Mióta használod a közösségi médiát?
7 – 8 éve.
Melyik csatorna áll a legközelebb a szívedhez?
Az Instagram.
Mennyire vagy tudatos a közösségi médiás jelenlétedben?
Egyre tudatosabb: próbálom a valóságot és a hétköznapjaimat megmutatni.
Mi a legfontosabb számodra, amit üzenni szeretnél a posztjaid által?
Az emberekhez azt az üzenetet szeretném eljuttatni, hogy éljenek egészségesen, sportoljanak és legyenek minél többet a szabadban.
Hogyan lett a futás hobbiból a hivatásod?
Hűha… Ez egy nagyon hosszú történet! Gyermekkorom óta a mozgás és a sport teszi ki az életem mindennapjait. Az iskolás éveim alatt is inkább a sporttal tudtam kitűnni, és ez azóta is megmaradt. Igazán akkor érzem magam otthon, akkor vagyok igazán boldog, ha sportról van szó. Sporttagozatos általános iskola után sporttagozatos gimnáziumba vettek fel, ahol már válogatott lovasként kerültem az osztálytársaim körébe. Majd 18 évesen, a felvételim előtt leestem a lóról, amikor is a gerincem megroppant és gerincsérvem lett. Ott, akkor elúszott életem legnagyobb álma. A Testnevelési Főiskolára készültem egész kiskoromtól kezdve, de sajnos sem a felvételin, sem az orvosi vizsgálaton nem hoztam az elvárt eredményeket, mivel 3 hónappal a felvételi előtt még nagy fájdalmakkal küzdöttem. Ezután az élet a marketing felé sodort, közgazdász diplomám lett és egy multi cégeknél kezdtem el dolgozni. A sport hobbiként, de megmaradt az életemben. Szuper pozícióm és állásom volt mindig, de nem találtam meg benne a kihívást, a “szerelmet”. Közben megházasodtam: egy szintén sportoló férjem lett, aki tizenhétszeres snowboard magyar bajnok, háromszoros wakeboard magyar bajnok, és a Testnevelési Egyetemen végzett testnevelő tanár. Természetesen a sport hozott össze minket, született egy kisfiunk, de szakmai téren továbbra is az utamat kerestem.
Jó munkahellyel, biztos állással de mégis bizonytalanul feltettem magamnak a kérdést: mi leszek, ha nagy leszek?
Mikor jött el a pont, amikor úgy érezted, megérkeztél?
A kisfiam születése óta megértettem, hogy milyen fontos teljes szívvel a saját utamon járni. Gyakorlatilag egy sport volt, ami a sok-sok év alatt végigkísért, ez pedig a futás, hiszen még édesanyaként is a legegyszerűbb és leggyorsabb kikapcsolódási formát nyújtotta. 2016 szeptemberében kijelentettem, hogy újra vissza szeretnék térni a sporthoz, és a sportból szeretnék megélni. A munkahelyemen immár 7 éve dolgoztam, amikor is érkezett egy megkeresés a nemzetközi Adidastól. Felkértek, hogy legyek az egyik új futócipőjük magyarországi kampányának arca, amit természetesen örömmel vállaltam. A fotózáson hosszasan beszélgettem a brand marketingmenedzserével. Ő volt az, aki pár hét múlva visszahívott a hírrel, hogy indul egy új projekt a magyar Adidason belül, lenne-e kedvem hozzá. Így lettem az ADIDAS RUNNERS BUDAPEST kommunikációs csapatának kapitánya – innentől fogva a futás nem csak az első számú hobbim, de főállásban a munkám is lett.
Továbbra is töretlen a szerelem?
Hihetetlen érzés úgy felkelni minden reggel, hogy azt csinálom amit imádok. Meglátok egy futópályát, és úgy örülök mint egy 5 éves a karácsonyfa alatt. Tele vagyok tervekkel, motivációkkal és célokkal: még csak most kezdődött el az, amire egész életemben vártam! A férjem közben szintén elkezdett futni, őt az ultrafutás ragadta magával.
Ha valakit meg akarsz győzni, hogy sportoljon, fusson, mi az az egy mondat, amit mondanál neki?
Mert kikapcsol, megerősíti a tested és a lelked és egészséges.
Milyen kihívások várnak rád 2018-ban?
Vár egy ciprusi és egy varsói félmaraton, Ultrabalaton (220km) csapatban, és szeretném idén is körbefutni a Velencei-tavat. De egyébként minden egyes nap egy kihívás.
DÓRA KEDVENCEI
- Kedvenc kiegészítő: egy fülbevaló és a kis kereszt a nyakamban, amit az édesanyámtól kaptam
- Kedvenc szépségtermék: Lancome micelláris víz és Esteé Lauder éjszakai szemránckrém
- Kedvenc dal vagy könyv: rengeteg könyvet szeretek, az egyik kedvencem Bonnie Poitras Tucker Csend hangjai és Scott Jurek Enni élni futni. Zenéből pedig Ákos-rajongó vagyok.
- Kedvenc ruhadarab: farmer vagy melegítő
- Kedvenc hely: mindegy, csak a családommal lehessek! De Párizs és Barcelona mindig jöhet.
