akár egy kockakő mintázata is magával tud ragadni. A legfőbb inspirációs helyszín természetesen a piac. Szeretek a piacon végigsétálni, nézelődni, és ilyenkor már fejben kísérletezek. Annak a híve vagyok, amit Picasso mondott: „Létezik ihlet, de munka közben kell rád találnia.” Ha örökké mozgásban vagy, akkor az ihlet megtalál.

A blog és a könyv mellett főzőiskolát is indítottál. Mi motivál?

Két és fél éve megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy blogolgatok tovább, vagy komolyabb célom is van a vegasztromániával. Akkor döbbentem rá, hogy számomra ez egy misszió, megmutatni az embereknek, hogy a vegetáriánus konyha sokszínű, változatos és izgalmas, hogy ez is egy lehetőség. A vega ínyenc konyha bárki számára egy nagyon jó út lehet, akár csak egy kitérőt tesz húsevőként, akár végig ezen jár vegaként.

Senki sem tud ellenállni néha egy kis nassolásnak. Te is bűnözöl néha?

Korábban sok csokit ettem, ma már ebben is tudatosabb vagyok. Általában aszalt gyümölcsöket, magvakat, nyers édességeket eszek, ha nassolni van kedvem. Úgy gondolom, hogy nem tehetem meg, hogy nem a legjobbat adom a testemnek, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok enni egy jót. Csak kerülöm a mű ételeket, mert az igazi, őszinte dolgokat szeretem; az étkezésben is.

Fotó: Boook Kiadó – Erdőháti Áron

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Életmód

Home office: vesd be a vasalódeszkát is home office

Home office: vesd be a vasalódeszkát is